Nemzeti Ujság, 1944. február (26. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-06 / 29. szám
A kétfrontos háború a két világháborúban ! írta: Halmossy Dénes en. Múlt vasárnap ott hagytuk abba, hogy a központi hatalmak nem folytatták 1916 -os ragyogó oroszországi és balkáni sikereik, kiaknázását (Ukrajna, Szaloniki), hanem ehelyett súlypontot változtattak és a német hadvezetőség keletről nyugatra fordult. Conradnak az a terve sem talált méltánylásra, hogy együttes erővel rohanják meg Olaszországot és kapcsolják ki a háborúból, vagy legalábbis roppantsák össze, mint hadviselő tényezőt. Falkenhayn ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország főellensége Anglia és ezért nyugaton kell keresni a döntést. Ez a felfogás önmagában fedte a tényeket, hiszen az első világháború en fond angolnémet háború volt, de az erők nyugati koncentrációját és a döntést ígérő túlsúly kialakítását aligha lehetett elérni mindaddig, amíg az Olaszország*, a balkáni és oroszországi nyitott frontok olyan tetemes erőket vettek igénybe. Mennyire máskép alakult volna a háború, ha Oroszország ■ kiesése nem 1917-ben, hanem egy évvel előbb, 1916-ban következik be, ha felszámolják a szaloniki antant hídfőt és ha az olasz hadjárat Doberdo és Dél-Tirol sziklái közül a Pó-völgyének lapos térségeire fut ki? (Az első világháború hibapontjait: Marne, Szaloniki, Oroszország, I búvárhajó-háború, Németország — mint látni fogjuk — a második világháborúban igyekezett kiküszöbölni.) Természetesen az antant táborában sem uralkodott egységes felfogás. Churchill rengeteg szemrehányást kapott a sikertelen gallipoli vállalkozásért, amely azon az elgondoláson alapult, hogy a nyugati erőfeszítéseket egy széleskörű déli átkarolással, az Oroszországgal való közvetlen kapcsolat megteremtésével kell alátámasztani. Sir Douglas Haig, a franciaországi angol csapatok főparancsnoka hevesen kikelt a nyugati front mindenféle meggyengítése ellen, Clémenceau Briand-al és Franchet d'Esperey-vel szemben még 1918-ban is ellenezte a szaloniki támadás megindítását és a Törökországok elleni palesztinai és mezopotámiai offenzívák erőfeszítéseit is sok bírálat kísérte. Falkenhayn 1916 február 21-én megkezdte a háború egyik legnagyobb vállalkozását, Verdun ostromát azzal a céllal, hogy innen hátába kerüljön az angol-francia állásoknak, addig Conrad május 5-én a délsárosi offenzívával szándékozott ugyanígy, és célba kapni az isonzói olasz arcvonalat. Mindkét vállalkozás azonban eredménytelen maradt. Már június 2-ra kiderült, hogy Verdun bevétele kilátástalan, német segítség nélkül pedig az olaszországi offenzíva is megakadt.lyet emeletlen, ember- és lőszerbevetéssel hajtott végre, sem a flanckriai csaták ,az yperniiv harcai, sem a cambrai tarokcsata nem tudta szétszakítani a német arcvonalat. A németek szilárdan tartották állásaikat és a néhol elért 5-8 kilométeres térnyerés semmiképpen sem állott arányban azzal a vérveszteséggel, amely az antant rohamozó hadosztályait sújtotta. 1916 nyugati támadásai, hasonlóképpen az 1916-os sommei anyagcsatákhoz kudarcba fulladtak, a felőrlés és áttörés nem sikerült. Az orosz meglepetés A nagy meglepetés azonban Oroszország részéről következett be. A spaai főhadiszálláson ugyanis 1915—16 fordulóján meg voltak győződve arról, hogy Oroszország „kész“ és nagyobb erőfeszítésekre katonai és politikai okoknál fogva képtelen. Bruszilov 1916 június 4-én mégis 2,5 millió emberrel kezdte meg támadását s ennek ereje, valamint a lucki áttörés olyan esemény volt, amelyre senki sem számított. Újra igazuk lett a „keleti“ tábornokoknak, akik Váltig hangoztatták: Végezz Oroszországgal! Mind a franciaországi német, mind az olaszországi osztrák-magyar offenzívát félbe késett szakítani s Franciaországból, Olaszországból és Macedóniából 32 hadosztályt keletre irányítani, hogy feltartsák Bruszilov meg-megismétlődő rohamait. Bruszilov ugyan nem érte el célját, Lemberg elfoglalását és a betörést Erdélybe, mégis támadása megzavarta a központi hatalmak mák számításait. Sikereinek hatása alatt augusztus 27-én Románia is elárulta szándékait, hadba lépett, s megtörésére a központi hatalmaknak 1916 szeptemberében külön hadjáratot kellett indítaniuk azért, amit egy esztendővel ezelőtt könnyűszerrel elérhettek volna. Párhuzamosan a Bruszilov-offenzivával az angolok és franciák is megindították nagy sommei offenzivánnkat (június 24. — november 26. -s az olaszok az Isonzónál szintén támadásba mentek át. A sommei csata azonban éppn nem érte el célját, a frontáttörést, mint Verdun ostroma. Verdun és Somme egyformán Falkenhayn és Joffre bukására vezetett. 