Nemzeti Ujság, 1943. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-16 / 209. szám

Mussolini átvette f 190 BBBWMBBM IV. JVEILEU !ML X ÉYT OL YAM NEMZETI UJ SÄG ' Csütörtök, 209. szám BARAN­­­AY LAJOS K­iadja a IfATnAnti CaHAuéllalat ^ TÓTH LÁSZLÓ Kiadja a Központi Sajtóvállalat * rT.-m­il. V 1 3. v Változások a magyar diplomáciai testületben ­ „­ köztársasági fasiszta párt” vezetését Felszólította a pártot a né­met véderő tetterős és bajtársias támogatására — A 3000 méteres Gr­an Sassóról szabadították ki Mussolinit — Német-japán közös nyilatkozat a háború folyta­tásáról — Japán két ajánlatot tett Kínának - Magasra­ngú szövetséges tisztek Mihajlovics és Tito főhadiszállásán Salernonál válságos a szövetségesek helyzete, Mont­gomery folytatja előnyomulását Nápoly és Salerno felé Júlus 5-én kezdődtek meg sőz idei nagy nyári csaták a keleti arcvonalon. A har­cok — emlékszünk — Kurszk térségében robbantak ki, amikor is a német csapa­tok a kurszki tv két végpontjánál, Őrei­nél­ és Bjelgorodnál támadásba lendültek. Előzőleg Berlinben váltig hangoztatták, hogy a német hadvezetőség idén nem szándékozik offenzívát indítani és az erei—bjelgorodi csata második hetének végén valóban kiderült, hogy ezzel a tá­maadással a németeknek csak az volt a céljuk, hogy elébevágjanak a szovjet ké­szülődéseknek és késleltessék a támadás megindulását, hasonlóan az 1942 májusi első b­arkovi csatához, amikor Timosenko kezdett hirtelen támadást a dél-orosz­­országi nagy német offenzíva késlelteté­sére. Az idei kurszki német megelőző tá­raadás is egy időre megzavarta a szovjet haditervek végrehajtását, éppen akkor, amikor (július 10.) az angolszászok part­raszálltak Szicílián, augusztus elej­ére azonban a harctéri helyzet már odáig fej­lődött, hogy a szovjet hadvezetőség meg­kezdhette nyári offenzívájának kibon­tását. . . ,. . , A szovjet támadás nem terjedt ki az egész keleti arcvonalra, hanem annak csak déli részére, azaz a Moszkva— Szmolenszk vonaltól az Azovi-tengerig húzódó mintegy ezer kilométer­es front­szakaszra. A legerősebb nyomás ennek a frontszakasznak északi felében fejlődött ki, nyilván azzal a céllal, hogy az arcvo­nal erős behorpasztásával és a Szmo­lenszk és Kiev irányában kifejtett erő­feszítésekkel a németeket a déli állások, nevezetesen a Donec-medence feladására késztessék. A július 5-e óta eltelt több mint két hónap alatt a németek vissza­vonulásuk első szakaszában kiürítették őreit, Bjelgorodot, majd augusztus má­sodik felében feladták Charkovot is. Charkov feladásának természetes követ­kezménye volt a Miusz-állások, valamint Sztalino, a donecmedencei iparváros és Taganrog, továbbá Mariupol átengedése. A szovjet­­előnyomulás alatt Berlinben mindig utaltak arra hogy a német had­vezetőségnek nem célja a­ keleti arcvo­nal változatlan fenntartása és jólértesül­tek már júliusban tudni vélték, hogy Németország a keleti arcvonal jelentős megrövidítését határozta el s miközben ezt a szándékát végrehajtja, arra törek­szik, hogy a Szovjetnek a lehető legna­gyobb veszteségeket okozza. A német visszavonulás, amelyet Berlinben az el­határozott arcvonalrövidítés végrehajtás­­ának mondanak, második szakaszába esik az, hogy a Szovjet hatalmába kerí­tette Konotopot, valamint Brjanszkot,, amelyet a németek kivonulásuk előtt romhalmazzá változtattak. A Brjanszk heve a keleti hadjáratban először 1941 őszén vált közismerté, amikor a németek a Vjazma és Brjanszk között megvívott híres kettős csatában több szovjet