Nemzeti Ujság, 1941. május (23. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-16 / 111. szám

MACEDÓNIÁRÓL ÉS A MACEDÓNOKRÓL Ha a Balkán politikai szerepére nézve a múlt század végén — és joggal — az a megjelölés alakult ki, hogy „Európa ■puskaporos hordója", akkor ugyanolyan joggal mondhatjuk Macedóniát a Balkán­­félsziget puskaporos hordójának. Termé­szetes határok révén — nyugaton az Oh­rida- és Preszpa-tavak, meg a Fekete Devi, délen az Égei-tenger­ és az abba torkoló Visztrica-folyó, északon a Sár, Ozugov és Rila hatalmas hegyláncai, keleten a Rhodope-hegység és a Meszta folyó alkotják őket — már a legrégibb történelmi forrásokban külön földrajzi egység gyanánt szerepelt. Hatalmas hegyektől védett, napsütötte, termékeny lankái, bővizű folyói már a népvándor­lás idején nagyon kívánatos területté tették, úgy hogy a Balkánra behatoló szlávok erős, sűrű tömegekben teleped­tek ott meg. Közülük származott I. Jusz­tinián keletrómai császár és alapította Oh­ridában 535-ben az első, Rómától és Bizánctól egyaránt független szláv pát­­riárkátust („Justiniana Prima“). A bol­gár történelemben nyerte azután Mace­dónia domináló, de egyben nemzeti ka­tasztrófát jelentő szerepét. Mert Mace­dónia lett az a terület, ahonnan a bol­gár szellem legnagyobb képviselői indul­tak útjukra — de mégis ezt a földet vesztették el a bolgárok leghamarább és 1941-ig kellett várniok, amíg teljes egé­szében felszabadíthatták. A bulgár műveltség bölcsője A történeti kutatások kimutatták, hogy a magyarral rokon bolgárok, akik Kr. u. 679-ben Belfeszből a Dunán átkelve megrohanták a bizánci birodalmat, an­nak dunai részén, vagyis a Balkán-hegy­láncon innen letelepedve, még hun-török fajú nép voltak. Kopaszra borotvált fe­jükön varkocsot viseltek, ruházatukban ott volt a bugyogó, h­adijelvényeik kö­zött a lófark. Abban a mértékben azon­ban, ahogyan lehúzódtak a következő két évszázad folyamán a Balkánhegységtől délre, vagyis Thráeia és Macedónia felé, fokozódó mértékben vették fel a meg­hódított lakosság szláv jellegét, nyelvét és a kereszténységet. Cyrill és Method, két Thasszalonikából való macedóniai szerzetesfivér macedóniai szláv nyelv­járásban fordította le a bolgárok szá­mára a Szentírást, amihez a görög ábécét megfelelően átalakították, így született meg Macedóniában az óbolgár irodalmi nyelv, a szláv pedig megkapta mindmáig használt cirill írását. Cyrill tanítványa, Szent Kelemen püspök már virágzó bolgár szellemi gócpontot terem­tett Oh­ridában, amikor 864-ben Borisz khán a bizánci császár jelenlétében fel­vette a kereszténységet. Egyúttal azon­ban a pápával is érintkezésbe lépett, királyi korona megküldése és külön bol­gár érsek kinevezése miatt. Az utóbbi kérdésen h­iúsult meg a bolgárság csat­lakozása a nyugati egyházhoz. A bizánci rítus felvétele azonban ugyanolyan súlyos következményekkel járt, a bolgár lelki­ségre, mint az elszlávosodás politikai kihatásai: az athoszhegyi görög kolos­torokban felszentelt papok a bogumiliz­­mus és egyéb szektárius mozgalmak ré­vén egyházilag hintették el a bomlás csiráit, a szlávoknál szokásos törzsi különválás, a szeparatizmus elharapód­­zása pedig