Nemzeti Ujság, 1941. december (23. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-26 / 294. szám

Bemutatjuk a magyar diplomáciát Hiba lenne félreérteni Clausewitz szelle­mes mondását: a háború nem, más, mint a diplomáciai munka folytatása más eszkö­zökkel. Ezalatt semmiesetre sem szabad azt érteni, hogy az ágyuk megszólalásakor el­némul a diplomácia. Erről szó sem lehet. A diplomáciai viszony megszakítása, vagy akár a hadiállapot kinyilvánítása nem je­lenti szükségszerűen a fegyveres ellensé­geskedést, de ha ez bekövetkezik is, há­borús veszedelem, a tétek és kockázatok megnövekedése idején nem nélkülözhető a diplomácia, sőt, fokozott mértékben van reá szükség, mint arra a kifinomodott, érzékeny, realitásokra fantáziával építő, minden lehetőséget nyilvántartó és ki­használó szervre, amely az állam érde­keit a legtehetségesebben, legcéltudato­sabban és legeredményesebben igyekszik minden körülmények közét biztosítani. A jó­­ diplomácia nem pihen a háborúban sem, minden idegszálának feszült figyel­mével áll résen, lelkiismeretesen építi ki a jövendő békének azokat a „hadállásait“, amelyekben a legtöbb siker kilátásával elhelyezkedhetik és megnyerheti — a há­ború befejezése után — a békét. A diplomácia legértékesebb fegyvere az igazság, de a történelem sok példát­­tud arra, hogy a vérbeli diplomáciai művé­szet igazság hiányában is arathat átme­neti sikereket. Ebből az következik, hogy er­­r a művészetre az igazságos ügynek is nélkülözhetetlen szüksége van. Mint minden művészet, a diplomáciai is nagy mesterségbeli tudást, szorgalmat és mun­kaképességet követel meg az erkölcsi erő­kön és a felszületett tehetségen kívül. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek há­borús világégés közepette is rendkívüli súlyt és jelentőséget adnak a diplomácia működésének A közvélemény érdeklő­dése ilyen körülmények között nem szo­rítkozik kizárólag a harcterekre, a szá­razföldi, légi és tengeri szenzációkra, ha­nem egyre öntudatosabban irányul a­­diplomáciai események és a diplomáciai világszínpad szereplői felé is. Ma már a­­ magyar közvélemény is tisz­tán látja, hogy fiatal diplomáciánkban olyan értéket kell szereznie és megbecsül­nie,, amely kimagasló helyet foglal el nem­zeti intézményeink sorában. Az újkori ma­gyar diplomácia csakugyan fiatal, mind­össze huszonkét éves. Fiatalsága ellenére máris világszerte elismert és tisztelt tra­díciója van. Másik fontos jellemvonása, amit meg kell róla állapítanunk: tipiku­san magyar. Nemcsak érzésben, lelkület­­ben, hanem a magyar faj legsajátosabb erényeit érvényesítő, csillogtató egyéni­ségében is. Külügyeinket évszázadokon keresztül Bécsből intézték. A császári és királyi külügyi szolgálatban mindig akadtak kiváló magyar tehetségek, — gondoljunk csak a nagy Andrássy Gyula grófra! — akik nemcsak megmaradtak magyarnak, hanem tudásukat, értékes ta­pasztalataikat mindenkor igyekeztek ma­gyar hazájuk javára gyümölcsöztetni. Amikor 1919 őszén sor került a függet­len magyar alkotmányosság helyreállítá­sára, a császári és királyi külügyminisz­térium, a bécsi „Baulplatz“ magyar diplo­matái csaknem kivétel nélkül átléptek a magyar külügyminisztérium szolgálatába. A Baulplatznak gyakran szemére hány­ták, hogy merev, nehézkes és bürokra­tikus, a magyar diplomaták viszont az osztrák-magyar külügyminisztériumból csak a valódi értékek szellemi örökségét mentették át a magyar külügyminiszté­rium újonnan kialakuló szervezetébe és ezt