Nemzeti Ujság, 1939. december (21. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

a NEMZETI ÚJSÁG I 1939 december 24. Vasárnap a körülmény, hogy Algírban a kartográ­fiai osztályon kapott beosztást, hozzá­járult páratlan földrajzi tájékozottságá­nak kifejlődéséhez, ami a franciáknak általában közismert gyenge oldala. Gamelin alaposan megtanulta a földrajzot! A terep adottságaihoz való gondos alkal­­mazkodás azóta is egyik legjellegzetesebb vonása haditerveinek, amelyek nem hagy­nak figyelmen kívül egyetlen patakocs­kát, vagy dombot sem. Ezzel áll összefüg­gésben, hogy Gamelin végtelenül szereti a hosszú autóutakat, mert mint maga mondja, így élő térképeket tud tanulmá­nyozni. A hadgyakorlatokon tisztjeinek gyakran feltűnt, hogy azokon a vidéke­ken, amelyeket tíz esztendővel azelőtt járt be, pontosa emlékezett a terepviszo­nyokra, a parkoknak és zárt birtoktes­teknek még a kerítéseire is. Mindez rend­kívüli emlékezőtehetségre vall. Algírból a vezérkari iskolába, az École Superieure de Guerre-be vezényelték, ahol Focht alezredes tanította a harcá­szatot. Ez az ismeretség döntő jelentősé­gűvé lett katonai karrierje szempontjá­ból. Amikor ugyanis Joffre tábornok 1906-ban, Szudánból és Madagaszkárból visszatérve, átvette a 6. hadosztály veze­tését, Foch Gamelint ajánlotta segédtisz­tül, akinek kiváló képességeire jól em­lékezett a vezérkari iskolából. Ettől kezdve Gamelin pályafutása szorosan ösz­­szefonódott Joffre rohamosan felfelé ívelő karrierjével. Hamarosan Joffre ka­tonai irodájának vezetője lesz és a fő­hadiszállás hadműveleti osztályán főnö­kének legközvetlenebb és legbizalmasabb munkatársa, jobbkeze. Köztudomású Joffreról, hogy ki nem állhatta azokat a munkatársakat, akik retorikus frázisok­ban gondolkoztak és beszéltek. Gamelin pedig éppen nem volt ez az ember. Soha­sem folyamodott rétori formulákhoz és ennek ellenére feltűnően ügyes és ■téved­hetetlen dialektikus volt. Célja sosem volt az elragadtatás, hanem egy szi­gorú rendszerességgel működő agy vas­logikájával való meggyőzés. Ezért sze­rette meg Joffre és tüntette ki bizal­mával. Ma már történelmi tény, hogy a mar­­nei győzelemben Gamelinnek óriási sze­repe volt, Joffre Gamelinnel együtt dol­gozta­ ki parancsait és haditerveit. 1914 augusztus 25-én Gamelintől származik az az utasítás, amely elrendelte, hogy a 3/oMno?Jr.?y­lmdiser­eg készüljön föl a kon Kinek német tábornok vezetése alatt ka­roló német jobbszárny oldalba támadá­sára. Szeptember 4-én Joffre és Gamelin együtt dolgozza ki a híres 6. számú pa­rancsot, hogy támadják meg von Kinek tábornok seregét, amely eldöntötte a Guise-i csata sorsát és a martréi győze­lemhez vezetett. Ugyanígy Gamelin éles ítélőképessége nyerte meg a „verseny­­futást a tengerhez“, amellyel meg tudták akadályozni, hogy a németek elérjék a La Manche-csatornát. Amikor 1916-ban Foch került Josero főparancsnok helyére, Gamelin önként kérte, hogy helyezzék a főhadiszállásról a fronton harcoló csapatokhoz. Gamelin először a 168-ik hadosztályhoz, az elzászi vadászok híres vasdivíziójához került. Harcolt a Vogézekben és a Somme-nál, majd mint ezredes és a francia hadsereg legfiatalabb hadosztályparancsnoka, a 9. hadosztály élére került s különösen a nevezetes noyoni csatában (1918 már­cius-április) tüntette ki magát. Érdekes, hogy a Soroménál szemben, állott annak a volt Branchitschnak ezredével, aki je­lenleg a német hadsereg főparancsnoka. A háború után katonai misszió élén Brazíliába megy, majd 1925-ben Szíriába helyezik, ahol igen fontos feladatot bíz­nak rá A közelkeleti török birtokállo­­mány felszámolása során ugyanis Anglia Feysalt, Husszein fiát ültette a független Szíria trónjára. A franciák azonban minden áron meg akarták szerezni Szí­ria birtokát, a francia politikának ezt a régi célját. A franciák megverték Feysal csapatait és Damaskus elhagyására kény­szerít­ették a szíriai királyt. Hosszú esztendőkig azonban igen zavaros álla­potok uralkodtak Szíriában és a francia mandátummá lett egykori török tarto­mány pacifikálása csak nagyon nehezen haladt előre. 