Nemzetnevelés, 1922 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-31 / 1. szám

IV. évf. Budapest, 1922. januárul. RF.198 ----------»-4^­szám. (NÉPNEVELŐ) A KATHOLIKUS TANÍTÓSÁG HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár: Egész évre 24 kor. Fél­évre 12 kor. Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Szentkirályi­ u. 28. Telefon J. 82—02. Megjelenik minden hó végén. ERDŐSI KÁROLY a Szent­ István­ Társulat vezérigazgatója. FELELŐS SZERKESZTŐ MORRVITZ LAJOS FŐSZERKESZTŐ­­ Hirdetések díjszabása: Pályázati hirdetéseknél minden szó 60 fillér. Magánhirdetéseknél 1 kor. (Rövidített sza­vak és számok egy-egy szónak számíttat­nak.) Üzleti hirdetések: V* oldal 240.—, V« oldal 120.—, x/M old. 70.—, lfu old. 40.—, I/M oldal 20.- K. Hirdetési díjak előre beküldendők. Kérjük a tisztelt kartársakat, hogy a «Nem­zetnevelés» szerkesztősége és kiadóhivatala címére csak előfizetési és hirdetési díjakat küldjenek. Minden más pénzküldemény, lí. m­.: előadások jövedelme, stb. Kacsán Károly főtitkár Budapest, Vill., Szentkirályi­ u. 28/a címére, a tagdíjak pedig a Ker. Szoc. Nemzetnevelők Orsz. Egyesülete Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. sz. alá küldendők. Kiadóhivatal. Beköszöntő. 1895-ben vette át a Szent-István-Társulat a Nép­nevelőt s állította azt a katholikus iskolaügy szolgá­latába. Huszonhárom esztendőn keresztül régi neve alatt s négy év óta új címével büszkén hirdette, hogy Magyarország legnagyobb katholikus testületének, a katholikus tanítóságnak hivatalos lapja s ma is erre a kiváltságára akar legbüszkébb lenni. A Nemzetnevelés jelenlegi új évfolyamában is régi nagy tradícióinak szolgálatában áll s a katholikus is­kolaügyet akarja minden erejével szolgálni. Ezentúl havonként fog megjelenni, számai azonban terjedel­mesebbek lesznek, de terjedelmét nemcsak oldalszá­­mainak sokasítása, hanem főkép tartalmának mélyí­tése által akarjuk értékessé tenni. Azt szeretnék, hogy a katholikus iskola tanítója találja meg ezentúl e lapokon azt a lelki táplálékot, melyre világnézetének, pedagógiai állásfoglalásának szüksége van; legyen a tanítónak olyan hűséges társa, vezetője, mint maga a katholikus anyaszentegyház, amely féltő gonddal ott áll gyermekei minden lépé­sénél a bölcsőtől a sírig. Az Egyház gondviselő tevékenység­nek eme hosszú útjában egy hívője sem kerülheti el az iskola padjait. Hogy e padok között azonban a katholikus élet ele­ven ereje lüktessen, ezrek szolgálatába állítjuk ezután is a Nemzetnevelést s szándékozunk még fokozottab­ban odaállítani, mint ezelőtt. Katholikus népnevelő­ink elhunyt nagyjai, a Mócsyak, Schultzok, Petro­vácok, Dreiszigetek magasan lobogtatták ezt a zászlót s ehhez a zászlóhoz akarunk hűek lenni mi is. Tudjuk jól, hogy ez a munka áldozattal jár, most még inkább, mint bármikor ezelőtt, de nem fogunk semmi áldozattól sem elzárkózni, ha rokonérzésre és meghallgatásra találunk. Ürömmel dolgozunk és ál­dozunk s nekünk elég lesz az a tudat, hogy a katho­likus tanítóság olvassa és szereti lapunkat s annak érdekeivel a magáét azonosítja. Lapunkban egész külön rovatokat nyitunk, melyek egy részét a katholikus tanítóknak, más részét a kati tanítókkal együtt akarjuk szerkeszteni. Rovatai... felsorolása mutatja már programmunkat, melyet a közös munkával szívesen bővítünk a tanítóság igé­nyeinek megfelelően: Pedagógia — Reformok — Mintatanítások — Catechetika — Szociál­pedagógia — Önképzés — Tanítói mozgalmak — Iskolán kí­vüli oktatás — Tankönyvügyek — Hazai és külföldi nevelésügy — Lapszemle — Tárca — Megszállott te­rületek — Figyelő — Hivatalos rész — Hírek — Könyvtár — Pályázatok. A Szent­ István-Társulatnak, mint e lap fentartójá­­nak s kiadójának nevében pedig csak egyet kérünk: a katholikus tanítóság lásson bennünk önzetlen bará­tot és mindenkor segíteni kész munkatársat, aki ér­dekeit mindenkor védeni fogja, hiszen egyek az övéi­vel ! Erdősi Károly főszerkesztő, a Szent­ István­ Társulat vezérigazgatója. Krisztusi hitet! Két év sok idő. Amily kevés volt azelőtt egy nemzet életében, oly sok ez most egy nemzet tör­ténetében. Mert ma mindennap történelmet írunk. Szomorú történelmet. Nem a nemzet di­csőségéről, vitézségéről, diadaláról, de pusztulá­sáról, régi dicsőségének, fényének fogyásáról. Az ország szétdarabolása, a trianoni béke, a magyar nép véget nem érő szenvedése: ez a tör­ténelem szomorú része. A magyar nép pártoskodása, egymás ellen való harca, lelki gyengesége következetlensége: ez a történelem szégyenteljes része. És az ezeréves dicső történelmi múlttal biró, az 72­619 . — RÉV 2010

Next