az örökséget felfrissítették, életképessé tették a magyar sajátosságokban gyöke­redző diplomáciai erényekkel. Éppen eb­ben áll a régi magyar diplomatáknak —■ elsősorban Kánya Kálmán volt kül­ügyminiszternek — rendkívüli­ érdeme. Másik nagy érdemük: a következő nem­zedék tehetségének felismerése és kicsi­szolása volt, a méltó utánpótlás biztosí­tása. Ez a második generáció ma már pályája tetőpontján szolgálja magas, sőt, legmagasabb posztokon a nemzet érde­keit. A két első nemzedék — a régiek és tanítványaik — történelmi teljesítménye az ország megnagyobbodásának diplomá­ciai kimunkálása volt. Nyomukban már ott szorgoskodik a legfiatalabb, a harma­dik nemzedék, amelynek tagjai, mint tit­károk, vagy a ranglétra más alsóbb fo­kain bontogatva szárnyaikat, máris a legszebb reményekre jogosítanak. A független, új ma­gyar diplomáciának a le­hető legnehezebb körül­mények között kellett lábra állnia, megvívnia súlyos harcait, egy meg­alázott, kifosztott, meg­csonkított, élve elteme­tett ország képviseleté­ben előkészítenie a fel­támadást. Önfeláldozó munkájuk teljes sikerrel járt, amiért méltán illeti meg őket a nemzet múl­hatatlan hálája. A dip­lomáciai munka azonban nem ismer megállást. Új és talán még az eddi­gieknél is nehezebb fel­adatok előtt állunk. E feladatok elvégzésében ismét kimagasló szerepe lesz a magyar diplomá­ciának. Ez a diplomáciai kar büszke arra, hogy soraiból emelkedett ki az ország mai miniszterelnöke és külügyminisztere, Bár­­dossy László, akit gyorsan ívelő diplomá­ciai pályája tetőpontján ért a külügymi­niszteri, majd a miniszterelnöki kinevezés. A mai magyar diplomácia aktív vezető tagjait szeretnénk itt most képben és írásban bemutatni. Harminchat magyar diplomata vonul fel itt: tizennyolc fő­tisztviselő, a Magyar Vöröskereszttől be-A külügyminiszter állandó helyettesé­nek tisztségében GHYCZY JENŐ rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter váltotta fel Vörnle Jánost, aki az ankarai követség élére került. A konzuli akadémia elvégzése után, 1917-ben — hu­­szonnégyéves korában — lépett az osz­trák-magyar, majd két év múlva, mint alkonzul magyar külügyi szolgálatba. 1924-től kezdődően tizenöt esztendeig mű­ködött: Bécsben, Szófiában, Prágában, Belgrádban és Berlinben, ahol már I osztályú követségi tanácsos. 1939-ben visszakerül a központba, mint a politikai osztály vezetője. 1941-ben nevezték ki a külügyminiszter állandó helyettesévé. A külügyminiszter titkárságának veze­tője IFJ. CSOPEY DÉNES konzul Hosszú ideig működött Pozsony­ban. Brassóban az újonnan felállított konzulátus élén állt. A politikai osztályt , SZENTMIKLÓSSY ANDOR I. osztályú követségi tanácsos vezeti. Negyvennyolc éves, mint Ghyczy Jenő. Mint attasé lépett magyar külügyi szol­gálatba. Állomáshelyei voltak: Prága, Helsinki, Milánó, Róma, Rio de Janeiro, Berlin. 1941-ben került a politikai osztály élére. EDL TIVADAR I. osztályú főkonzul. Pályája még az első világháború előtt indult el a közös kül­ügyminisztériumból. Egyike azoknak, akik tevékenyen részt vettek a független magyar külügyminisztérium megszervezé­sében BARTHELDY TIBOR rendkívüli követtel és meghatalmazott mi­niszterrel együtt. 1917-ben segédfogal­mazó a belügyminisztériumban. 1922-ben miniszteri segédtitkár a külügyminiszté­riumban. Csáky külügyminisztersége alatt kabinetfőnök lett. Ma egyben az elnöki osztály vezetője is. Negyvenhét éves. GRÓF TELEKI GYULA 1923-ban lépett a külügyminisztérium szolgálatába. Attaséként, illetőleg titkár­ként működött a belgrádi és a quirináli követségen. 