Nemzeti Ujság, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-30 / 73. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1941 március 30. Vasárnap 150 és 80 holdas középbirtok Gömör megyében kedvező feltételek mellett eladó. Érdeklődni telefonon 357—273, levél­ben Dr. Bubovszky György ügyvéd, Budapest, II., Csalogány­ utca 31/b. portikai VARGA JÓZSEF keres­kedelem- és köz­lekedésügyi miniszter Horthy István mi­niszteri tanácsossal, a MÁV elnökével, valamint kíséretének többi tagjával né­metországi látogatásáról szombaton dél­után 2 órakor a menetrendszerű gyors­vonattal visszaérkezett Budapestre. A Keleti pályaudvaron a miniszter fogadá­sára Algyay Pál és Kádas Károly állam­titkárral az élükön megjelentek a keres­kedelemügyi és iparügyi minisztérium főtisztviselői.­­* A lapok bő tudósításokban ismertetik gróf Teleki Pál miniszterelnöknek szatmár­németi beszédét a nemzetiségi kérdésről. A német sajtó megemlékezik Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszternek, a külügyminisztérium sajtó- és kulturális osztálya vezetőjének egyetemi rend­kívüli tanárrá történt kinevezéséről is. A NÉMET * SIMÉNFALVY ÁRPÁDOT, • ■ - Ugocsa vár­­ megye főispánját, a visszaállított törté­nelmi vármegye törvényhatósági bizott­ságának hagyományos fényes külsőségek között Nagyszőllősön megtartott alakuló közgyűlésén iktatták be főispáni méltó­ságába. Az installáción megjelent báró Herényi Zsigmond koronaőr, Kárpátalja volt kormányzói biztosa is. Végh József alispán üdvözlő szavai után Siménfalvy Árpád tartotta meg főispáni székfoglaló­ját. Rámutatott arra, hogy a vármegye közönsége egységbe tömörülve áll a kor­mány mögött. Méltatta a kormány mun­kásságát, majd hangoztatta, hogy az ide­­genuralom elnemzetietlenítő törekvései helyében sorompóiba kell állítani a nem­­­zatépítő faj magyarságot és az azzal együttérző államhu rutén, román és né­­v­ínet nemzetiségeknek államot erősítő munkáját. Tanügyi kinevezések A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bognár Imre, Kitted Magdolna, Csohayné Csák Margit, Szintai Irma, Nagy Elemér, Ottó István, ^Taffer­­ner József, Sony­iné Bosnyák Gabriella, Lang ^Er­­zsébet, Csáki Mária, Kiss János, Kiss Ibolya, /Boldár? Imre, Szabó Klotild, Fehérváryné Zsák Olga, Eisenmayer Edith, vitéz Majorné Horváth Katalin, Solymosi Ilona, Lehoczkyné Balassa Flóra, özv. dr. Szabóné Machula Hildegard, Bajnóczy Mária, Fersányiné Tóth Ilona, Farkas Margit, Kü­lkey Mária, Csatádi Irma, dr. Gimesné Böröczky Katalin, Maron Mária, Chernay Pelágia, dr. Ra­­dáné Tóth Margit, Herbály Zsófia, Kállay István, Dávidné Posgay Edith, dr. Tankóné Pap Katalin, dr­. Faragó László, dr. Hartnagel Erzsébet, dr. Kenyeres Imre, dr. Maksai Ferenc, dr. Benedek András, dr. Hesz Kálmán, dr. Koczogh Ákos, dr. Kulinné Blahó Magda, dr. Benemi Jenő, dr. Ká­­dárné Petr­illa Borbála, Sebestyén Ferenc, Homo­kos Mihály, Esztergomi­né dr. Mikó Eszter, Tur­­chányi Magda, dr. Sebestyén Géza, dr. Entz Géza, dr. Kenéz Ernő, Éd­er Sándor, Sas (Adler) Ernő, Pál­ff­y Hana, dr. Feketéné Spira Magda, dr. Krom­­pech­er Bertalan, dr. Huszti Dénes, Bókáné dr. Zambra Siena, dr. Wellmanné dr. Szarvasi Margit, dr. Mokcsay Julia, Pásztor Lajos, dr. Nemeské­ri János, ifj. dr. Tóth András, dr. Pásztoryné dr. Al­csuti Katalin, dr. Csapodiné dr. Gárdonyi Klára, dr.