Nemzeti Ujság, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-30 / 73. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG 1941 március 30. Vasárnap 150 és 80 holdas középbirtok Gömör megyében kedvező feltételek mellett eladó. Érdeklődni telefonon 357—273, levélben Dr. Bubovszky György ügyvéd, Budapest, II., Csalogány utca 31/b. portikai VARGA JÓZSEF kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Horthy István miniszteri tanácsossal, a MÁV elnökével, valamint kíséretének többi tagjával németországi látogatásáról szombaton délután 2 órakor a menetrendszerű gyorsvonattal visszaérkezett Budapestre. A Keleti pályaudvaron a miniszter fogadására Algyay Pál és Kádas Károly államtitkárral az élükön megjelentek a kereskedelemügyi és iparügyi minisztérium főtisztviselői.* A lapok bő tudósításokban ismertetik gróf Teleki Pál miniszterelnöknek szatmárnémeti beszédét a nemzetiségi kérdésről. A német sajtó megemlékezik Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszternek, a külügyminisztérium sajtó- és kulturális osztálya vezetőjének egyetemi rendkívüli tanárrá történt kinevezéséről is. A NÉMET * SIMÉNFALVY ÁRPÁDOT, • ■ - Ugocsa vár megye főispánját, a visszaállított történelmi vármegye törvényhatósági bizottságának hagyományos fényes külsőségek között Nagyszőllősön megtartott alakuló közgyűlésén iktatták be főispáni méltóságába. Az installáción megjelent báró Herényi Zsigmond koronaőr, Kárpátalja volt kormányzói biztosa is. Végh József alispán üdvözlő szavai után Siménfalvy Árpád tartotta meg főispáni székfoglalóját. Rámutatott arra, hogy a vármegye közönsége egységbe tömörülve áll a kormány mögött. Méltatta a kormány munkásságát, majd hangoztatta, hogy az idegenuralom elnemzetietlenítő törekvései helyében sorompóiba kell állítani a nemzatépítő faj magyarságot és az azzal együttérző államhu rutén, román és névínet nemzetiségeknek államot erősítő munkáját. Tanügyi kinevezések A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bognár Imre, Kitted Magdolna, Csohayné Csák Margit, Szintai Irma, Nagy Elemér, Ottó István, ^Tafferner József, Sonyiné Bosnyák Gabriella, Lang ^Erzsébet, Csáki Mária, Kiss János, Kiss Ibolya, /Boldár? Imre, Szabó Klotild, Fehérváryné Zsák Olga, Eisenmayer Edith, vitéz Majorné Horváth Katalin, Solymosi Ilona, Lehoczkyné Balassa Flóra, özv. dr. Szabóné Machula Hildegard, Bajnóczy Mária, Fersányiné Tóth Ilona, Farkas Margit, Külkey Mária, Csatádi Irma, dr. Gimesné Böröczky Katalin, Maron Mária, Chernay Pelágia, dr. Radáné Tóth Margit, Herbály Zsófia, Kállay István, Dávidné Posgay Edith, dr. Tankóné Pap Katalin, dr. Faragó László, dr. Hartnagel Erzsébet, dr. Kenyeres Imre, dr. Maksai Ferenc, dr. Benedek András, dr. Hesz Kálmán, dr. Koczogh Ákos, dr. Kulinné Blahó Magda, dr. Benemi Jenő, dr. Kádárné Petrilla Borbála, Sebestyén Ferenc, Homokos Mihály, Esztergominé dr. Mikó Eszter, Turchányi Magda, dr. Sebestyén Géza, dr. Entz Géza, dr. Kenéz Ernő, Éder Sándor, Sas (Adler) Ernő, Pálffy Hana, dr. Feketéné Spira Magda, dr. Krompecher Bertalan, dr. Huszti Dénes, Bókáné dr. Zambra Siena, dr. Wellmanné dr. Szarvasi Margit, dr. Mokcsay Julia, Pásztor Lajos, dr. Nemeskéri János, ifj. dr. Tóth András, dr. Pásztoryné dr. Alcsuti Katalin, dr. Csapodiné dr. Gárdonyi Klára, dr. Nagy Márta, dr. Kaszab Zoltán, dr. Bohus Gábor, dr. Allodiatoris Irma, dr. Borbár Ilona, Gyulai Jenő, Lukács Magda, dr. Asztalosné Bajári Erzsébet, Czeglédy Miklós, Vécseyné Kormoss Judith, Kovács Erzsébet, Pécsváradiné Kronich Erzsébet, Kádár Irma, Pajkossy Mária, dr. Dénes Jenő, Stifft Jozefa, Kosinszky László, dr. Kelemenné Bocz Mária, Kerkainé Balog Mária, Dörner Olga, Sebestyén Sándor, Kanta Győző, Kovácsné Tóth Berta, Nárainé Beke Berta (Budapest) dr. Kispál Magdolna, dr. Vidacs Julia, dr. Klamm Rerzső (Szeged), dr. Sátori József, dr. Simon László, dr.Bihari János, Szabó Etelka (Debrecen), dr. Mayer Erzsébet, dr. Bárdos István, dr. Babicsné dr. Penesz Aranka, dr. Csapláros István (Pécs), Fullajtár Ernő (Budapest) és Reményi Lajos (Munkács) középiskolai tanári képesítésű főiskolai gyakornokokat