had­sereget bekerítettek és megsemmisítettek, vagy foglyul ejtettek. A szovjet arcvonal legújabb helyzeté­ről az Interinf azt írja, hogy „a német csapatok ismét nagyobb mértékben foly­tatnak elváló mozdulatokat. Ez kétség­kívül összefügg azzal a körülménnyel, hogy a Szovjet az arc­vonal egyes pont­jain tartósan erős nyomást fejt ki és szárnytámadásokkal fenyeget." Különö­sen erős a szovjet­ nyomás a szmo­lenszk—moszkvai főútvonal mentén, vala­mint Konotoptól és Charkovtól nyugatra. Ezekből a jelenségekből ítélve, tehát a szovjet hadvezetőséget továbbra is az a szándék vezeti, hogy északi irányból ne­hezedjék az Azovi-tenger környékén lévő német állásokra. Az a kérdés most már, hogy a Szovjet az őszi esőzések beállta előtt milyen mértékben tudja fo­kozni erőfeszítéseit és a rendelkezésére álló mintegy másfél hónap alatt milyen eredményeket tud elérni. Az időjárás változása több ízben megakadályozta már a keleti hadműveletek végkifejlődé­sét, így volt ez 1941 őszén Íz Moszkva előtt, hasonlóképen 1942 őszén a Kauká­zusban és Sztálingrádnál, amihez termé­szetesen­ hozzájárult az erős szovjet ellenállás, és ugyanígy a hirtelen be­állott olvadás akadályozta meg 1943 kora tavaszán, hogy a Szovjet Kurszk és Charkov bevételét nem koronázhatta meg Kiev és Dnyepropetrovszk elfoglalásával. Ha az őszi esőzések beállnak, a keleti arcvonalon újabb szünet következik be, amely egészen a téli szovjet offenzívák időpontjának beálltáig tart. A salernoi frontról­­érkezett legújabb jelentések szerint a német ellentámadás az angol-amerikai csapatokat Salernonál egy keskeny hídfőállásra szorította visz­­sza. Főleg Salerno körül tanúsítanak még elkeseredett ellenállást az angolszász csapatok, elsősorban a kanadai, kötelé­kek, amelyek az 5. amerikai hadsereggel együtt hajtották végre a partraszállást, de az Ebolitól délre álló csapatok harci ereje erősen megrendült, mivel minden oldalról támadják őket. Az ottani ame­rikai csapatok egyes részeit német je­lentések szerint bekerítették, más részeit pedig nyár megsemmisítették. Az 5. ame­rikai hadsereg maradványai Ebolitól délre csupán egy keskeny hídfőállást igyekeznek tartani. A német csapatok, amelyek elérték Salernot, az öböl többi pontjától tíz kilométerre vannak és az angolszászok védekezését ebben a parti sávban megnehezíti az a körülmény,­ hogy nehezen tudnak rejtőzni. Eisenhower újabb erősítéseket küldött a salernói csatatérre, de a szövetségesek táborában a nápolyi és salernoi csata eldőlését at­tól várják, hogy Montgomery 8. hadse­rege, amely Calabria és Bari felől nyo­mul gyorsított ütemben ,előre, minél előbb beavatkozhatik a küzdelembe. Egyelőre természetesen még nem lehet tudni, hogy Clark tábornok ki tud-e tar­tani addig, amíg Montgomery felmentése megérkezik. Az 5. a­m­erikai hadsereg igen veszélyeztetett helyzetben van és az egész arcvonalon a németek diktálják a kezdeményezést. Montgomery jelenleg mintegy 100 kilométerre van a salernoi csatatértől és a szövetséges jelentések is három napra teszik azt az időszakot, amely alatt elérheti a csata színhelyét, ha naponként 30 kilométeres előnyomu­lást tud véghezvinni. Londonban és Washingtonban a saler­noi helyzet láttán nem hiányoznak a bí­ráló hangok. A szövetséges hadvezetőség úgy látszik nem számított ilyen erős né­met ellenállásra. Szemére vetik azt is, hogy igen értékes időt vesztegetett a fegyverszünet megkötése és nyilvános­ságra hozatala között, viszont a németek erélyesen és hadászatilag