Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-19 / 29. szám

A könyvterjesztő Botos János főhadnagy évente átlag húsz­ezer forint értékű könyvet ad el. Nem tekinti magát a könyvterjesztés rekorderének, de a könyvterjesztést kezdettől fogva a közműve­lődési munka szerves részének tartja és min­dig arra törekszik, hogy alakulatánál kedvet ébresszen a Zrínyi Katonai Kiadó könyveinek elolvasásához. A fiatal kultúrmunka instruktor mindössze két éve lett a kiadó bizományosa, de ötletes és módszereiben is követésre méltó könyv­­terjesztői tevékenységéért már jutalomban részesült. Mint könyvterjesztő, szakított azzal a hagyománnyal, amelynek hívei azt vallják: „Tégy a tiszti étkezde előterébe egy asztalt és szellemi ínycsiklandozásul terítsd ki ott a katonai kiadó újdonságait.” Nagyobb szabású könyvkirakodó vásárokat csak az ünnepi könyvhét és a katonai könyv­­könyvnapok alkalmával rendez. Az ifjúsági klubokban viszont gyakran szervez könyv­­délutánokat, ahol egy-két jó hangú katona­fiatal közreműködésével ízelítőt adnak a Zrínyi Katonai Kiadó könyveiről, és azután írásvetítő, valamint magnetofon felhasználá­sával szellemi vetélkedőt rendeznek. A leg­utóbbi „Könyvet könyvért” vetélkedőn Csa­­kovszkij: „A blokád” és Bertolt Brecht: „Há­borús kiskáté”, valamint Szabó József: „Űr­repülés” című művét rejtvényesítették, és a legtöbb feladvány megfejtői értékes könyve­ket nyertek. Nemrégiben író-olvasó találkozóra hívták meg Zalka Miklós alezredest, és a jó hangulatú eszmecserén a fiatalok közelebbről is meg­ismerkedtek a katonaíróval. Nem véletlen, hogy ezek után Zalka Miklós: „Ostrom” című új könyvéből jó néhány gazdára talált az ala­kulatnál. Az élő szónak nagy varázsa van a könyv­propagandában,­­ azonban Botos János fon­tosnak tartja a zártláncú tévét és a csapat­rádiót is. Ehhez jó segítséget ad a Zrínyi Ka­tonai Kiadó új műsoros magnó kazettája, amely nemrégiben hozzájuk is eljutott. A zártláncú tévé műsorában hétről hétre bemu­tatnak egy katonai könyvújdonságot. A csa­pattévé műsorában a könyvpropaganda cél­jaira átvették a Magyar Televízió „Lehet egy kérdéssel több?” című műsorötletét, és rend­szerint nagy sikere van az új Zrínyi-könyve­ket népszerűsítő tévéprogramnak is. A tisztek és a tiszthelyettesek körében rang­ja van a könyvnek, többségük a katonai mű­veltség szerves részének tekinti a katonai té­májú könyvek alapos ismeretét. A katonafia­talok körében a kiadó haditechnikai könyvei keresettek. Nemcsak a „Haditechnika fiata­loknak” című kiadványsorozatban megjelent művek népszerűek, hanem igazi könyv cseme­geként vásárolták Olaf Groehlernek, „A légi­háborúk története” című repüléstörténeti könyvét is. Már most sokan előjegyezték a rövidesen megjelenő harckocsi típusokról szóló könyvet. Botos János maga is fiatal kora óta szen­vedélyes könyvolvasó és házi könyvtárában a katonai könyvek egész kis regimentje so­rakozik. Nemrégiben a főiskolai vizsgáján ar­ról adott számot, hogy ismeri a könyvtári munka elméletét, a gyakorlatban pedig máris jelesre vizsgázott könyvterjesztésből. KACSÓ LAJOS Fényt az eszmének, tüzet a szívnek Harmincéves az Erich Weinert együttes öt évvel ezelőtt, amikor a nagysikerű magyarországi turnéját befejezte az NDK Nemzeti Néphadseregének Erich Weinert művészegyüttese, a német katonaművészek parádés műsorairól szinte egybehangzóan azt írták a magyar lapok: „A 25 éves Erich Weinert együttes kétrészes, színes­változatos műsora a fegyverbarátság je­gyében fogant: a dalok, a táncok a szocia­lista országok testvéri kapcsolatait idézték és a művészet eszközeivel tükrözték a mai katonaélet szépségét a testvéri hadseregek katonáinak fegyverbarátságát.” A magyar katonanézők sokat tapsoltak a kitűnően előadott orosz katonadaloknak, a magyar tiszaháti csárdásnak és különö­sen nagy sikere volt a Kettős­ Quartett vi­dám, a mai katonaélet helyzetkomikumait bemutató produkciójának. Újszerű volt a német testvéregyüttesünk katonarevüje és a magyar nézőket magával ragadta a mű­sor kitűnő rendezése, a katonaművészek példás fegyelmezettsége. A magyarországi turné műsorszámait azért említjük, hogy olvasóink emlékeze­tébe idézzük az immár 30 esztendős Erich Weinert együttest. A német katonaegyüt­tes névadója a nagy tehetségű antifasiszta költő, Erich Weinert volt, akinek emlé­két különös kegyelettel őrzik a művész­­együttes székházában. A névadó költő mű­vészi hitvallása ez volt: „Fényt az esz­mének, tüzet a szívnek, erőt az ökölnek." Ez a szép gondolat ma is jelmondata az együttes évről évre megújuló műsorainak. A művészegyüttes emlékszobájában kegye­lettel őrzik a névadó özvegyének elismerő sorait: „Ha Erich Weinert ma élne, büsz­ke lenne arra, hogy ennek a kitűnő együttesnek a névadója lett. Hisz az együttes az ő eszméit képviseli és a szo­cialista