jelenlegi szolgálati beosztásukban való meghagyásuk mellett állami gimnáziumi helyettes tanárokká, az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyeinek kormánybiztosánál működő dr. Nyirák Endre, dr.Hárpm Jenő, dr. Tompa János, dr. Sarudi Tibor, dr. Oláh Béla, dr. Koszmály László, dr. Várhelyi Gyula főiskolai gyakornokokat, továbbá dr. Tóth István pécsi tankerületi kir. főigazgatói hivatali, dr. Orbán József nyíregyházi kir. tanfelügyelői hivatali, dr. Török László zilahi kir. tanfelügyelői hivatali, dr. Báthor Béla, dr. Lepsényi Elek és dr. Schiffert György központi szolgálatot teljesítő, dr. Krehnyay Ede Orsz. Irodalmi és Művészeti Tanácshoz beosztott, végül dr. Lenkei Vidor, a nem állami zeneiskolák szakfelügyelője mellett működő főiskolai gyakornokot eddigi illetményeinek és szolgálati beosztásának változatlanul hagyása mellett a tanügyi fogalmazási személyzet létszámába fogalmazógyakornokká kinevezte. A kinevezések közlését a legközelebbi számunkban folytatjuk. Megjelent: dr. CSIZMADIA ANDOR A MAGYAR VÁROSI 1 (Reformtörekvések a magyar városigazgatásban) c.*, jórészt levéltári kutatásokon alapuló úttörő munkája. Útmutatást ad a korszerű reformokra. Ára 7 P. Kapható a Nemzeti Újság kiadóhivatalában. A elöntő hadszíntér, Anglia Anglia európai ellenféllel vívott háborúiban századokon át egy és ugyanazt a hadászati alapgondolatot követte. Tengeri zárlat, európai szövetségek által való lekötés és tengeren lehetőleg hátbaküldött expedíciós hadsereggel való átkaroló támadás. Ezek voltak a hadászati terv tényezői. A hadtörténelem tanúsága szerint így játszódott le Wellington háborúja 1809- ben Portugáliában és Spanyolországban, így a múlt világháborúban Gallipoli és Szaloniki. Az eljárás észszerű, és tetszetős. Érthető, hogy minden brit hadvezér aszerint járt el. A tengeri fölény folytán az utánpótlás és szállítás a vizen bárhová biztosítottnak látszott. Angol expedíciós erőket az ellenség leggyengébb, tehát, legkevesebb veszélyt rejtő pontján hajóztak ki és küldtek támadásra. A szövetségesek eddig ezalatt a nagyobb veszteséggel járó, lekötő arcvonalon viselték a terhes háborút. És mindennek fedezete mellett az angol tengeri kereskedelem zavartalanul folyhatott,, sőt épp háborús időkben érte el a legnagyobb nyereségeket. A mostani világháborúban is ezek az építőelemek hámozhatók ki az angol vezérek hadászati terveiből. Ilyennek indult múlt évben a norvég hadművelet. Ilyennek készült a Weygand tábornok alatt felállított közel-keleti szíriai hadsereg akciója. A francia gyarmati csapatokból és brit segédcsapatokból álló haderő a La Charité-ben zsákmányolt bizalmas iratok tanulsága szerint Szalonikiben szállt volna partra. Első hadműveleti célja a román olajvidék és a kaukázusi olajterület oldalozása lett volna. Még élénken emlékezhetünk az újsághírekben minduntalan felbukkanó hírekre, melyek tavaly ilyenkor Weygand folytonos utazásairól szólottak Kairó és Haifa között, majd Parisba és vissza. Szinte türelmetlenül várta az újságolvasó, hogy végre történjék hát valami elhatározás. De nemcsak az újságolvasó, hanem az akkori francia miniszterelnök, Reynauld is idegeskedett. Törökország habozása mindinkább érdektelenségbe kristályosodott. Úgy, hogy Eden utazásai nyomán a „Wavel“hadművelet először csak Egyiptomra, Palesztinára és Irakra támaszkodhatott. Az afrikai nagy támadás volt első láncszeme ennek a „Wavel“-hadművelet Ibaszan \Shmar Boszkopo/isz .Corbad pik ista; leram) °Hrkopaiss td \ .v \ Jtupesi A tersef Tosireci ■Arggrokaszirto Honissa ■V Német-Olasz. = Orosz. M Angol frekhkl loszkva. JUGOSZLSZÍRIA W _ 7mutesspr ARABIA ■BYIPT0H: FRANCIA NYUGAT ArF-fíf K A Kartum. HO | Hl A Ipt LG A 'W-w »V. *% •- . \ /' ?T\ ..r - a-'' • -v • -v- ' - ■ FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ nek. Céljai voltak a brit tekintélyt — mely Szomáliföld elvesztésével erős csorbát szenvedett a bennszülött és az arab világ előtt —, újból helyreállítani. Azután a földközitengeri erők növelésével az olasz utánpótlást Líbiában megszakítani , és így az afrikai olasz birodalmi népeket elvágni és megadásra