­­ Nagy Márta, dr. Kaszab Zoltán, dr. Bohus Gábor, dr. Allodiatoris Irma, dr. Borbár Ilona, Gyulai Jenő, Lukács Magda, dr. Asztalosné Bajári Erzsébet, Czeglédy Miklós, Vécseyné Kormoss Ju­dith, Kovács Erzsébet, Pécsváradiné Kronich Er­zsébet, Kádár Irma, Pajkossy Mária, dr. Dénes Jenő, Stifft Jozefa, Kosinszky László, dr. Kelemen­né Bocz Mária, Kerkainé Balog Mária, Dörner Olga, Sebestyén Sándor, Kanta Győző, Kovácsné Tóth­­ Berta, Nárainé Beke Berta­­ (Budapest) dr. Kispál Magdolna, dr. Vidacs Julia, dr. Klamm Rerzső (Szeged), dr. Sátori József, dr. Simon László, dr.­­Bihari János, Szabó Etelka (Debrecen), dr. Mayer Erzsébet, dr. Bárdos István, dr. Babicsné dr. Penesz Aranka, dr. Csapláros István (Pécs), Fullajtár Ernő (Budapest) és Reményi Lajos (Mun­­­­kács) középiskolai tanári képesítésű főiskolai gya­kornokokat jelenlegi szolgálati beosztásukban való meghagyásuk mellett állami gimnáziumi helyettes tanárokká, az Értelmiségi­ Munkanélküliség Ügyei­nek kormánybiztosánál működő dr. Nyirák Endre, dr.Hárpm Jenő, dr. Tompa János, dr. Sarudi Ti­bor, dr. Oláh Béla, dr. Koszmály László, dr. Vár­helyi Gyula főiskolai gyakornokokat, továbbá dr. Tóth István pécsi tankerületi kir. főigazgatói hi­vatali, dr. Orbán József nyíregyházi kir. tanfel­ügyelői hivatali, dr. Török László zilahi kir. tan­­felügyelői hivatali, dr. Báthor Béla, dr. Lepsényi Elek és dr. Schiff­ert György központi szolgálatot teljesítő, dr. Krehnyay Ede Orsz. Irodalmi és Művészeti Tanácshoz beosztott, végül dr. Lenkei Vidor, a nem állami zeneiskolák szakfelügyelője mellett működő főiskolai gyakornokot eddigi illet­ményeinek és szolgálati beosztásának változatlanul hagyása mellett a tanügyi fogalmazási személyzet létszámába fogalmazógyakornokká kinevezte. A kinevezések közlését a legközelebbi szá­munkban folytatjuk. Megjelent: dr. CSIZMADIA ANDOR A MAGYAR VÁROSI 1 (Reformtörekvések a magyar városigazgatás­ban) c.*, jórészt levéltári kutatásokon alapuló úttörő munkája. Útmutatást ad a korszerű reformokra. Ára 7 P. Kapható a Nemzeti Újság kiadóhivatalában. A elöntő hadszíntér, Anglia Anglia európai ellenféllel vívott hábo­rúiban századokon át egy és ugyanazt a hadászati alapgondolatot követte. Tengeri zárlat, európai szövetségek által való lekötés és tengeren lehetőleg hátbaküldött expedíciós hadsereggel való átkaroló támadás. Ezek voltak a hadá­szati terv tényezői. A hadtörténelem tanúsága szerint így játszódott le Wellington háborúja 1809- ben Portugáliában és Spanyolországban, így a múlt világháborúban Gallipoli és Szaloniki. Az eljárás észszerű, és tetszetős. Ért­hető, hogy minden brit hadvezér aszerint járt el. A tengeri fölény folytán az utánpótlás és szállítás a vizen bárhová biztosítottnak látszott. Angol expedíciós erőket az ellenség leggyengébb, tehát, legkevesebb veszélyt rejtő pontján hajóz­tak ki és küldtek támadásra. A szövet­ségesek eddig ezalatt a nagyobb