1916 nyugati harcai ad acul is bebizonyították, hogy az áttörés az eddig alkalmazott harceszközökkel lehetetlen s ezenkívül a támadók veszteségei, akik a lövészárkok, gépfegyverek és ágyuk tűzfüggönyében rohamozták az ellenséges állásokat, majdnem mindig háromszorosan múlták felül a védekezőket. Az angolok és franciák egyenesen megmenekültek attól a büntetéstől, amely az 1915-ös és 1916-os véres nyugati rohamaik következtében egyoldalúan érte volna őket. Mire azonban a „keleti" Hindenburg vette át augusztus 29-én Falkenhayn örökét, az 1915 végén kialakult kedvező katonai helyzet súlyos válságba csapott át December 12-én a központi hatalmak közös békejavaslatát tette, de ezt az antant elutasította, így kezdődött meg az 1917-es esztendő. Németország védelemre rendezkedett be, míg az antant chantillyi haditanácsa úgy határozott, hogy egyidőben minden irányból összpontosított támadást intéz a központi hatalmak ellen. (Szinkronizáció.) Hindenburg a nyugati arcvonal középső részét Arras és Soissons között kiegyenesítette és a jól megerősített Stepried-állásig vonta vissza. Itt várta be az angolok és a franciák nagy támadásait, amelyek áprilistól decemberig tartottak. Valóban, sem Neville tavaszi támadása Arras és Aisne mentén—atoe- A KELETI FRONT HELYZETE 1914 ÉS 1918 KÖZÖTT Oroszország összeomlása és Amerika beavatkozás Orosz ,részről a szinkronizációt megzavarta a márciusi forradalom, amelynek következtében a cár lemondott, de június 29-éig Kerenszki, Bruszilov fővezérlete alatt, mégis megindította támadását. Hindenburg számított is ékre és a nyugati hadszíntérről öt hadosztályt irányított keletre.. A Kerenszki-offenziva a zborovi áttörés után átmeneti sikereket ért el, de a német és osztrák-magyar visszavágás nemcsak eddigi arcvonalukra vetette vissza az oroszokat, hanem augusztus 1- re egész Galíciát és Bukovinát újra felszabadította) úgyhogy a keleti front Rigától Csernovicon át a Szereb mentén a Fekete-tengerig egyenes Zárt vonalat alkotott. A meghiúsult Kerenszki-offenzíva volt Oroszország utolsó háborús erőfeszítése. November 12-én kitört a bolsevista forradalom, Oroszország összeomlott. December 7-ére megkötötték a fegyverszünetet, amit a bresztlitovszki különbéke követett. A kétfrontos háború ,keleti része tehát előbb ért véget, mint a nyugati, de , hiába , esett le a nyomasztó, keleti teher a központi hatalmak vártairól, hiába nyílott meg előttük Ukrajna, a román és a batumi olajforrások, ez távolról sem járhatott már azzal az előnnyel, mint 1916 első felében járt volna. 1917 szeptemberében a németek hozzájárultak az annyiszor sürgetett olaszországi hadjárathoz is és két hadosztályt küldtek az olasz frontra. Az október tolmeini áttörés és a tizenkettedik isonzói csata a Piaveig vetette vissza az olaszokat, de a sikerek kiaknázására ezúttal sem került sor, a németek elvonultak az olasz frontról és a figyelem újra nyugat felé fordult. Ekkorra ugyanis — és nem előbb — már valóban elérkezett a nyugati döntés NEMZETI UJSÁG ? _________________________________ ideje. Oroszország a porondon hevert, az olasz frontot is úgy-ahogy rendbehozták -s Németország minden rendelkezésre álló erejének összegyűjtésével végső erőfeszítésre készült fel nyugdton. Keletről 50. hadosztályt vitt a franciaországi hadszíntérre s a monarchia is négy hadosztályt bocsátott rendelkezésére. Németország szövetségesei ebben az időben már nem hittek a katonai erőfeszítések eredményességében és inkább afelé hajlottak, hogy fegyveres erejüket a békekötés idejére kell fenntartani, a német hadvezetőségnek viszont az volt a felfogása, hogy egy sikeres , nyugati hadjárat esetén előnyösebb, elfogadható békefeltételeket lehet biztosítani, amelyek nem teszik lehetetlenné Németország fejlődését. Amerika beavatkozása azonban már új tényezőt kapcsolt be a küzdelembe. A korlátlan búvárhajóharc ellenére az Egyesült Államok többmillió tonna hadianyagot és friss hadsereget tudtak átszállítani Európába. 