határozott mó­don készültek fel az ellenállásra. Való­ban, a német felkészültség erejét csak azzal magyarázhatjuk, hogy Németország már a fegyverszünet megkötése előtt je­lentős erőket helyezett készenlétbe Ná­poly, Salerno, valamint Róma körül, mert hiszen hetek óta a levegőben voltak azok a hírek, hogy Szicília meghódítása után az angolszászok Nápolynál kísérelnek meg majd partraszállást. Minden szem­pontot figyelembe véve, sem jósolhatta volna meg azonban senki, hogy a szövet­séges csapatokat az olasz kapituláció után a salernoi öbölben vereség éri. A Daily Mail úgy véli, hogy az olaszországi had­járat sokkal nagyobb vállalkozás, mint ahogy egy héttel ezelőtt képzelték. A jelek arra vallanak, hogy Olaszországban rövidesen hatalmas arányú arcvonal ala­kul ki. Az a felfogás, hogy a kapituláció után az olaszországi hadjárat gyors befe­jezése várható, ilyen körülmények között módosul. E sorok diktálása közben érkezett meg annak híre, hogy Mussolini újra átvette a fasiszta párt vezetését, amelynek új címe: fasiszta köztársasági párt. Mussolini felszólította a párt összes szervezeteit, hogy hathatósan támogassák a német véd­erőt az angolszászokkal szemben tanúsí­tott ellenállásában. H. D. A németek elérték Salernót Az öböl többi részétől 10 kilométerre állanak Stockholm, szeptember 15. (Magyar Távirati Iroda.) Az általános édeklődést továbbra is a salernói helyzet köti le. Brit oldalról beismerik, hogy a salernói térségben nagy csapatrészek semmisültek meg és hogy az 5. hadseget Eboli térségében is visszavetették. A né­metek elérték Salernót és ezzel több szö­vetséges köteléknek a visszavonulási út­ját elzárták.­­ A német csapatok még nem érték el a tengerpartot, azonban már csak mintegy tíz kilométernyire vannak a parttól. En­nek következtében a szövetséges csapa­tok partraszálló műveletei most a német ágyúk lőtávolába esnek, ami erősen ve­szélyezteti a harcban álló angolszász csa­patok helyzetét. A londoni sajtó a helyzetet igen sötét­­látóan ítéli meg és Salernót a gallipoli kudarccal hasonlítja össze. A tovább délre partraszállt csapatoktól kevés se­gítséget várnak, minthogy ezek még száz kilométernyire állnak és legalább három napi menetelésre volna szükségük, amíg Salernó térségében támadásba mehetné­nek át. A németeknek ezzel szemben — mondják Londonban — módjukban áll, hogy salernói kötelékeik megerősítéséről sokkal könnyebben gondoskodjanak. Német hivatalos fedeszténi Berlin, szeptember 15. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A kubáni hídfőnél kedden is élénk harci tevékenység volt. A Krimszkaja szakaszán indított hiábavaló támadások alkalmával a Szovjet 32 páncélost vesz­tett. A keleti arcvonal déli és középső ré­szén folytatta az ellenség áttörési kísér­leteit különösen Krasznoarmejszkoje sza­kaszán, Charkovtól délre és nyugatra, a Deszna mentén és Kirovnál. E kísérlete­ket kemény küzdelemben elhárították. Több betörési helyen ellentámadásokat indítottunk. A Bjelijtől délnyugatra in­dított újabb heves szovjet támadások erős gyalogos és páncélos kötelékek be­vetése ellenére összeomlottak. Haditengerészeti egységek­­a Finn­öbölben elsüllyesztettek egy bolsevista gyorsnaszádot és a harc folyamán két támadó bombázó repülőgépet lelőttek. Egy német hajókíséret biztosító erői, valamint a légi­erő vadász és romboló kötelékei az északnorvégiai part mentén 55 támadó szovjet vadászbombázó közül 34-et lelőttek. Az Azovi-tengertől északra vívott su- L Lapunk mai száma 20 fillér

Next