veszte­séggel járó, lekötő arcvonalon viselték a terhes háborút. És­ mindennek fedezete mellett az angol tengeri kereskedelem zavartalanul folyhatott,, sőt épp háborús időkben érte el a legnagyobb nyeresége­ket. A mostani­ világháborúban is ezek az építőelemek hámozhatók ki az angol ve­zérek hadászati terveiből. Ilyennek in­dult múlt évben a norvég hadművelet. Ilyennek készült a Weygand tábornok alatt felállított közel-keleti szíriai had­sereg akciója. A francia gyarmati csapa­tokból és brit segédcsapatokból álló had­erő a La Charité-ben zsákmányolt bizal­mas iratok tanulsága szerint Szaloniki­­ben szállt volna partra. Első hadműve­leti célja a román olajvidék és a kauká­zusi olajterület oldalozása lett volna. Még élénken emlékezhetünk az újság­hírekben minduntalan felbukkanó hí­rekre, melyek tavaly ilyenkor Weygand folytonos utazásairól szólottak Kairó és Haifa között, majd Parisba és vissza. Szinte türelmetlenül várta az újság­olvasó, hogy végre történjék hát valami elhatározás. De nemcsak az újságolvasó, hanem az akkori francia miniszterelnök, Reynauld is idegeskedett. Törökország habozása mindinkább érdektelenségbe kristályosodott. Úgy, hogy Eden utazásai nyomán a „Wavel“­­h­adművelet először csak Egyiptomra, Palesztinára és Irakra támaszkodhatott. Az afrikai nagy támadás volt első láncszeme ennek a „Wavel“-hadművelet­ Ibaszan \Shmar Boszkopo/isz .Corbad pik­ ista; leram) °Hrkopaiss td \ .v \ Jtupesi A tersef Tosireci ■Arggrokaszirto Honissa ■V Német-Olasz. = Orosz. M Angol frekhkl loszkva. JUGOSZL­­SZÍRIA W _ 7mutesspr ARA­BIA ■BYIPT0H: FRANCIA NY­UG­AT ArF-fíf K A Kart­um. HO | Hl A Ipt LG A 'W-w »V. *% •- . \ /' ?T\ ..r - a-'' • -v • -v- ' - ■ FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ nek. Céljai voltak a brit tekintélyt — mely Szomáli­föld elvesztésével erős csorbát szenvedett a bennszülött és az arab világ előtt —, újból helyre­állítani. Azután a földközitengeri erők növelé­­sével az olasz utánpótlást Líbiában meg­szakítani , és így az afrikai olasz biro­dalmi népeket elvágni és megadásra kényszeríteni. Az ehhez szükséges tengeri uralom biztosítását célozta a Földközi­­tengeren a Tarent elleni légitorpedókkal végzett és a Genova ellen ködben, hadi­­hajóegységekkel végrehajtott tüzérségi rajtaütés. Ugyancsak a Kréta- és a gö­rög-szigetek megszállása is, ami az olasz-albániai támadást eredményezte. Ha az elfogulatlan szemlélő az európai és a közvetlen környező hadszinteket kémleli, a következőket kénytelen meg­állapítani: Az elmúlt húsvét óta a had­színtér kiterjedt. Az akkori Rajna-menti 4—500 kilométeres arcvonal sokezerre hosszabbodott meg a norvég északi fok­tól le a biscayai-öböl spanyol határáig és délen újból a Lyoni-öböl spanyol határától az olasz csizma orrán és sar­kán, majd a jugoszláv—bolgár határon át a Duna deltájáig. Az európai kontinensből csak az Ibé­riai-félsziget maradt meg a háborúin és a tengelyhatalmak közvetlen befolyásán, kívül. És a Balkánon Görögország áll fegyveresen ellent a tengely nyomásá­nak. Törökország pedig, mint ázsiai hatalom, európai birtokával, mint híd­főivel, még semleges