1925-ben a druzok fellázad­tak és Damasnál súlyos csapást mértek a­ francia csapatokra. A párisi kormány a megfelelő embert küldte a drúz láza­dás leverésére: Gamelint. Néhány héttel megérkezése után felmenti az ostromlott Soundát és rövidesen leveri a lázadást. Amikor befejezte megbízatását, Szíria pacifikálását, megkapta a becsületrend nagy tiszti keresztját, „a legkimagaslóbb Szolgálatok jutalmául, amelyeket a fran­cia ügynek Szíriában tette, Szíriából visszatérve, rövid időre át­veszi a nancy­i 20. hadtest parancsnok­ságát, majd megnyílnak előtte a francia hadsereg legmagasabb pozíciói. Amikor 1931-ben Weygand tábornok, a jelenkor másik nagy francia katonája a legfel­sőbb haditanács alelnöke lesz, Gamelint nevezik ki Weygand helyére a hadsereg vezérkari főnökének. 1035-ben Weygand eléri a korhatárt, utóda itt is Gamelin, aki azonban megmarad a vezérkar élén is és így a legnagyobb katonai hatalmat egyesíti a maga személyében, nagyobbal, mint amilyet bármelyik elődje is birto­kolt. 1936 augusztusában Varsóba látogat és beható tárgyalásokat folytat Rydz-Smig­­ly-va­l. Gamelin nevéhez fűződik az 1934-es német—lengyel szerződésben elakadt francia—lengyel jóviszony újrafelvétele. Rydz-Smigly a következő hónapban vi­szonozta Gamelin látogatását. Ennek a látogatásnak kézzelfogható eredménye volt a rambouilleti egyezmény, amelynek értelmében Lengyelország kétmilliárd frank fegyverkezési hitelt kapott. Game­lin készítette elő többszöri angliai tár­gyalásai alkalmával az angol—francia haderők együttműködését s ennek a mun­kának természetes következménye volt, hogy 1939. júniusában megkapta a had­­seregtábornoki címet (general d’armée) azzal a megbízatással, hogy háború ese­tén mint marsall átveszi az angol és francia haderők közös főparancsnoksá­gát. Amíg tehát az elmúlt világháború­ban a szövetséges hatalmak közös főpa­rancsnokságát csak a későbbi évek során állították föl, addig az most már a há­ború első percében automatikusan műkö­désbe lépett. Az év elején Gamelin is el­érte, a maximális korhatárt, de kiváló képességeire és szinte nélkülözhetetlen rátermettségére való tekintettel, műkö­dési idejét hetven éves koráig meghosz­­szabbították. Gamelin nemcsak a katonai kultúrának érte el legmagasabb fokát, hanem a tör­ténelemben, földrajzban és filozófiában is olyan ismeretkört sajátított el, amelyet megirigyelhetnek tőle az Institut de France tagjai. A „klasszikus“ katona a politikai harcoktól mindig távol tartotta magát. A Reflexions sur le chef cimű előadásában ezekkel a szavakkal jelle­mezte hivatását: „A katona legyen ide­alista, mert ez felülemelkedik minden politikán. Az idealizmus mindig magá­ban foglal valami misztikumot. A mi misztikumunk középpontja, hitünk vilá­gító napja: a haza és becsület". Dr. Halmossy Dénes ! Lord Gort, az ember és hadvezér A történelem feljegyzései szerint lord Prendergast 1169-ben indult Írországba 200 csatlósa kíséretében. Országszerte hí­ressé vált a vakmerőségig menő bátorsá­gával. A XVII. században Németalföld­ről hajózott Angliába Charles Vereker, hogy kardját felajánlja I. Károly angol király szolgálatára, ürömévell utóbb meg­vonta tőle nemcsak a kegyelmét, de be­vonta a birtokait is. Erre azután Vereker Írországba hajózott át, ahol letelepedett s családot alapított. Jús1S-ban egy újabb Charles Vereker, a második Lord Gort kergette