Nemzeti Ujság, 1943. július (25. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-11 / 154. szám

Az ifjúság agyé a nemzet agyé? A bíboros-hercegprimás pásztorlevele a diákotthonokról Serédi Jusztinián bíboros, Magyarország hercegprímása a következő körlevelet bocsátotta ki: *— Anyaszentegyházunk mindenkor hi­vatásának tekintette, hogy az igaz hit hirdetése mellett a tudás fáklyáját is magasba emelje. Tudja, hogy Jézus Krisztus világossága hivatva van az em­beri élet egész területét bevilágítani, az anyagi műveltség területét épúgy, mint a szellemi életet. A történelem hangos és egyértelmű tanúbizonyságot tesz erről és egészen természetes, hogy a magyar nép anyagi és szellemi műveltségének, művelődésének első tanítómesterei is ugyanazok az egyszerű papok és szerze­tesek voltak, akik a keresztvizet öntöt­ték a pogányság sötétségéből Krisztus világosságára ébredt őseink meghajtott fejére. A magyar nemzet szellemi élete és fejlődése történetének azóta sincs olyan lapja, amely ne hirdetné az Egy­ház kulturális tevékenységét akár az elemi, vagy a legmagasabb egyetemi ok­tatásról, akár a tudományos kutatásról, vagy a művészetekről essék is szó. És jóllehet, az élet hullámzása úgy hoz­hatja, hogy az Egyház nevelői és tanítói érdemeit egyesek rosszindulatúan kiseb­bíteni törekszenek, sőt megkísérlik, hogy téves vagy hazug okfejtésekkel az Egy­háztól magát a tanítás és nevelés jogát is elvitassák, a tárgyilagos szemlélő soha nem találhat okot arra, hogy — a m­últra nézve — az Egyház érdemét, vagy — a jelent és a jövőt tekintve — az Egyháznak veleszületett és szerzett jo­gait a tanítás és nevelés terén korlátoz­zák, vagy kétségbe vonják. — Egyházunk ma is — írja a herceg­prímás — hatalmas részt vállal a nevelés és tanítás munkájában és mindig előljár — a terhek vállalásában épúgy, mint a szellemi erőfeszítésben —, ha ifjúságunk nevelése kérdésében a korigények és a fejlődés a magyar közoktatást új nehéz­ségek és megoldásra váró problémák elé állítja. A magyar katolikus Egyház min­dig korszerű és a kor igényeit megértő magatartásának külsőségekben is impo­záns megnyilatkozása volt az Országos Actio Catholica által megrendezett május 25-i budapesti nagygyűlés a Vigadóban, amelyen az arra leghivatottabbak előtt és bekapcsolásukkal megindította a Ka­tolikus Diákotthon Mozgalmat. A magyar katolicizmus újra bebizonyította, hogy ezekben a nehéz időkben is akar és tud építő munkát végezni. Jól tudja, hogy a nemzet ifjúságában él és ezért az ifjúsá­got akarja az új, igazán keresztény Ma­gyarország számára megmenteni és meg­őrizni. A magyar katolikus egyház jól látja, hogy iskolánk — hála Istennek van­nak, de nincs elég nagy számban olyan intézményünk, internátusunk, ahol a tanulni vágyó és éppen emiatt a szülői háztól távol élni kénytelen középiskolás, egyetemi hallgató, vagy tanonc meleg ott­hont és kellő vezetést talál. A Katolikus Diákotthon Mozgalom mellé a tudás­szomjtól űzött ifjak mellé áll és kézen­fogva meleg otthonba, igaz baráti körbe, hivatott nevelőkhöz kívánja elvezetni őket, mert nem akarja, hogy amikor if­­jaink a szellemi élet, a több tudás és szakismeret vágyától eltelve nagy és szent célok után a városba jönnek, a vá­rosi élet ezer csábítása, a rossz környe­zet következtében kiüresedjenek, lelkese­désük tüze kialudjék, elkallódjanak ön­maguk és a nemzet számára egyaránt. — A magyar katolikus egyház — foly­tatja a Hercegprímás — nem követ ide­gen példát és nem jár új utakon, amikor a diákotthon-mozgalmat meghirdeti. Azt akarja csupán, hogy a meglevő kollégiu­mok, középiskolai