1933-ban a központban nyert beosztást. A felsőháznak az örökös jogú főrendek által megválasztott tagja. 1940 óta követségi tanácsosi minőségben a pro­­tocol-osztály vezetője. ULLEIN-REVICZKY ANTAL Sopronban született 1894-ben. 1919-ben telt budai palotában szé­kelő külügyminisztérium osztályvezetői, a magyar külügyek tisz­téri vezér­karának tagjai és a kül­földi magyar követségek élén működő diplomaták. Természetesen nem töre­kedhetünk életrajzi tel­jességre, vagy egyéni erények és érdemek fel­sorakoztatására, kiszíne­­zésére, csupán egy-két fontosabb adat megrög­zítésére. Ez a bemutatás annál indokoltabb, mivel diplomatáink — nemes hagyományaiknak meg­felelően — sohasem ke­resik a nyilvánosságot, mindenkor igyekeznek háttérben maradni, a bel­politikába nem avatkoz­nak, pártharcokról és mozgalmakról szigorúan távoltartják magukat és így a nagyközönség sokszor még a nevüket sem ismeri. Ez az elzárkó­­zottságuk természetesen nem jelenti azt, hogy nincs kapcsolatuk az élettel, sőt el­­lenkezőleg, ez lehetővé teszi számukra a tárgyilagos és lelkiismeretes tájékozó­dást a magyar élet minden arcvonalán, az időszerű politikai és gazdasági, társa­dalmi és kulturális kérdésekben, kezdte meg diplomáciai pályáját. Fran­ciaországban, Törökországban és Zág­rábban működött. 1938 óta a külügy­minisztérium sajtóosztályának élén fejt ki értékes munkásságot. Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Kiváló nem­zetközi jogász, egyetemi nyilvános rend­kívüli tanár. SZENT-IVÁNYI DOMOKOS miniszteri tanácsos vezeti. Negyvenhárom éves, 1924-ben lépett a külügyi szolgá­­latba. 1927-ben konzuli attasé Cleveland­­ben, majd mint alkonzul helyettesíti a különböző amerikai konzulátusok veze­tőit. 1935-ben a központba kerül. Átme­netileg a miniszterelnökségen, később új­ból az Egyesült Államokban nyer beosz­tást. 1941-ben bízták meg a külügyminisz­térium kulturális osztályának vezetésével. A sajtóosztály és a kulturális osztály helyettes vezetői: Zilahy-Sebess Jenő, il­letőleg Ujpétery Elemér követségi titká­rok. NICKL ALFRÉD 1884-ben született. A kincstári jogügyi igazgatástól 1909-ben került a közös, in­nen 1919-ben a magyar külügyminiszté­riumba, mint osztálytanácsos. 1925-ben Bécsből a központba osztják be. 1933-ban rendkívüli követté nevezik ki. A külügy­minisztérium gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője. A nemzetközi jogi osztályok élén Szondy Viktor és Sebestyén Pál miniszteri osztályfőnökök állanak. SZONDY VIKTOR a nemzetközi büntetőjog egyetemi magán­tanára. A budapesti királyi törvényszék­től került át 1922-ben a külügyminiszté­riumba. 1939-ben osztályfőnöki címet ka­pott. 1941-ben bízták meg a nemzetközi magánjogi és nemzetközi közigazgatási osztály felülvizsgálatával. Ötven éves. SEBESTYÉN PÁL 1916-ban kezdte meg közszolgálatát a bu­dapesti Ítélőtáblánál. 1919-ben miniszteri segédtitkár a külügyminisztériumban. A fiumei konzulátusról ismét a központba került. 1931-ben a nemzetközi agráralap baseli titkárságához osztják be. 1936-ban visszahívják a központba. 1940-ben mi­niszteri tanácsossá, egy év múlva minisz­teri osztályfőnökké nevezik ki és megbíz­zák a nemzetközi közjogi és szerződési, valamint a büntetőjogi és rendészeti osz­tály felülvizsgálatával. A nemzetközi közjogi és szerződési osz­tály vezetője DURUGY FERENC miniszteri tanácsos. 