a központi hatalom bolgár hagyományának letöredezését vonta maga után. Többek között Th­esszalonika elfoglalása maradt állandón meghiúsuló kísérletük. •X X. század elején Macedónia elválik Bulgáriától Thráciával együtt Sziszmán, egy nagyhatalmú bolgár főúr alatt — és nyomban azután egy bolgár fogságban megkeményedett, hajthatatlan, aszkéta­­erkölcsű férfiú kerül az elpuhult Bizánc trónjára II. Baziliosz személyében. A ke­leti, vagyis dunai Bulgária akkor már bizánci tartománnyá vált, Macedónbulgá­­ria mégis négy évtizeden át vívta élet­halálharcát a túlerővel szemben. A sztru­­micai csatában azonban (1019) Baziliosz marad a győztes és 15.000 bolgár foglyát megvakítva 150 félszeművé tett hírmondó vezetésével küldi Sziszmán utódához, Sámuelhez Prilepbe, akit erre a lát­ványra szívszélhűdés öl meg. Özvegye és családja, bolgár előkelők százaival gya­log vonul végig Baziliosz diadalmeneté­ben. De a bizánci uralmat már 1186-ban megdönti Sziszmán nemzetének két sarja, Péter és (L) As­szén. Az utóbbit Tirnovó­­ban cárrá kiáltották ki s meggyilkolása után öccse, Kálóján, III. Ince pápától kap koronát. De az éppen ekkor, 1204-ben Bizánc ostromára felvonult nyugati ke­resztes lovagok visszautasítják Kálóján segítségét s igy Bizánc, ahelyett, hogy végleg megdöntötték volna, újból restau­rálja uralmát 1261-ben. Bulgáriának azon­ban, amelyet II. As­szeu uralma alatt há­rom tenger határolt, a bogumil­ tánok hatása alatt belsőleg legyengülve, a most feltörekvő szerbekkel fokozódnak az összecsapásai. Ezek 1282-ben Szkoplje (Üszküb), és Északmacedónia birtokába jutnak, de a bolgárok nem veszik észre az új veszélyt, amely nyugatról fenye­geti őket. Még mindig főellenfelük, Bi­zánc meghódításában reménykednek. Már annak kapui előtt táboroznak Androni­­kosz szövetségesei gyanánt a szerbek se­gítségét élvező trónkövetelő unokájával, a fiatal Andronikosszal szemben. Amikor azonban ez hírét veszi annak, hogy a bolgárok bebocsátása a városba már csak részletkérdések tisztázásán múlik, lovas­követet meneszt nagyatyjához és ellen­feléhez és esküre szólítja fel, hogy a bol­gároknak nem nyit kaput. És a nagyapa és unokája helyett szövetségeseik, a bol­gárok és szerbek hadai ütköznek meg Küsztendil alatt 1330-ban — az utóbbiak javára. Macedónia elvesztése A küsztendili csata kimenetele forduló­pontot jelent a Balkán történelmében. Mert Bulgária ekkor nem csupán Mace­dóniát vesztette el, hanem a balkáni szlávok között brrt eddigi vezetőszerepét is, amely most a szerbekre szállott át. Hogy azonban ezek is mennyire elismer­ték Macedónia bolgár jellegét, azt bizo­nyítja egy közjogi jellegű határozatuk. Busán, a szerbek győztes fejedelme fel­­­­veszi „a szerbek, bolgárok és görögök cárja" címét, sőt a „bolgár cár“ címét megtartják utódai is, akik alatt változat­lanul megmarad egész Macedóniában a régi bolgár szokásjog. A „nagy“ Dusán azonban nagy hibába esett. Megelégedett Macedóniával és a bolgár cár címével, de nem fogadta el a küsztendili csatatéren maradt Mihály bolgár cár birodalmát, ami egy csapásra megoldotta volna a történelemben azóta is többször felme­rülő szerb—bolgár unió kérdését. A nagy