és tanoncinternátusok mellé újak sorakozzanak. Hogy most mégis országos összefogásra szólít, azért teszi, mert a megnövekedett igények fo­kozott teljesítményt követelnek: szerve­zett, tervszerű munkát és több áldozatot. Az ifjúság ügye, a nemzet ügye. Aki a Katolikus Diákotthon Mozgalmat támo­gatja, az egész magyar életet szolgálja. Az Egyházat éppúgy, mint a hazát, mert nem kétséges, hogy Észánkban a Igazi kereszténység mindig egyértelmű volt az igazi magyarsággal. Ifjúságunk — vala­­menyiünké. A nemzet jövőjének a zálogai ők, az egész nemzetnek kell tudni értük áldozatot hozni. Nem egy-két mecénás gazdag adományából, de az egész magyar katolicizmus áldozatkészségéből kell fel­épülniük internátusainknak. A szegény özvegy fillérjére épp oly szükség van, mint a tehetősebbek pengőire, ezreseire. Erősen hiszem, hogy mindenki megérti a Katolikus Diákotthon Mozgalom nagy horderejét és a mai magyar katolicizmus méltónak fog mutatkozni múltjához, ön­magát becsüli meg az, aki a nagy célokat és szent eszméket megérti és áldozatos lélekkel szolgálja! Körlevelének végén a Hercegprímás el­rendeli, hogy a diákotthonok céljaira kellő előkészítés után szeptember 19-én templomi gyűjtés tartassák. BEFŐZÉS CUKOR NÉLKÜL. BEFŐZŐ CSEPPEK Reményi-Schneller lajos miniszter nyilatkozik a Nemzeti Újságnak a pénzügyi politikáról és a sajtóról A Nemzeti Újság a KSV-lapok 25 eszten­dős jubileuma alkal­mából kérdést inté­zett Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügymi­niszterhez, hogy nyi­latkozzék a magyar pénzügyi politika és a sajtó összefüggé­seiről. A pénzügy­­miniszter a követ­kező nagyérdekű nyilatkozatot bocsátotta rendelkezésünkre: " A háborús erőfeszítések a meg­oldandó pénzügypolitikai problémák egész sorát vetik fel. Ezeknek a pénz­ügypolitikai feladatoknak a ntegaldim különleges gondot jelent a pénzügyi kamtány mániára. Külön Som a* áru­val naaa fadaaatt vénárláart­a mu *■■■»­­•••rt fetfakawidte&nak­a jd«a«é­ d­arak, amelyek mindenütt a világon különleges intézkedéseket követelnek. Ezen a téren rendelkezésre állnak a különböző pénzügytechnikai eszközök, amelyek azonban carangniebaa neaa fejthetik ki a kívánt hatásokat, ha ér­telmükben és céljukban nana találnak megértésre a közönség legszélesebb rétegeiben. Éppen ezért különlegesen fontos szerepe van a sajtónak abban, hogy a közönséget a pénzügyi politika szándékairól és nemzeti céljairól fel­világosítsa a megért­éően mindenkivel, milyen rendkívül felelősséggel tarto­zik ki-ki pénzügyi rendszerünk egész­ségének fenntartásáért. A sajtó felvilá­gosító szerepe azonban nemcsak a rend­kívüli háborús időkben nélkülözhetet­len, hanem a béke korszakában sem mellőzhető ez a lelkekre ható munka Igaz, hogy a pénzügypolitika elsősor­ban számokkal és számokban kifejez­hető értékekkel dolgozik, de alapja a társadalom helyes erkölcsi magatartása. Mert a legszebben felépített költség­vetés is összeomolhat, ha a társadalom­ban nincs meg a morális felelősség­­érzet az­ állammal, az állam feladatai­val és kötelezettségeivel szemben. Az adózók lelkiism­eretére kell támaszkod­nia a pénzügyi politikának is és éppen ezért a társadalmi léleknek ezen a téren való kipallérozása és kicsiszolása nélkülözhetetlen eszköz volt és marad a jövőben is. A Központi Sajtóvállalat lapjai a keresztény morál eszméi alap­ján állva, ebben a munkában igen ér­tékes szolgálatokat tettek az elmúlt huszonöt esztendőben. De nemcsak azzal hogy a legmesszebbmenő mér­tékben képviselték az erkölcsi szem­pontokat ezen a téren is, hanem azzal­­, hogy rámutattak az