Nemzeti Ujság, 1940. június (22. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-29 / 146. szám

­­ r -i- júd-brfim-Konyhasús SIZ-í íyWordfiví'-ix m ^**^®^* I (Gömörm.) Prospektus. nek befőzési­ cukrot, akik bélyegmentes községi bizonyítvánnyal igazolják, hogy eper, ribizke és málnaterületük félhold, illetőleg cseresznye, meggy, körte, kajszi­vagy őszibarack gyümölcsösük legalább, két katasztrális hold nagyságú, ez idén is termő gyümölcsössel rendelkeznek és a feldolgozáshoz megfelelő felszereléssel és berendezéssel rendelkeznek. Elsősor­ban azoknak az őstermelőknek igénylé­sei fognak kielégítést nyerni, akik a múlt évben is dolgoztak fel gyümölcsöt. Az is gyermektelenség volt a francia tragédia egyik fő oka . Franciaország öszeomlásának, az euró­pai francia hegemónia megszűnésének igen messzire nyúló okai vannak. Az ösz­­szeomlás drámai eseményei még túlságo­­­san közeliek ahhoz, hogy okairól és előz­ményeiről tökéletes képet lehessen al­kotni. Van azonban egy olyan, szerintünk döntő jelentőségű szempont, amelyre már most felhívhatjuk a figyelmet. Pétain tá­bornagy, francia miniszterelnök egyik megrázó erejű rádióbeszédében utalt arra, hogy „Franciaországnak túlságosan ke­vés gyermeke volt“, a francia születési arányszám az utóbbi évtizedekben állan­dóan rohamosan csökkent. A további harc, az újabb céltalan és kilátástalan véráldozat még csak súlyosbította volna Franciaország veszteségeit és a francia kormányt nagyrészben ez a belátás kész­tette arra, hogy véget vessen a vérontás­nak, különbékét kössön­ Németországgal és minden erejét — mint Pétain mon­dotta — a francia nép és francia föld megmentésére fordítsa. A denatalíté, a francia népesség szapo­rodásának hiánya már hosszú idő óta lidércnyomásként nehezedett a francia közéletre. A megdöbbentően kedvezőtlen születési arányszámok súlyos aggoda­lommal töltötték el a francia közvéle­ményt Elvégre a mai nemzetközi életben és társadalomban a nemzeti népességnél értékesebb, állandóbb tényező el sem kép­zelhető. Lehet valamely ország mérhetet­lenül gazdag, hatalmas és a világnak je­­jelentős területeit tarthatja kezében, mégis, ha a nemzet tulajdonképpeni, alapja, az etnikum elsorvad, ha a­­ nem­zeti népesség etnikai és erkölcsi értékei elpusztulnak, idővel elvész a politikai és gazdasági hatalom is. Mindezt Franciaor­szágban jól tudták és az utóbbi időkben országszerte igen messzemenő családvé­delmi intézkedéseket léptettek életbe, ame­lyeknek az volt a céljuk, hogy megállít­sák a francia népesség további ijesztő csökkenését és megjavítsák a lakosság szaporodási arányszámát. A franciák szinte borzongva gondoltak arra, hogy egy újabb háború negyedszázadon belül már másodszor tizedelné meg a francia ifjúság férfiállományát és ezzel az 1918 óta nagynehezen magához térő francia etnikumot újabb súlyos csapás érné. A múlt ősszel a francia általános mozgó­sítás elrendelésekor Franciaországban voltam és magam tapasztaltam, hogy a háború kitörésének első híreire minden­kinek az első gondolata az volt: mi lesz a francia ifjúsággal, mi lesz a francia néppel, ha a világháborúhoz hasonló vér­­veszteség történelmi csapása éri! Ez a momentum jellemzően mutatja azt, hogy ■az újabb vérveszteségtől való irtózás mennyire tudatossá vált a francia köz­véleményben. Hogy Franciaország évszázadokon ke­resztül vezető szerepet tudott betölteni a nemzetközi politikában, annak talán leg­lényegesebb oka az volt, hogy a francia túlsúly korszakaiban Franciaország lé­­lekszámban is Európa első nagyhatalma volt. XIV. Lajos idejében, a francia gloire legdicsőbb napjaiban, Franciaor­szág lakossága Európa akkori vala­mennyi nagyhatalma lakosságának 40 százalékát tette ki. Ugyanakkor, amikor Franciaország népessége elérte a 20 mil­liót, Ausztriának csak 9, Angliának pe­dig csak 8 millió lakosa volt. A számbeli túlsúlyhoz hozzájárultak a francia nép kitűnő katonai erényei. A hadi dicsőség kimondhatatlanul nagy szeretete, a győ­­zelem és nagyság vágya, a gloire és gout de magnificience hevülete minden francia szívében ott lobogott. A sorozatos hábo­rúk Angliával Itáliával, Spanyolország­gal és a német-római császársággal, erő­sen igénybe is vették a franciáknak eze­ket a tulajdonságait és a középkorban el­harapódzott