1917 végén 176.000 amerikai, katona állott francia földön, 1918 májusára létszámuk 600.000-re, júliusra pedig 1,200.000-re emelkedett. Ez a gyors létszámemelkedés annál meglepőbb volt, mert hiszen 1917 áprilisában, a hadüzenet idején az Egyesült Államoknak mindössze 120.000 főnyi zsoldos hadserege és 80.000 milicistája volt.. Az 1918-as döntő harcokat már a töretlen amerikai hadosztályok részvételével vívták meg, a háború eldöntésében az USA ember- és hadiasyaga elhatározó szerepet játszott. 1944 február 6. Vasárnap Döntés nyugaton és Szalonikinél 1918 március 21-én indult meg a nagy nyugati német offenziva sorozatos támadásokkal az arcvonal több pontján. A kisebb-nagyobb térnyeréseken kívül azonbannem tudott hadászati áttörést kierőszakolni és július 18-ára az egész támadás megakadt. Augusztus 8-án azután megindult Foch támadása s szeptember 12-én az amerikai kötelékek is beavatkoztak a küzdelembe. A németek lépésről - lépésre rendezetten vonultak vissza a Siegfried, majd a Brunhild, az Antwerpen-Maas állásokba, végül a rajtái határra. (Március 21-től november 11-ig, a compiegnei fegyverszünet időpontjáig az angolok 830 ezer, a franciák és belgák 964 ezer embert vesztettek.) Miután a monarchia júniusi playel offenzívája sem járt eredménnyel, az olaszok október 25-én a Vittorio Veneto-i csatában angolfrancia támogatással áttörték a front, s az osztrák–magyar hadvezetőség elrendelte a határokig való visszavonulást. A lavinát azonban tulajdonképpen a belső arcvonal összeomlása és Franchet d‘ Esperey szeptember 15-i szaloniki támadása indította meg, s Szeptember 29-én Bulgária fegyverszünetet kért és november 1-re Franchet d' Esperey bevonult Belgrádba. Az első világháború éppemn olyan hirtelen ért véget, mint ahogy elkezdődött. Az antant 1919-re tervezett haditervei már nem kerültek kivitelre s elmaradt az amerikai csapatoknak 3 millió főre való felemelése is. Az első és második világháború közötti húszéves „fegyverszünet" ideje alatt azután mindkét oldalon a szakirodalom kiértékelte az első világháború hibáit és mulasztásait, tapasztalatait és tanulságait s a második világháború már ezeknek figyelembevételével indult meg é® folyik le szemeink előtt. Erről legközelebbi cikkünkben írunk. • Japánnak harmincezer repülőgépre van szüksége Tokió, február 5. Az Asahi Simbun beszélgetést közöl Anjo altengernaggyal, a japán haditengerészeti légihaderő megteremtőjével. Az altengernagy számítása szerint az Egyesült Államoknak körülbelül 100—120 ezer repülőgép áll rendelkezésükre a különböző arcvonalakon s ebből körülbelül 10.000 gépet szántak a nagykeletázsiai hadszíntérnek. Noha Japánnak jobbak a pilótái és harci szellemük is kiválóbb, Japánnak mégis legalább .10.000 gépre van szüksége, hogy sikeresen felvehesse a harcot az USÁ val és biztosíthassa uralmát a légi térben. A repülőgépgyártás ugyan növekszik Japánban, az ütemet azonban, feltétlenül gyorsítani kell. (NST) Légi riadó Szófiában Szófia, február 5. (Magyar Távirati Iroda.) Szófiában február 2-án este 19 óra27 perctől 19 óra 53 percig légi riadó volt. A riadó alatt időnként repülőgépzugást lehetett hallani. A bulgár légvédelem nem lépett működésbe. Zágráb, február 3 (Magyar Távirati Iroda.) Szófiából jelentik. A belügyminiszter négy gyógyszerésztől megvonta a gyógyszertári jogosultságot, mert a január 10-iki bombatámadás után nem nyitották meg gyógyszertárukat. Egész sereg tisztviselőt is felfüggesztettek állásuktól, mert munkahelyükön nem jelentek meg. Je tetett se el befizetni osztálysorsjegyét, mert az 5. osztály teásai február 10-én kezdődnek