igazságos és Mányoo kontrhocvivelé* de az adómorál különött focinál* kap ml átokra. Adó­morált csak akkor várhatnak, ha az adózó nem érzi igazsá­gtalannak a reá nehezedő terheket, ha azoknak abban a meggyőződésben tehet eleget, hogy másokra is ugyanolyan arányban há­rulnak az állam pénzügyi terhei, mint area. Eb­ben a tekintetben a Központi Sajtóvállalat lapjai mindig felemelték szavukat, sürgetve az emberileg leg­igazságosabb adórendszer kialakítását s felhívták az illetékes tényezők figyel­mét a kikerülhetetlenül előforduló visszásságokra, az esetleges igazságta­lanságokra, vagy méltánytalanságokre is. Ezzel a magatartásukkal hozzá­járultak ahhoz, hogy a magyar pénz­ügyi politika az adómorál magas fokán álló társadalomra támaszkodva meg­­birkózhassék a rendkívüli háborús vi­szonyokkal és az elkövetkezendő béke­korszak számára pénzügyi rendszerében megingathatatlanul erős mogyar álla­mot állítson be az európai újjáépítésbe. A malária pusztító népbetegségből nyári gyengélkedéssé szelídült A váltóláz, a valamikor igen nagy mérték­ben mocsaras Alföldnek testet-lelket ölő népbetegsége volt Ma már pusztító hatása igen nagy mértékben csökkent és bár meg­betegedések még mindig fordulnak elő, évek telnek el, amíg ez a betegség egy-egy halál­esetet okoz. A malária nyári betegség­e akkor kezdődik, amikor a szúnyogok a lár­vákból kikelve már nagyobb tömegekké fej­lődnek. Karácsony körül már a hazai orvosi kar kiterjedt hálózata hetenként 6-7 meg­betegedést figyel meg, a tavasz közeledtével a heti megbetegedések száma százon felül emelkedik és június elején 550-et meghalad. A megbetegedések száma ezután is rohamo­san nő tovább és június vége felé már heten­ként ezer új megbetegedésről ad számot a statisztika. A betegség ereje kb. 6 hétig ma­rad ezen a szinten és augusztus elején már ismét 700-ra csökken az új megbetegedések száma, miután ekkor az­ éjszakák érezhetően hosszabbodnak és hűvösödnek, a nap meleg része jóval rövidebbé lesz és így a szúnyog­­veszedelem csökken. Az esztendő 36-ik heté­ben még 500 körül van a heti megbetegedé­sek száma és ez szeptember közepét jelenti. Az ősz előrehaladtával a megbetegedések száma is tovább zuhan és télire csaknem teljesen megszűnik. Malária tekintetében vármegyéink közül Szabolcs vármegye áll az első helyen fertő­­zöttség tekintetében, utána Bihar, Bereg és Zemplén megye következik. Hozzájuk csat­lakozik azonban Ung vármegye is. Az ország­nak legjobban fertőzött része eszerint ma is az Alföldnek az északi része, a régi lápvilág lassan múló emlékeivel, azonban az Alföld déli részén Bács-Bodrog vármegye szintén nagyon jelentékeny, gócpontja a malária­veszedelemnek, semmivel sem marad el az Alföld északi része mögött Szabolcs vár­megyében a múlt év folyamán 2243 megbete­­gedést jelentettek be az orvosok, Bihar me­gyében 1640 megbetegedés fordult elő, s a többi erősen fertőzött vármegyékben is egyenként általában ezernél jóval több. A malária a falvak betegsége, a törvény­­hatósági jogú városokban aránytalanul ki­sebb számban fordul elő, mint a falvakban. Lakosságunknak kb. egyhatodrésze él a törvényhatósági jogú városainkban, a ma­lária betegségeknek azonban csak mintegy hét százaléka, vagyis egy tizenötöd része je­lentkezett városi lakosságunk körében. Való­színű is, hogy a városi maláriás betegek na­gyobb hányada szintén vidéki származású, a váltóláz ugyanis lappangó kór, a váltóláz csírája a szervezetben évtizedekig megél, mielőtt ismét elhatalmasodnék a szervezeten. * Dr. Csordás Elemér tisztifőorvos jelentés­ben számol be a főváros közegészségi állapo­ NEMZETI ÚJSÁG 3 1943 július 11. Vasárnap Fűszer-csemege­tanoncokat azonnali belépésre felveszünk. 