párbajkultusz is erősen pusz­tította a francia férfiállományt IV. Hen­rik uralkodásának emlékezetes 21 eszten­deje alatt például 4000 nemes vesztette életét párbajban. Richelieu véget vetett ugyan a párbajozás pusztító hatásainak, de a XIV. Lajos korabeli háborúk to­vábbra is rengeteg véráldozatot követel­tek. Franciaország mégis 1789-ig, vagyis a francia forradalomig meg tudta őrizni vezető állását az európai népek családjá­ban. 1789-ben Franciaországnak 26 millió lakosa volt, ugyanakkor, amikor Angliá­nak csak 12, Ausztriának és Magyaror­szágnak 18 és Oroszországnak 25 millió. Az 1792-től 1814-ig, tehát 22 évig tartó na­póleoni háborúk azonban végzetesen igénybe vették a francia etnikum teher­bíró képességét. Európa csaknem vala­mennyi csataterét Napóleon francia vér­rel és francia csontokkal szórta be. A na­póleoni időkben vesztette el Franciaor­szág számbeli túlsúlyát az európai nagy­hatalmak között és ekkor kezdődött meg a népesedési összezsugorodás folyamata. Az 1815-ös békekötések után egészen az 1870—71-es francia-porosz háborúig Fran­ciaország nagyban és egészben hosszú bé­kekorszakot élvezett. A napóleoni vér­­veszteséget azonban már nem tudta kihe­verni. 1871-ben történt meg először hosz­­szú évszázadok után, hogy Franciaorszá­got nem európai koalíció, hanem egyet­len hatalom, Poroszország győzte le. 1870-ben a német birodalom, amely a westfaliai békét megelőző 30­ éves hábo­rúban lakosságának mintegy harmadré­szét vesztette el, 40 millió lakosával már elérte, sőt túlhaladta Franciaország ak­kori 38 millió főnyi lakosságát. Nagy- Britanniának ebben az időben 26, Olasz­országnak szintén­ 26, Oroszországnak 65, az Egyesült Álamoknak 39 és Japánnak 32 millió lakosa volt Franciaország népesedési viszonyai a francia-porosz háborútól a világháborúig eltelt 43 esztendő alatt sem jöttek rendbe, sőt a világháború közel 2 és félmilliós vérvesztesége még csak fokozta a súlyos bajokat. A világháború befejezésekor, te­hát a francia győzelem tetőpontján, Né­metországnak már 21 millióval több la­kosa volt, mint, Franciaországnak s ek­kor mondotta Clemanceau azokat a hír­hedt szavakat, hogy húsz millióval több német van Európában a kelleténél. 1925- ben a locarnói békepaktum idején a vi­lág nagyhatalmainak népességi erőviszo­nyai a következő képet mutatták: Franciaország népességét tehát már nemcsak Anglia és Németország, hanem Olaszország is meghaladta. Ehhez a ked­vezőtlen képhez hozzá kell még venni azt is, hogy a 42 milliós Franciaország­ban csupán mintegy 38 milliót tesz ki a francia népesség, a többi 4 millió kül­földi. Ezenkívül a francia népesedési gúla formája is egészségtelen, azaz el­lentétben a normálisan szaporodó nem­zettestek népesedési gúlájának széles talpával és felfelé keskenyedő száraival, a francia népesség korosztályok szerinti összetétele a fordított gúla képét ma­ NEMZETI ÚJSÁG 1940 junius 29. Szombat tatja, amennyiben a fiatal korosztályok lélekszáma kisebb, mint az idősebb kor­osztályoké. Ezzel magyarázható, hogy a kulturált Franciaországban olyan nagy a halálozási arányszám (átlagosan 15.1%*), viszont a születési arányszám kicsi (15.7%*) és a két számoszlop majdnem kiegyen­líti egymást. 1938-ban Franciaország például mindössz 700.000 újszülöttet tu­dott felmutatni. A szaporodásbeli deka­denciának káros tünetei az állami, gaz­dasági és társadalmi élet minden terén is­­kirívóan jelentkeznek, minthogy a tehetséges és rátermett emberek kivá­lasztási lehetősége jóval kisebb, mint az egészségesen szaporodó társadalmakban. Ugyanekkor Németország és Olaszor­szág évről-évre erőteljesen növekedett lélekszámban, sőt Nagy-Németország megalapításával sikerült 80 millió néme­tet azonos és egyöntetű elhatározások és döntések útjára vezetni. A francia összeomlásnak igen messzi­­re nyúló politikai, erkölcsi és világnézeti okai lehetnek, de az el­tagadhatatlan, hogy amikor a nagy világtörténelmi döntés Flandriában, Artoisban és Paris­tól északra elkövetkezett, már hiányoz­tak azok a franciák, akiknek a francia anyák elmulasztottak életet adni. Fran­ciaország előtt most nyitva áll az út, hogy beilleszkedjék az európai népek új közösségébe, mert hiszen a győztes Németország nem alázta meg legyőzött ellenfelét, hanem tisztességes és becsüle­tes módon adta meg a lehetőséget a bé­kés együttélés kimunkálására. Dr. Hal­mossy Dénes, nyilatkozat kíséretében a m. kir. Kerté­szeti Aakadémiánál nyújtják be ugyan­csak ezévi június 4-ig és ezeknél a cukor felhasználását az iparügyi minisztériu­mon kivül a gyümölcs felvásárlása szempontjából a Kertészeti Akadémia is ellenőrzi. Végül a gyümölcstermeléssel foglal­­kozó ^ ostormchik ^ azii^ a^dl^ ^ ^gtkiycihct­ Franciaország ... 