politika útjai — mint annyiszor a törté­nelem folyamán — ezúttal is egy házas­sági háborúságba torkollottak bele. Mi­hály választás utján nyerte el trónját s azt úgy kívánta megerősíteni, hogy elő­dének, a Terterij-dinasztia utolsó sarjá­nak özvegyét, a bizánci Theodorát vette el saját felesége eltaszitásával, aki pedig­­ Dusán húga volt. Dusán tehát a küsztendili csata ki­menetele révén mindenekelőtt megbántott húgának kívánt elégtételt adni s a neki felkínált bolgár koronát adnak fiára ru­házta át, II. Sziszmán néven. Theodora erre Bizánc segítségével lázadást szított örökségének vélt bitorlója ellen, akit az el is sodort a trónról. Pedig éppen akkor, 1353-ban vetették meg a törökök első ízben a lábukat európai földön, Gallipoli fél­szigetén. Dusán alatt egyesült erős szerb­­bolgár birodalom sikerrel állíthatta volna meg őket a Balkán-félsziget belseje felé irányuló előnyomulásukban. De Bul­gáriát egymagában a trónviszályok és szektárius mozgalmak már annyira fel­őrölték, hogy elutasította Bizánc meg­segítését. Török-sörös uralom A török hadak már 1371-ben Macedónia birtokában vannak, Bulgária pedig há­rom részre bomlasztva — Jovan Sándor cár egyik fiára hagyta a dunai, másik fiára a keleti Bulgáriát, dunatorkolati részét pedig egy hatalmas főúr, Dobrotics ragadta el magának Dobrudzsa néven — nyit kaput nekik. Macedónia elvesztése azonban tettekre serkenti a balkáni kö­zönyt. Még a bogumilok is feleszmélnek a jó és a rossz szellem küzdelme feletti töprengéseikből a török pusztítások­­ hí­rére. "Politikai vezérük Tratkó boszniai bán szövetkezik Lázár szerb cárral, majd csatlakoznak horvát főurak, sőt III. Szisz­­mán,a Kelet bulgár­i­a ura is. És a keresz­ténység fellélegzik, amikor Drinápoly alatt 1386-ban a balkániak győznek. De a török most erejük megosztására törek­szik: a Balkánhegységtől északra ro­hanja meg a bolgárokat, akik meginogva átbocsátják a hegyszorosokon. Sziszmán­­ békét kér. Bulgária összes városaiba tö-­­­rök helyőrség kerül s igy ki van már kapcsolva, amikor 1388 nyarán óriási tö­rök had indul Macedónián át a szerbek legázolására. A rigómezei csatában a ha­gyomány szerint már török részen küz­­­dött Macedónia ura, Bell Márkó királyfi, a bolgár és szerb népdalok és mondák hőse, legendás Sarac paripáján. A nép ma is hisz abban, hogy Deli Márkénak a szultán táborában titokban a keresz­ténység fennmaradására irányuló fohá­szai révén tartotta fenn a Gondviselés a török járom alá kerülő bolgárokat és szerbeket mindmáig. Tény az, hogy a Macedóniában kiala­kuló déli szláv hősmondák és népdalok csodálatos gazdagsága révén a bolgárok­nak és szerbeknek nem csupán a népi tu­data maradt meg az elnyomás évszázadai során, de a nemzeti hagyományuk is. Mert 1453-ban, Bizánc megvívásának évé­ben, a török az ottani pátriárkát tette meg a birodalom összes keresztényeinek egyházi és világi fejévé, amivel kiújult a bizánci befolyás Macedóniában és a többi bolgárlakta vidéken, sőt a szerbek között is. Az egyház, az iskola nyelve görög, a macedóniai bolgár kolostorok pompás kódexei és egyéb iratai a papok tüzelő­jét képezik, a görög püspökök tetszésük szerint adóztatják meg