14— 16 éves fiúk és leányok, akik a négy középiskolát jó eredménnyel végezték és a kereskedői pályához kedvet éreznek, adják be írásbeli ajánlatukat „Modern kereskedő" jeligére Rudolf Mosse Rt. hirdető­vállalathoz, VII., Erzsébet­ körút 23. táról. A jelentésből kitűnik, hogy az elmúlt júniusban Budapesten az élveszületések száma 1881 volt, elhunytak 1448-an. Fertőző, ragályos betegségben 205-en, rákban 135-en, idegbajban 89-en, szervi szívbajban 185-en, tüdőgyulladásban 56-an és többi között vér­keringési bajok következtében 72-en hunytak el. Júliusban veleszületett gyengeség követ­keztében 26 csecsemő halt meg, végelgyengü­lésben 67-en, öngyilkosság következtében 38-an, baleset következtében 40-en és egyéb erőszakos mód következtében 9-en haltak meg. A fertőző megbetegedések a következő­képen oszlanak meg: hastífuszban 30-an, kanyaróban 1571-en, vörhenyben 357-en, sza­márköhögésben 97-en, torokbajban 53-an, szövődményes Influenzában 21-en, gyermek­ágyi lázban 2-en, bárányhimlőben 170-en, vérhasban 25-en, gyermekbénulásban 4-en, járványos agyhártyalábban 10-en és malá­riában 28-an betegedtek meg. Az összes fer­tőző megbetegedések száma júniusban 2363 volt, májusban 1882-en betegedtek meg ra­gályos betegségben, amelynek száma tehát lényegesen emelkedett. Közli a tiszti főorvosi jelentés, hogy házas­ság előtti kötelező orvosi vizsgálatra összesen 1086 férfi és 1083 nő jelentkezett, tisztiorvosi bizonyítványt kapott 2107 házasuló és bizo­nyítvány kiadását megtagadták, illetve fel­függesztették 7 esetben. SZERELMEM PÁRIS (Hattaigla 4* Peril) Áhitatos vágy a békebeli Páris után. A francia kultúra nagy kynausa ez a könyv. Ara kötve P 10.— Dr. VAJHA GYÖRGY ÉS TA­SA kiesvénya. . A Mérnöki Kamara ünnepi ülésen leplezte le a Kormányzó arcképét A Budapesti Mérnöki Kamara ünnepi választmányi ülés keretében hódolt vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó­nak 75. születésnapja alkalmából és le­leplezte életnagyságú arcképét, amelyet Merész Gyula festőművész festett meg. Dr. Vér Tibor, a kamara elnöke ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy a magyar mérnökség a Kormányzó Ur 75. születésnapi évfordulója alkalmából vá­lasztmányi ülésén bensőségesen hódol Kormányzó Urunknak. Beszédében töb­bek között a következőket mondotta: — A Mindenható kegye a Kormányzó Ur személyében a magyar nemzetet fenn­tartó őserő kristálytisztaságát, a magyar fajta legnemesebb vonásait, a nemes egy­szerűségben élő magyar úr igazi megtes­tesítőjét, a magyar harci és építőszellem kifejezőjét, a magyar megpróbáltatások­nak, szenvedéseknek és sorscsapásoknak férfias turnitudását, olyan egységben nyújtott számunkra, hogy benne egy­szerre az egész magyart láthatjuk. — Ténykedéseiben alkotó, cselekvő, építő és gyarapító. Nemzeti hadsereget szervez, leveri a kommunizmust, vállalja az ország kormányzását, négyszázéves ­.„«.­ ERDÉLYI TANULMÁNYÚT (július 21-31) vezetéssel Gyorsvonattal, autóbusszal és étkezőkocsival kombinálva, legjobb szállodákban és étter­mekben ellátással összköltség: 385 P. Budapest—Nagyvárad (1 nap) — Kolozsvár (1 nap) — Borszék (másfél nap) — Gyilkostó (másfél nap) — Tusnádfürdő (2 és fél nap) alk. CSIKSOMLYÓ—Hargita—Székelyudvarhely—Szováta (2 nap), M­AK­OS VÁSÁRHELY alk. Budapest útirányon át. Kényelmes program! Kérjen prospektust! Róma—Lourdes—Szentföldi zarándok. Hivatalos óra: délután 4—6 óráig. BUDAPEST, IX., BOROKSÁRI-UT K­t. (Boráros-térnél.)

Next