1919-ben mint mi­ Magyar követek külföldön A külföldi magyar követségek vezetőit állomáshelyük betűrendjében mutatjuk be. Utolsó washingtoni követünk Ghika György 1882-ben született. 1906-ban konzuli attasé a közös külügyminisz­tériumban. A magyar külügyminisztérium 1919-ben megbízta a hamburgi konzulátus vezetésével. 1927-ben a newyorki főkon­zulátus élére került. 1939-ben követi cím­mel első tokiói követünk lett, egy év múlva Mandzsukuóba is akkreditálták. 1941-ben rendkívüli követté és meghatal­mazott miniszterré nevezték ki. Legutóbb került a washingtoni követség élére. Ankarai követünk KRISTÓFFY JÓZSEF Kristóffy József 1890-ben született. A külügyminisztérium szolgálatába 1919-ben lépett. 1925-ben­­a bécsi követséghez ke­rült. 1937-ben kirendelték a varsói kö­vetséghez. 1939-ben megbízták a moszkvai követség vezetésével. 1940-ben ismét a központban osztották be. VÖRNLE JÁNOS 51 éves. 1913-ban lépett állami szolgá­latba. Előbb a házi és udvari levéltárban, majd a közös külügyminisztérium levéltá­rában kapott beosztást. 1919-ben bécsi kö­vetségünkre került. A római, szófiai,­­ bu­karesti, belgrádi, majd prágai követségen teljesített szolgálatot. 1938-ban a külü­gy­­miniszter állandó helyettese lett. A kor­mányzó 1941 szeptemberében bízta meg az ankarai követség vezetésével. Athéni követségünk élén VELICS LÁSZLÓ áll, 1890-ben született. A fiumei kormány­zóságról 1913-ban került a közös, majd 1919-ben a magyar külügyminisztériumba. Évekig vezette a müncheni főkonzulátust. A külügyminisztérium osztályvezetői Bárdossy László Ghiczy Jenő Szentmiklóssy Andor Bartheldy Tibor Gróf Teleki Gyula Ullein-Reviczky Antal Zilahy-Sebess Jenő Nicki Alfréd Sebestyén Pál niszteri segédtitkár lépett külügyi szolgá­­­atba. A korán elhunyt Szent-Istványi Bélának külügyminisztériumi sajtófőnök­sége alatt helyettese volt. MORLIN ERVIN a nemzetközi büntetőjogi és rendészeti osztályt vezeti. 1883-ban született. Diplo­máciai vizsgát a közös külügyminiszté­riumban tett 1909-ben. Tíz év múlva, mint miniszteri osztálytanácsos került a ma­gyar külügyminisztériumba. 1938-ban mi­niszteri osztályfőnökké nevezték ki. A nemzetközi magánjogi osztály veze­tője STEIDL GYULA miniszteri tanácsos. A Postatakarékpénz­tártól 1917-ben került a kereskedelmi, majd 1919-ben a külügyminisztériumba. 1939- ben miniszteri tanácsosi címet, 1940- ben jelleget kapott. Sokáig műkö­dött a cenzúrában. A nemzetközi közigazgatási osztály élén miniszteri osztályfőnök áll. A honvédhad­­bírói pályáról 1919-ben a belügyminiszté­riumba, majd a külügyminisztériumba került. 1939-ben lett miniszteri tanácsos, 1941- ben miniszteri osztályfőnök. Ötvenöt éves. BARKÓCZI GYÖRGY I. osztályú főkonzult 1941-ben bízták meg a külföldön élő magyar állampolgárok gondozását ellátó osztály vezetésével. Már 1911-ben konzuli attasé volt a közös külügyminisztériumban. 1919-ben­­II. osz­tályú konzul a magyar külügyminiszté­riumban. A párisi, majd a londoni követ­ségről 1932-ben rendelik a központba. 1935-ben stambuli főkonzul. A nyilvántartási osztály vezetője­­ MOÓR OSZKÁR miniszteri tanácsos. 1891-ben született. Jogi tanulmányait 1915-ben végezte el és csakhamar a pénzügyminisztériumba, in­nen pedig a külügyminisztériumba került. 1939-ben lett miniszteri osztálytanácsos, 1941-ben miniszteri tanácsos. A nemzetközi Duna-osztályt DIETRICH ALFRÉD rendkívüli követi és meghatalmazott mi­niszteri címmel felruházott m. kir. folyam­őrségi vezérfőkapitány vezeti. RIEDEL NÁNDOR

Next