állapotban biztosítja a Dardanellákat. Az arcvonalaknak e hatalmas kiter­jesztése egyrészt előnyös a tengelyre, mert különösen a brit-szigetekkel szem­ben lévő partok birtokával megkönnyíti a szigetek eleni légi és tengeralattjáró akciókat. Viszont óriási tüzérségi és légi erőket köt le az angol rajtaütések elleni biztosítás, ami kétségtelenül csökkenti a támadáshoz igénybevehető erőket. A hadászatilag védelemre szorított fél hátrányosabb helyzetben van, mert soha­­sem tudja, hol fog a támadó meglepően fellépni s kénytelen sokkal nagyobb erő­ket biztosításra szétosztva állandóan készenlétben tartani. Ezért okosabb és gazdaságosabb folytonos támadásokkal­ az angol légierőket a brit-szigeteken­, magukon lekötni. Eltekintve attól a köz­vetlen céltól, hogy a hadiipart termelésé-k­ben akadályozzák.­­ A brit-szigetek elleni partraszállási tehát helyzetileg a jó kiindulópontok megszerzése és berendezése által elő van készítve. Kérdés, hogy a megfelelő légi­fölény, aminek 3—5-szörösnek kell sze­rintem lenni, el van-e érve, illetve erről van-e biztos adat? Másrészt természetesen az angol­ invázió elhárításának másik tényezője, a hajóhad erőállapota is döntő.­ Ez a tényező minden veszteség ellenére még mindig fölényben van és úgyszólván tök é­retten s így súlyos akadálya lehet egy, partraszállásnak, főleg azért, mert a köz­ben végzett vértezetmegerősítésekkel a csatahajók a fölényes légierők bombái ellen újabb biztosítékot nyerhettek. A­ gyorshajók torpedói ellen még elég sok­ torpedóüldöző s más kisebb hajó védi a kolosszusokat, hogy ezek hozzáférhetet­lenek legyenek akkor is, ha közvetlen harcba bocsátkoznak. Maradna a partraszállás kivédésénél, mint harmadik tényező, a brit-szigetek szárazföldi ereje. Nincs kizárva, hogy, a szigorított blokád és a hajóél,süllyesz­tések által okozott élelmiszer- és más­ anyagelvonás által a 40 milliós népi ellenálló ereje annyira gyöngíthető, hogy partraszállás esetén már nem jön, döntően számításba­ ■ De, ha ez a németi felderítés részéről megbízhatóan meg­állapítható, akkor viszont közel áll a kisértés, hogy az éhségblokád fojtogatá­­sát addig folytassák, míg vele a partra­szállás nélküli megadást is kikénysze­ríthetik. Ebben az összefüggésben érdekes szem­­­ügyre venni a nagy hadszíntér másik felét, a földközitengeri medencét. Az afrikai harcok tartamára és a bal­káni hadművelet befejezéséig azonban az itt lekötött hajóhadat és légierőt vég­zetesen nélkülözni fogják a brit-szige­tek védelménél, akár egy partraszállás eshetőségére gondolva, akár a blokád kivédésénél. Az összkép tehát lázas erőlködést mu­tat, egyrészt az afrikai helyzet tisztázá­sára angol részről, másrészt a brit-szi­getek térdrekényszerítésére akár a blo­káddal, vagy más módon a németek ré­széről. Mindenképpen azonban a döntő hadszíntér: Anglia. Annak megszállásá­­val az európai háború eldőlt. Folytatód­­hatik még­ évekig, sőt évtizedekig Afri­kában és Ázsiában, de itt Európában aligha, legfeljebb, ha Portugália és Spanyolország még akarva, vagy nem akarva, újabb angol erők partraszállá­sának nyújtanak lehetőséget. Vitéz Vájna Viktag.

Next