kényszeríteni. Az ehhez szükséges tengeri uralom biztosítását célozta a Földközitengeren a Tarent elleni légitorpedókkal végzett és a Genova ellen ködben, hadihajóegységekkel végrehajtott tüzérségi rajtaütés. Ugyancsak a Kréta- és a görög-szigetek megszállása is, ami az olasz-albániai támadást eredményezte. Ha az elfogulatlan szemlélő az európai és a közvetlen környező hadszinteket kémleli, a következőket kénytelen megállapítani: Az elmúlt húsvét óta a hadszíntér kiterjedt. Az akkori Rajna-menti 4—500 kilométeres arcvonal sokezerre hosszabbodott meg a norvég északi foktól le a biscayai-öböl spanyol határáig és délen újból a Lyoni-öböl spanyol határától az olasz csizma orrán és sarkán, majd a jugoszláv—bolgár határon át a Duna deltájáig. Az európai kontinensből csak az Ibériai-félsziget maradt meg a háborúin és a tengelyhatalmak közvetlen befolyásán, kívül. És a Balkánon Görögország áll fegyveresen ellent a tengely nyomásának. Törökország pedig, mint ázsiai hatalom, európai birtokával, mint hídfőivel, még semleges állapotban biztosítja a Dardanellákat. Az arcvonalaknak e hatalmas kiterjesztése egyrészt előnyös a tengelyre, mert különösen a brit-szigetekkel szemben lévő partok birtokával megkönnyíti a szigetek eleni légi és tengeralattjáró akciókat. Viszont óriási tüzérségi és légi erőket köt le az angol rajtaütések elleni biztosítás, ami kétségtelenül csökkenti a támadáshoz igénybevehető erőket. A hadászatilag védelemre szorított fél hátrányosabb helyzetben van, mert sohasem tudja, hol fog a támadó meglepően fellépni s kénytelen sokkal nagyobb erőket biztosításra szétosztva állandóan készenlétben tartani. Ezért okosabb és gazdaságosabb folytonos támadásokkal az angol légierőket a brit-szigeteken, magukon lekötni. Eltekintve attól a közvetlen céltól, hogy a hadiipart termelésé-kben akadályozzák. A brit-szigetek elleni partraszállási tehát helyzetileg a jó kiindulópontok megszerzése és berendezése által elő van készítve. Kérdés, hogy a megfelelő légifölény, aminek 3—5-szörösnek kell szerintem lenni, el van-e érve, illetve erről van-e biztos adat? Másrészt természetesen az angol invázió elhárításának másik tényezője, a hajóhad erőállapota is döntő. Ez a tényező minden veszteség ellenére még mindig fölényben van és úgyszólván tök éretten s így súlyos akadálya lehet egy, partraszállásnak, főleg azért, mert a közben végzett vértezetmegerősítésekkel a csatahajók a fölényes légierők bombái ellen újabb biztosítékot nyerhettek. A gyorshajók torpedói ellen még elég sok torpedóüldöző s más kisebb hajó védi a kolosszusokat, hogy ezek hozzáférhetetlenek legyenek akkor is, ha közvetlen harcba bocsátkoznak. Maradna a partraszállás kivédésénél, mint harmadik tényező, a brit-szigetek szárazföldi ereje. Nincs kizárva, hogy, a szigorított blokád és a hajóél,süllyesztések által okozott élelmiszer- és más anyagelvonás által a 40 milliós népi ellenálló ereje annyira gyöngíthető, hogy partraszállás esetén már nem jön, döntően számításba ■ De, ha ez a németi felderítés részéről megbízhatóan megállapítható, akkor viszont közel áll a kisértés, hogy az éhségblokád fojtogatását addig folytassák, míg vele a partraszállás nélküli megadást is kikényszeríthetik. Ebben az összefüggésben érdekes szemügyre venni a nagy hadszíntér másik felét, a földközitengeri medencét. Az afrikai harcok tartamára és a balkáni hadművelet befejezéséig azonban az itt lekötött hajóhadat és légierőt végzetesen nélkülözni fogják a brit-szigetek védelménél, akár egy partraszállás eshetőségére gondolva, akár a blokád kivédésénél. Az összkép tehát lázas erőlködést mutat, egyrészt az afrikai helyzet tisztázására angol részről, másrészt a brit-szigetek térdrekényszerítésére akár a blokáddal, vagy más módon a németek részéről. Mindenképpen azonban a döntő hadszíntér: Anglia. Annak megszállásával az európai háború eldőlt. Folytatódhatik még évekig, sőt évtizedekig Afrikában és Ázsiában, de itt Európában aligha, legfeljebb, ha Portugália és Spanyolország még akarva, vagy nem akarva, újabb angol erők partraszállásának nyújtanak lehetőséget. Vitéz Vájna Viktag.