a tengerbe rongyosgárdájával a francia expedíciós sereg csapatait. Az angol parlament mindkét háza köszöne­tet szavazott neki ezért a hőstettért. Az említett három jelentős személyiség késő utóda Lord Gort, a francia harc­téren küzdő angol seregek jelenlegi fő­­parancsnoka, 1886-ban született. Nem te­kintve történelmi származását és család­jának vagyonát, ami lehetővé tette, hogy már kora ifjúságát kedvező életkörülmé­nyek között élje át, gyermekkorában csa­ládja angliai és írországi kastélyaiban nevelkedett. Később Clarrowban, Anglia legelőkelőbb és talán legdrágább taninté­zetében járt iskolába, utóbb Sandhurst­­ban a katonai akadémia növendéke lett. 1905-ben avatták a gárdagránátosok tiszt­jévé. Tizenhat esztendős korában John Vere­ker lett a hatodik Lord Gort és huszonöt­éves ifjúvá serdülve, átvette roppant va­gyonának kezelését. Valóban úgy látszott, mintha a Gond­viselés könnyű és kényelmes életet bizto­sított volna számára s hogy egyike le­g­yen az angol főuraknak, akik már „ezüst­kanállal a kezükben születtek“ s akik arra hivatottak, hogy később fontos sze­repet töltsenek be Nagybritannia köz­életében. Az ifjú Gort azonban más gondolatok­kal foglalkozott. Szilárd elhatározása volt, hogy legelsőrangú katonává képezi ki magát és nem veti latba származásá­nak előnyeit a pályafutásán. Ezért az­után Sandhurstban szinte éjt nappallá téve dolgozott, mialatt pajtásai kevésbé törődtek a jövővel és vidám mulatozás­sal töltötték szabadidejüket Egyedül a sport érdekelte a tanulmányain kívül! Fáradhatatlan lovas, kiváló tengerész, pompás golf játékos lett, majd utóbb az ökölvívásban is jelentős eredményeket ért el. Akkori bajtársai úgy emlegették, mint rettenthetetlen ellenfelet, aki soha meg nem hátrál és a védekezést csak kb­­­ből ismeri. A világháború kitörésekor Lord Gert, az angol hadsereg akkori főparancsnoka Lord Haig szárnysegéde lett. Fontos be­osztása ellenére elsők között kelt át a csatornán és miután az átkelést Ironside kapitány szervezte meg. Boudogneban tör­tént, hogy a brit hadsereg mai főnöke és a francia harctéren küzdő angol had­sereg főparancsnoka először találkoztak egy forró augusztusi napon. Azután is­mét elváltak útjaik. Gort ott küzdött a máméi csatában, majd áthajózott Galli­­poliba, onnan tovább Egyiptomba és Me­zopotámiába, ahonnan csak a világhá­ború befejezésekor tért vissza Francia­­országba. Az eseményteljes esztendők so­rán Gort mindenütt vitéz és bátor kato­nának bizonyult, ahová csak a katona­sors állította. Elnyerte a Viktória-keresz­tet, a katonai érdemkeresztet és a kivéte­les katonai szolgálati Érdemrendet is. A hadijelentések nem kevesebb, mint nyolc­szor emlékeztek meg Lord Gort hírnevé­ről, akit bálványoztak a gránátosai s akiről joggal említette egyik tisztje, hogy hősiessége személyes bátorsága a brit hadsereg büszkeségévé avatták őt. 1918 szeptember 27-én történt, hogy Lord Gort a kapott parancs, értelmében Flequières közelében átkelt az északi csa­tornán, hogy fényrakétákkal kutasson egy meghatározott célpont után. Az ellen­fél zárótűz alatt tartotta a kijelölt cél­pontot és Gort csak kétszeri súlyos sebe­sülés árán érhette el a csatorna túlsó partját a reábízott csapatokkal. Borzal­mas pergőtűz közben jutott át a túlsó part nyílt területére, hogy elérje a tank­osztagot és közben harmadszor is megse­besült. Környezete valósággal könyör­­gött, hogy ne tegye ki életét szükségtele­nül további veszedelemnek. Gort akit kimerített a súlyos vérvesztesség, ekkor hordágyra fektette magát és így irányí­totta tovább az előnyomulást. Súlyos sebesülten végsőkig kitartott s a szerencse most sem hagyta el őt. Parancsőrtisztje mellette esett el és Gort maga vonszolta el hű tisztjét a