szellemű műsorainak nagy neve­lőereje van a katonafiatalok körében. Mindezért köszönetet mondok az együttes vezetőjének, Erhardt Clemens ezredesnek, és a művészegyüttes valamennyi tagjá­nak". Az emlékszoba üvegvitrineiben he­lyezték el a névadóval kapcsolatos relik­viákat és a próbatermekben az együttes tagjai a 30 éves évfordulóra készített ün­nepi műsor bemutatására készülnek. Az új jubileumi műsorban néhány kö­zös produkció is lesz az NDK-ban ideig­lenesen állomásozó szovjet csapatok Köz­ponti Együttesével. A két művészegyüttes­nek kezdettől fogva tartalmas baráti kap­csolatai vannak, és az elmúlt évek során nagyon sok közös fellépésük volt. Erről az alkotó együttműködésről nemrégiben em­lékezett meg Vaszilij Serbin vezérőrnagy, a szovjet katonaegyüttes parancsnoka: „Ma már nemcsak az együtteseink vezetői ismerik egymást, hanem igaz barátság jött létre az énekesek, a zenészek, a tán­cosok között. A közös repertoárunk évről évre nő, és jellemző, hogy a mi együtte­sünk műsoraiban számos német katonadal is szerepel. Számomra különösen tanulsá­gosak voltak az Erich Weinert együttes­nek azok a műsorai, amelyek látványos­ságaikkal, ötletességükkel, korszerű rende­zésükkel a szovjet katonanézők körében is oly nagy sikert arattak." Az Erich Weinert Művészegyüttes 30 éves évfordulója alkalmából mi is további sikereket kívánunk az NDK nemzeti nép­hadserege katonaművészeinek. _______ __ _____________ J K. L. Zárójelenet az együttes jubileumi műsorából Gyakoriak a szovjet és a német katona­­művészek közös fellépései ­ A MODELLEK MESTEREI A hasznos szabadidős tevékenység és az emberi alkotókedv emlékezetes példáit láthattuk azon a haditechnikai modellki­­állításon, amely a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában nemrégiben az ifjú és felnőtt látogatók ezreinek váltotta ki az érdeklődését. Az elöltöltős ágyútól a legkorszerűbb rakétahordozó szuperszoni­kus harci gépekig a haditechnikai eszkö­zök valóságos kis mini arzenálja vonult fel ezen a rendhagyó kiállításon. Kik az alkotók és milyen elhatározás vezérli őket a munkájuk során? Vadász László alezredes 12 éve szenve­délyes művelője a modellezésnek. Kitűnő ismerője a korszerű haditechnikai eszkö­zök valóságos kis mini arzenálja vonult fel ezen a rendhagyó kiállításon. — Hogyan kezdődött? Ha jól emlékszem, egyszer kezembe került egy akkoriban kapható „zacskós” repülőgépmodell s­em­ V__________________________________ fékezett Vadász alezredes. — Otthon ösz­­szeraktam a műanyag modellt, s közben megfogott ennek a nagy türelmet igénylő tevékenységnek a varázsa. Az első modell elkészítését követő öröm és sikerélmény volt a végleges ösztönzés ahhoz, hogy kö­zelebbről is megismerjem a modellezés titkait. Vadász László alezredes házi „fegyvertá­rában” nemcsak minirepülők és rakéták vannak, hanem a fia számára már össze­állított egy Forma–1-es versenyautót is. — A modellezés ma már nemcsak egyé­ni szenvedély, hanem egyre inkább társas hobbi — hangsúlyozta Vadász László al­ezredes. — A kész művet, az új modellt be kell mutatni, el kell vele nyerni má­sok tetszését, és figyelembe kell venni a megvalósítható ötleteket, javaslatokat is. A modellezőnek szinte lételeme a tapasz­talatgyűjtés, és ezért lenne jó, ha a hely­őrségi művelődési intézményeinkben meg­honosodnának a modellező körök. A modellezés rajongója Borsos József hadnagy is, aki immár 16 éve mestere a modellek készítésének. Haditechnikai mo­delljei már több testvéri országban is tet­szést arattak.­­ A Fővárosi Művelődési Ház egyik kiállításán tetszettek meg a haditechnikai modellek — idézte a múltat a hadnagy —, azóta folyamatosan készítem ezeket a mi­ni harceszköz másolatokat. Engem első­sorban az érdekel: hogyan és milyen anyagból lehet készíteni repülőgépmodel­­leket. A Szovjetunióban is divatba jött a haditechnikai eszközök modellezése, és né­hány féltett harci repülőgépem már szov­jet anyagból készült. Borsos hadnagy repülőgépm­­odelljei élet­­hűek és esztétikailag is szépek. Nagyon büszke például az új gyártmányú mini MiG—23-as harci repülőjére. Alkotásaival eddig már több hazai és nemzetközi ki­állításon bemutatkozott. A haditechnikai modellezés ma már or­szághatárokon kívül is képes bizonyítani készítője türelmes, pontos munkáját. S mégis hazai modellezőink társtalanul, magányosan dolgoznak. Pedig modelljei­ket kitűnően lehetne hasznosítani az isko­lai honvédelmi nevelésben. A fiatal tisz­tek, tiszthelyettesek körében bizonyára szép számmal akadnának olyanok, akik szívesen vennének részt a modellező szak­körök munkájában. K. 1. Közös filimben helyeztek el a kiállításon Vadász László alezredes és Borsos József hadnagy modelljeit Különösen a gyermekek körében volt nagy sikere a haditechnikai modellkiállításnak Fotó: NAGYNÉ­ MÁRKUS

Next