bolgár híveiket. A 12. század óta Délitáliából Albániába átkelt, majd Macedóniában a bolgár egy­házba áttért „vlach“ pásztornép, amely­nek csak egy része húzódott fel az Al­­dunáig és Kárpátokig, visszamaradt ra­jaiban kezdett az elnyomott bolgároktól elkülönülni, így a macedorománok mellett görögök, törökök, albánok, szerbek, gaguzok, tatá­rok, cigányok tarkítják Macedónia ősi bolgár földjét, amikor a sztambuli pát­riárka 1767-ben az ősi oh­ridai bolgár pátrárkátust is megszünteti. De ez a bol­gár szellemnek szánt kegyelemdöfés nem érte el célját. Mert az Atkoshegy Szent Györgyről elnevezett bulgár kolostorában öt évvel előbb titokban elkészült és falu­ról falura vándorolt Paissi, egy mace­dón szerzetes történelmi munkája a­hol- NEMZETI ÚJSÁG 1911 május 16. Péntek I N­ouvelleR a IDR­IS IHIONGRDE­­­f Présldent du Comité de Redaction: j je SÁRON ti láng I m MOÍ 1941 I! [LeCo/nto Paul Telmki | la comta Paul Talakl at la Nouvalla Kavua dm Hongrle (O Hiurict EsttrMcj) La dAlégué da palx (Ivan Prtznonzkyß L'homme (O** Edina Zichy Pallavicini) L'homma d’Etat (Sicolts Killty) la géographo ( Engine C hói no ív/ la scout (Altxanirt Sikf La profotsaur ________Antri Rinat) la civilisation hongrolsa at l'ancianna Transylvania (Etcmír Jenesé) l'aau dans la lalklora hongrols (Ákos Sztndrty) la comta Hanrl du Val da Damplarra (Alexandra BanmfOrtan) las loulllas orcnéologlquas de Pécs (Jilts Gontonyi) Alexandra Mokkái: La lamllle Ernyel Claira Cálochy) la família Ernyői (Alaxanira Utkkti) -rtroniqu» du mo » Lettru d© Llsbonn© (Paul Rónai) — » Joseph Strzygowski Sándor Fettieh) ■ La prass» •» •» rtvut« ■ Évi defixetési ár : 30 P . VI. Vilmos es.­át 3a I gór nemzet fényes, hősi múltjáról. És most Macedónia földjén indul meg a „bolgár reneszánsz“: itt találták meg 1741-ben a régi Bulgária címerét, itt je­lent meg 1792-ben az első korszerű bolgár ábécé, az első bolgár naptár, majd az első bolgár népszerű olvasmányok — mind macedón bolgárok műve gyanánt. És ugyancsak ők indítják meg a bolgár füg­getlenségi küzdelmet egyházi téren, amennyiben 1828-ban kivívják Üszküb püspöki székesegyházában a bolgár­­nyelvű istentiszteletet és négy macedó­niai püspöki széknek, görögök helyett bolgárokkal való betöltését. -­­ dr. Szende Zoltán Német megszálló hatóságok rendezték a franciaországi zsidókérdést Zürich, május 15. A Neue Zürcher Zeitung tudósítója szerint a franciaországi német megszálló hatóságok újabb súlyos intézkedéseket tettek a zsidókérdésben. Blanke hadügyi főtanácsos a párisi sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy az új rendelkezéseket a meg nem szállt terü­leten is kétségkívül alkalmazzák, mert nem szükséges, hogy a Franciaország és Németország közti kapcsolatokat a zsidó­­probléma zavarja. Ez a probléma nem­zetközi kérdés és kívánatos, hogy kül­­csönös megértéssel oldják meg. Ennek a nyilatkozatnak és korábbi ki­jelentéseknek alapján Vichyben azt a benyomást lehet szerezni, hogy német kormányőrök hivatottnak érzik magukat a zsidókérdés megoldását illetően és e te­kintetben nem hagyják magukat befo­lyásolni semmiféle államjogi megfonto­lások által. Francia részről a