legköze­lebbi kötözőhelyre. A Rancomé nevű hűséges parancsőr­­tiszte belehalt szörnyű sebébe s Lord Gort azontúl állandó, bensőséges kapcso­latot tartott fenn családjával. Nem egy­szer történt meg­ azóta­ is, hogy megható kegyelettel nyilatkozott a mindhalálig hűséges emberéről. A­ világháború befejezése újabb feje­zetet nyitott Lord Gort életében. Se­hogy sem volt megelégedve a harctéren szerzett érdemeivel. El akarta sajátítani a hadviselés minden titkát. Hallani sem akart arról, hogy nyugalomba vonuljon s örömmel fogadta a meghívást, amely Camberlybe, a vezérkari iskolába szólí­totta őt. Mindezt olyan időkben, amikor a világ jelszava „a t­örök béke“ volt. Amikor barátai megemlítették, hogy sokkal jobban ért a hadviseléshez, mint tanárai az elmélethez, Gort így válaszolt: „A legkevésbé sem! Egy háborút három tényező juttat diadalra: a csapatszellem, a tisztikar és a hadsereg összes ténye­zőinek együttműködése. Akár tíz eszten­deig is harcolhatunk a lövészárokban, mégsem tudunk semmit a szállításokról, a közlekedésről, az utánpótlásról és mind­arról, ami az arcvonal mögötti szakaszon történik. Ugyan mit is sejthet egy csa­pattiszt róla, hogy mekkora lét számú hadseregre van szükség Franciaország­ban, Északafrikában vagy Ázsiában? A politikusok könnyűszerrel összpontosíta­nak hadseregeket az egész földabroszon Ők csak a háború végcélját ismerik, de én a hadviselés minden legcsekélyebb részletét óhajtom elsajátítani. Lord Gort ura maradt szavának! Nincs technikai probléma, vagy még olyan je­lentéktelennek látszó részletkérdés, ame­lyet el ne sajátított volna. Katonai te­kintetben legelsőrangú szaktekintély és nyilván azért tud mindent jobban, mert azt maga is kipróbálta ... 1920-ban „lengő zászlókkal" vonult ki Gort Camberlyből. Kitüntetéssel tette le a vezérkari tisztivizsgát. Alig két hónap­pal utóbb már öt magát nevezték ki ta­nárnak az intézetbe, amelynek növendéke volt s ő legnagyobb lelkesedéssel látott új munkájához. Acélkemény szigorral oktatta növendé­keit, akik eleinte nem is igen rájö­­­rtek a „kövér fim“-ért — ahogyan maguk között Lord Gortot nevezték. Szokása volt ugyanis, hogy katonai előadásairól kivo­natos beszámolót íratott a ta­nítványai­val. Kérlelhetetlenül megkövetelte, hogy az írásbeli jelentésekben összefoglalóan ismertessék szabadelőadásainak f­ejtege­téseit s akkoriban történt, hogy egyes kétségbeesett növendékei „tigris Gort“­­nak nevezték őt Lord Gort példátlan ön­fegyelmezettsége nem egyszer tette lehetővé számára rend­kívüli feladatok megoldását. A nankingi kommunista zendülés alkalmával, ami­kor a forradalmi hullám­ egész Kínán végigsöpört, Gort Őrnagy Sanyim tixto* nai parancsnoka volt. _ A szorongatott város európai lakott reszkettek életükért, egyedül Gort őr* nagy tette ki magát hihetetlen vakmerő* séggel a veszedelemnek­ Egyedül a me* részkedett magános sétákra a benszülötti negyedben s egy ilyen alkalommal tör­* tént, hogy kishijján életét vesztette. Vá­­ratlanul ugyanis riadtan kiáltozó ben­­szülöttek csoportjában találta magát , mindenütt kések pengéje villant fel körü­lötte. Gott őrnagy nem hátrált meg a vésze*­delem elől, revolvert rántott, de anélkül, hogy lövést adott volna le, a pisztollyal szorította sarokba a támadókat. Rövide­sen kiderült, hogy a tömeg néhány apá­cát támadott meg, akik azután Gort köz­belépésére bántódás nélkül juthattak el Sanghai európai negyedébe. A „tigris“ kemény kötésű parancsok­ Sasszeme mindent észrevesz, ahol csak mulasztás történik. Ha megszemléli a laktanyákat, a jósors irgalmazzon min­den emberének, aki aznap nem borotvál­kozott, vagy aki nem tisztogatta fé­nyesre az egyenruha gombjait. Nem hiába említette róla egyik tisztje, hogy Gort valóban