42 millió lakó» Németország .... 63 „ ,. Nagybritarania ... 45 „ „ Olaszország .... 43 „ „ Oroszország .... 150 „ „ Egyesült Államok .120 „ , Japán...........................60 „ „ A háztartások nem kapnak befőzési cukrot! A kormány már a kötött cukorgazdál­kodás bevezetésekor foglalkozott a befő­zési cukor biztosításának kérdésével. Sajnos, nem sikerült olyan mennyiségű cukrot biztosítani e célokra, hogy abból a háztartások részére számbavehető mennyiséget lehetett volna juttatni. En­nek oka az, hogy a Belgiumból behozni szándékolt 800 vagonos cukorbehozatal elmaradt. Újabb tárgyalások folyamat­ban vannak további cukormennyiségek megvásárlása iránt. Minden­esetre a cukorfeleslegnek gyü­mölcsfeldolgozás céljára szolgáló része szétosztásra kerül. A most rendelke­zésre álló cukor kevés ahhoz, hogy min­den lakosnak jusson annyi cukor, ameny­­nyivel a háztartások számára jelentős mennyiségű befőttet lehetne készíteni. Ha a meglévő cukormennyiség minden lakos között egyenlő arányban kerülne szétosztásra, akkor kétségtelenül olyanok is hozzájutnának, akik soha sem szoktak befőttet készíteni. A csekély mennyiségű cukorfejadagok szerint történő kiosztása nem oldaná meg sem a gyümölcsértéke­sítés kérdését, sem a termelőkön nem segítene, miért is a kormány úgy dön­tött, hogy a rendelkezésre álló aránylag csekély mennyiségű cukrot olyan terme­lőknek, illetőleg ipari üzemeknek jut­tatja, akik a cukrot valóban az ez évi gyümölcs feldolgozására hasznáják fel. Ilyenformán a kormány biztosítja egy­részt a hazai gyümölcstermelés megfelelő értékesítését, másrészt azt, hogy a kon­zervgyárak termelése révén jó minőségű konzervgyümölcsöt szerezhet be a lakos­ságnak az a része, amely befőttféléket fogyasztani szokott. A befőzési cukorhoz tehát ebben az évben csak a gyümölcskonzervgyárak, gyümölcslésajtolók, szörpkészítő üzemek, üzemszerű lekvárfőzők és gyümölcsössel rendelkező őstermelők juthatnak hozzá. A gyümölcskonzerv gyárak igénylésüket ez év június 4-ig a Magyar Konzervgyá­­rosok Országos Szövetségénél adják be olyan nyilatkozat kíséretében, amelyben kötelezettséget vállalnak arra, hogy a juttatott cukrot csakis általuk felvásá­rolt idei gyümölcshöz használják fel és azt október 15-ig feldolgozzák. Kötelez­­niök kell magukat arra is, hogy a jut­tatott cukor felhasználása tekintetében alávetik magukat a m. kir. Külkereske­delmi Hivatal ellenőrzésének. A gyü­mölcslé sajtolásával, továbbá szörp ké­szítésével foglakozó üzemek és üzem­szerű lekvárfőzők igénylésühez hasonló 7 ll! vagyok, hogy erősítsem tőrei! Nivea bőrtápláló Eucexitet tartalmaz. Erre van szüksége az Ön bőrének is, hogy egészséges maradhasson.. Csak az egész­séges bőr lehet szép és maradhat szép. Ne feledje el bőrét naponta legalább két­szer Nivea-val bedörzsölni mi­erősiteni. ii /i’PV mellemelő é­s már kapható! ^ Kérje mindenütt igénylő őstermelők szintén nyilatkozat­ban kötelezik magukat arra, hogy a ka­pott befőzési cukrot kizárólag saját ter­melésük idei gyümölcs feldolgozására használják fel. Az őstermelőknek ezévi június 6-ig kell jelentkezniük a Gyü­mölcstermelők Országos Egyesületénél és igénylésükhöz az említett községi bizo­nyítványt, valamint kötelező nyilatkoza­tot is csatolniuk kell. A beérkezett igény­léseket a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete június 10-ig terjeszti fel a földművelésügyi minisztériumhoz. Az említett határidők után beérkezett igényléseket tárgyalás alá venni nem lehet. A gyógy- és nevelő­intézetek befőzési cukor iránti igénylésüket az illetékes minisztériumok útján terjesztik elő. A befőzési cukor ismertetett módon való szétosztása lehetővé teszi a hazai gyümölcs tartósítását és hozzáférhetővé teszi a nagyközönség számára is az ez­által biztosított hazai gyümölcs megfe­lelő értékesítését.

Next