Népegészségügy, 1966 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM EGÉSZSÉGPOLITIKAI, EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSI FOLYÓIRATA 2. Az 1966. év új szakasz kezdetét jelenti né­pünk társadalmi, gazdasági és kulturális fejlő­désében. Miután a második ötéves terv idősza­kában leraktuk a szocializmus gazdasági alap­jait, sőt hozzáfoghattunk ezen alapok megerősí­téséhez, a harmadik ötéves terv a szocializmus alapjainak további erősítését tűzi ki feladatul. Erősödnek majd a szocializmus gazdasági alap­jai, a termelés és termelékenység emelkedése, a gazdasági mechanizmus magasabb fejlődési szintnek megfelelő kialakítása révén. Bővülnek az anyagi és kulturális feltételek a lakosság élet­­színvonalának további emeléséhez. A lakosság életszínvonalának magasabb szintjéhez hozzá­tartozik a mind kedvezőbb egészségi állapot, amely ugyanakkor a további anyagi és kultu­rális fejlődés egyik jelentős előfeltétele. Társa­dalmi, gazdasági és kulturális célkitűzéseink, az orvostudomány gyorsuló fejlődése, a lakosság egészségi állapotában, egészségügyi ellátásában még megmutatkozó egyes hiányosságok fontos feladatok megoldását teszik szükségessé az egészségügy terén. Az 1966. évben az egészségügynek a rész­ben már korábban kitűzött célok mind teljesebb megvalósítására kell törekednie. Az utóbbi évek eredményei azt mutatják, hogy a szakszerű el­látás biztosításával csökkenteni lehet a több éven át stagnáló csecsemőhalandóságot, jár­ványügyi és hygiénés intézkedésekkel tovább lehet javítani a fertőző betegségek morbiditását. Az eddigi tapasztalatok alapján kiterjedtebben alkalmazhatjuk a gondozás módszerét, kihang­súlyozva annak aktív és komplex jellegét. Az eddiginél határozottabb lépések szükségesek a fekvőbeteg-gyógyintézetek és a járóbetegellátó intézmények együttműködésének biztosítására. A kórházak működésének minőségi fejlődése várható a vezető intézmények irányító és ellen­őrző munkájának fokozásától. Állandó feladat­ként jelentkezik az iatrogén fertőzések elleni küzdelem. A gyógyszer-polypragmasia világvi­szonylatban egyre nagyobb gondokat felvető problémája nálunk is hatékony intézkedéseket követel. Az egészségügynek fontos feladatai vannak a művi vetélések kedvezőtlen alakulá­sával kapcsolatosan. Az öregkorú lakosság szá­mának folytonos növekedése, egészségügyi ellá­tásuk különleges feladatai mellett, mind na­gyobb erőfeszítéseket,igényelt az államtól a szo­ciális gondoskodás terén is. Ahhoz, hogy az egészségügyi ellátás alaku­lása megfeleljen a társadalmi fejlődés által fel­vetett követelményeknek és lehetőségeknek, szükségesnek bizonyul az egészségpolitikai irányelvek kidolgozása. E feladat csak az egész­ségügyi szervezéstudomány módszereinek és is­meretanyagának érvényesítésével oldható meg. A hazai egészségügyi szervezéstudományi kutatások az utóbbi időkben jelentős módon fel­lendültek. Vonatkozik ez a kutatók számára, a témák aktualitására, a módszerek minőségére és a következtetések szakszerűségére egyaránt. Be­fejezés stádiumában vannak az egészségügyi munka differenciálódására, a különböző telepü­léstípusok általános morbiditására, a kórház­szükséglet várható alakulására vonatkozó vizs­gálatok. Számos olyan kutatás van folyamatban, amely az urbanizáció és egyéb társadalmi té­nyezők egészségügyi hatásának feltárásával hasznos következtetéseket szolgáltathat a lakos­ság egészségi állapotában várható változások megítéléséhez. Az elvi jellegű és a központi ter­vezést, ellenőrzést szolgáló témák további foly­tatása mellett, szükségessé válik, hogy az egész­ségügyi szervezéstudomány módszereket, isme­retanyagot nyújtson a területi egészségügyi szervezési gyakorlati munka számára is. A fej­lődés egyre inkább megköveteli, hogy az egész­ségügyi intézmények fejlesztése és üzemeltetése terén mind fokozottabb mértékben alkalmazzák a tudományos módszereket. Ugyanakkor az egészségügyi szervezéstudomány módszertana és ismeretanyaga jelentős módon gyarapodhat a módszeresen összegyűjtött és feldolgozott he­lyi tapasztalatok általánosításából. A hazai egészségügyi szervezéstudományi kutatás to­vábbi fejlődési szakaszát többek között éppen az jellemezné, hogy a helyi egészségügyi szer­vezők az eddiginél nagyobb mértékben végezte­­t­nek tudományosan értékelhető kutatásokat, a járóbetegellátást, fekvőbetegellátást végző or­vosok pedig a kazuisztika statisztikai feldolgo­zásán túlmenően foglalkozzanak az egyes beteg­ségek morbiditását kialakító tényezőkkel, bele­értve az egészségügyi ellátás hatékonyságát is. A Népegészségügy az egészségügyi szerve­zéstudomány fóruma. Természetesen hasábjain a Népegészségügy

Next