a tökéletesen „dinamikus" férfiú. Figyelme mindenre kiterjedt. Nem egyszer megtörtént, hogy a tábori konyhát is megszemlélte Gort s — a sza­­kácsok körömkeféje iránt érdeklődött... Természetesen akadnak, akik emiatt nem éppen rajonganak érte, sőt kegyet­lennek nevezik. Ezzel kapcsolatban Mrs. Thiele esetére kell visszaemlékeznünk. Szegény özvegy volt, aki csekély javait Lord Gortra hagyományozta, hálából a boldogságért, amelyet a rettenthetetlen katona hazaszeretete, áldozatkészsége, kö­­telességteljesítése és vitézsége jelentett a számára. Az úgynevezett „szalonkatonákat'' Lord Gort nem szenvedte. Bizonyosan ezért van, hogy az úgynevezett „Mayfair" elő­kelőségek körében nem túlságosan nép­szerű. Annál jobban­­ rajonganak érte egyszerű sorkatonái, ami annál is inkább érthető, mert a világháború idején nem egyet neveztetett ki tisztté közülük, ha megérdemelték. Az új tisztekhez azután régi szokása szerint, mindig komoly tü­­­telmet intéz a parancsnok: „Fejlesszétek a jellemeteket és fegyelmezzétek maga­tokat" — rendszerint ez a mondása. Ezen­kívül azonban még azt is a lelkükre köti uj tisztjeinek, hogy amennyire csak le­het, tartsák fenn az állandó érintkezést a legénységgel, sőt nem csupán a saját ezredbeliekkel, hanem az összes fegyver­nemek tagjaival, emlékezve arra, hogy a diadalmas csatákat, amelyek a brit világbirodalom hatalmi növekedésének mérföldkövei voltak, az egységes szel­lemű, egységesen irányított hadsereg nyerte meg. 1935-ben Lord Gort már igen jelentős katonai pályafutásra pillanthatott visz­­sza. Sanghai-i katonai parancsnokság után Indiába helyezték át, ahol az­ ottani katonai kiképzés legfőbb irányí­tója volt. Utóbb a Camberley-i vezérkari iskola parancsnoka lett. Alárendeltjei rajong­tak érte, barátai és hívei megbecsülték, de ő maga alig szerepelt a nyilvánosság előtt. Legfőbb gondja feladatainak meg­oldása mellett, ifjúkori tervének meg­valósítása, a stratégia tudományának tö­kéletes elsajátítása maradt. A katonai ranglétrán egyre gyorsabb emelkedése ennek a körülménynek volt betudható, nem csupán előkelő származásának, így azután 49 esztendős korában kivételes eredmények elérése után további jelen­tős feladatok elvégzésére vállalkozhatott, de nem sejthette, milyen óriási arányú munka vár még reá. 1935 januárjában reményteljes jövő elé tekinthetett Európa. A Saar-vidéki nép­szavazás nagyobb incidensek nélkül folyt le és a rendőri szolgálatot teljesítő nem­zetközi csapatok higgadt magatartása arra engedett következtetni, hogy a kü­­lönböző bonyolult politikai problémák békés megoldása sikerül. Akkoriban je­lentette ki Hitler vezér és kancellár, hogy Európában nincsenek további te­rületi igényei s ugyanakkor elfogadta a locarnoi szerződés intézkedéseit. Na­gy­­Britannia a nyugati hatalmak békés együttműködése által a Saar-vidéki nép­szavazás alkalmával reményeiben meg­erősítve, még az eddiginél nagyobb biza­lommal tekintett a Népszövetségre a biz­tos föltevésben, hogy ez a testület a nem­zetközi biztonság legfontosabb záloga. A történelem malmai lassan őrölnek, le biztosan! A Saar-vidéki sikereken fel­buzdulva, Hitler vezérkancellár már ak­kor hozzálátott hadseregének nagyará­nyú felfegyverzéséhez, támadó jellegű politikájának alátámasztására. A lefegy­verzésről, illetve a fegyverkezés általá­nos korlátozásáról álmodozó, Anglia szinte észrevétlenül oly mértékben gyen­­ült, hogy kénytelen volt a diplomáciai kudarcok olyan sorozatát elviselni, ame­lyek valóban párját ritkították Nagy­britannia történetében. Ugyanakkor Mus­solini megt­­te a későbbi abesszini had­járatának előkészületeit, amelyek utóbb a szankciók kísérletéhez, a­ tengelypoliti­­káh­oz és Ausztria bekebelezéséhez vezet.

Next