zsidókérdés kezelése körül eddig bizonyos tartózko­dás volt észlelhető és a francia kormány által kidolgozott zsidótörvény enyhébb megoldást tervezett és­ saját módszerét akarta követni. Ez az enyhébb megol­dási forma azonban a legutóbbi rendel­kezések következtében túlhaladottnak látszik. A zsidókat az új rendelkezések értel­mében kizárták a­ foglalkozási ágak egész sorából és jogi igény nélkül elbo­csátották állásukból. Párisban nagy­számú volt osztrák, cseh és lengyel ál­lampolgára zsidót gyűjtöttek össze és különvonatokon Orleansba szállították, hogy ott útépítkezéseknél és más hasonló természetű munkálatoknál alkalmazzák őket. (Bud. Tud.) Zágráb, május­ 15.1 . A horvát kormány a zsidókérdés ren­dezésével betiltotta a rituális vágást, az ország egész területén. A horvát posta- és távirda-igazgatóság felszólította­­ a zsidókat, hogy 34 óra alatt szolgáltassák be rádiókészülékeiket. Az Usztasa ható­ságok a zsidók összeírásával és bizonyos városnegyedekbe való áttelepítésével kap­csolatban figyelmeztették a lakosságot, hogy a zsidóktól nem szabad semmit sem megvásárolniok. Zágráb utcáiról lassanként eltűnnek a zsidók. Szarajevó­ban az Usztasa hatóságok megállapítot­ták, hogy a zsidók szállítják a még el­szórtan bujkáló csetnik-baná­á­k­nak a fegyvereket. Ezért megtiltották, hogy a zsidók a várost elhagyják. Zsidók csak a nap bizonyos óráiban tartózkodhatnak az utcán. (Bud. Tud.) 1/7 ő­szre tűe­m épül az új margitszigeti sporttelep Büszkén lobogtatják — mint valami ünnepi zászlótíszt — zöldbe borult ágai­kat az újjászületett fák. Friss szénaillat édesíti a fűszeres levegőt. A megkésett tavasz titkairól suttognak a mesélő lom­bok. A sziget déli csúcsára könyöklő hid­ióna alatt lüktet az élet. Izmok feszülnek jókedvűen, ruganyosan. Karcsú fiatalem­berek hokkilabdát kergetnek a bársonyos gyepen, diszkoszt hajigálnak, gátak felett szökellnek, atlétikai játékkal edzik testü­ket, üdítik lelküket s alig pár lépésnyire tőlük szorgos munkáskezek ássák a föl­det, futtatják az árkot, alapoznak, ta­pasztják a téglát, épül az atléták új szál­lása. Ha minden jól megy, őszre, vagy­­ legkésőbb ez év végére készen áll a Ma­gyar Atlétikai Club új sporttelepe. A természet, a játék és a munka egybe­olvadó szépségén induló szívvel járunk­velünk az atléták és a munkások hul­lámzó sorai között. Klubtársam, Hübner Tibor, a tervező-építész beavat érdekes művének műhelytitkaiba Mielőtt átadom neki a szót, elöljáróban elmondom, hogy a hatvanhat éves MAC őslakónak számít a szigeten. Az 1902-ben épült régi favázas klubházon több mint harminc esztendeig lengett a griffmadaras kék-sárga zászló, amelyhez oly sok nemzeti sportdicsőség emléke fűződik. Az elaggott építmény már-már összedü­léssel fenyegetett. Még 1933-ban le kellett bontani és a MAG ideiglenesen az úgynevezett Spolarich- épületbe költözött, amelyet a Közmunka­­tanácstól bérelt ki arra az időre, amíg az új klubház tető alá kerül. A Spolarich­­épület­ tehát ez év végén felszabadul. Hogy milyen célra vegyék igénybe? Ké­zen fekszik a megoldás: itt kaphatna végre méltó otthont Budapest fürdővilág„ város »húr-szalonja“. Erre a célra ideálls

Next