Néphadsereg, 1981. június-december (34. évfolyam, 25-52. szám)
1981-12-05 / 49. szám
KÖZELHARCPÁLYA Az öntevékenység dicsérete Néphadseregszerte javában folyik a közelharc oktatása, gyakorlása. Az ember ember elleni harc megvívásának ez a módja új tárgykört képez a testnevelési kiképzésben. Mozgáselemeit jelentős mértékben a küzdősportok — birkózás, cselgáncs, karate, ökölvívás — ismert fogásaiból átvett mozzanatok alkotják. Az e sportágakban járatos katonák számára nem jelent különösebben nehéz feladatot a fogások-ütések elsajátítása, még akkor sem, ha ezek ötvöződéséből álló küzdésmódot kell megismerniük és harc közben alkalmazniuk. Ám katonáinknak csak igen kis része ismeri ezen sportágakat, a többség számára tehát a közelharc megvívásának minden mozzanata új ismeretanyagot jelent. Ezért egészen az alapoknál kell kezdeni a küzdésmód oktatását. Ennek meghatározott módja, tematikája van. Miután még csak az elején tartunk, a közelharckiképzés gyakorlati tapasztalatainak értékelésére várni kell. Viszont örömmel számolhatunk be egy olyan kezdeményezésről amely azt bizonyítja, hogy — a megszabott oktatási formák messzemenő követése mellett — a hatékonyabb kiképzés érdekében munkálkodók segítőpartnerekre leltek az alakulatoknál. Ennek nagyszerű példáját egyik seregtestünk testnevelési módszertani összevonásán láttuk. A szakemberek tanácskozásának otthont adó magasabbegység ötletes és az oktatásbangyakorlásban egyaránt jó lehetőségekkel rendelkező közelharcgyakorlópályával lepte meg a résztvevőket. A Kész István százados, egység testnevelés-vezető ötletei alapján készült pályát egyik alegységük a gyakorlatban is bemutatta. A testnevelő szakemberek az elragadtatás hangján szóltak a látottakról. És szinte kivétel nélkül vázlatokat készítettek az egyszerű, olcsó és mégis igen hatásos — a kiképzést segítő — gyakorlóhelyekről. A vascsövekből, kiselejtezett rugókból, elhasznált medicinlabdákból kialakított szerek kitűnően alkalmasak a különböző rúgás- és ütésfajták valós helyzetnek megfelelő gyakorlására. A már betanult és különböző helyekre célzott mozdulatok itt teljes erővel végrehajthatók — méghozzá „mozgó ellenfélre”, miután a rugókkal ellátott szerek a legkülönbözőbb irányokba kilengenek, így a küzdősportokban járatlanok számára is jó lehetőség adódik az életszerű gyakorlásra, a teljes ütő- és rúgóerővel végrehajtott mozzanatokra. Különösen a páros gyakorlatoknál az automatizmusok teljes energiaráfordítással való kialakítására teremt kitűnő lehetőséget ez a közelharc-gyakorlópálya, amelyet képriportunkban bemutatunk. F. F. Csapás fejre Rúgás sarokkal lágyékra Rúgás gyakorlása Fotó: NÉMETI PÁLNÉ Csoportos gyakorlás mozgó segédeszközök segítségével 1 közel két évtizede annak, hogy ** a magyar súlyemelősport csillaga a nemzetköziporondon is fölragyogott. Azóta olimpiai győztesek, világ- és Európa-bajnokok — Földi Imre, Baczakó Péter, Veres Győző —, jó néhányszor megörvendeztették a magyar sportsikerekre vágyó hazai sportközvéleményt. Bár a felsoroltakhoz hasonló klasszisok dolgában ma már kicsit gyengébben állunk — akik még versenyeznek, már azok sem a régiek —, azért az idei világ- és Európa-bajnokságon néhány érmes helyezésben joggal reménykedtünk. Mint kiderült, hiába. Ahogy peregtek az események — az idén Lille-ben megrendezett — súlyemelő-seregszemlén, úgy zsugorodtak mind kisebbre a magyar remények. Már a 100 kilogrammosok küzdelméhez érkezett a verseny, de erős embereink addigi teljesítményéért még nem járt érem. És ekkor a mázsás izomkolosszusok kategóriájában egy kisfiús arcú, ifjú óriás Hlavati András következett. Élete első felnőtt világbajnoki versenyén az izgalom, az elfogódottság legkisebb jele nélkül, mosolygó tekintettel, magabiztosan lépett a dobogóra. Az előtte fekvő súlyzó 170 kilogrammot nyomott. Néhány pillanatig összpontosított, majd megragadta a roppant súlyt és simán kiszakította. Hogy ez mennyire nem volt egyszerű dolog még a mesterek számára sem, bizonyítja, hogy a mezőny jelentős része már itt „elhullott”. Mindössze négyen maradtak versenyben a szakításban. A legnagyobb ellenfél, a későbbi győztes szovjet Szoc 177,5 kilogrammal kezdett — sikerrel. Ismét Hlavati következett ugyanezen a súlyon. Ha feje fölé emeli — világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes. A magyar súlyemelősport üdvöskéje másodikkísérletre ezzel a hatalmas súllyal is megbirkózott. Teljesítményével a múltnak adta át szakításban az ifjúsági világcsúcsot. Az exvilágrekorder ezen egy cseppet sem bánkódott, sőt, végtelenül boldog volt. Ezúttal ifjúsági VB-n felállított saját 176,5 kg-os világcsúcsát szárnyalta túl a felnőttek világbajnokságán. A lábatlani születésű gyerek a grundon csak annyiban különbözött társaitól, hogy ő volt a legerősebb. Ha valami nézeteltérés támadt a fiúk között, mindig ő csinált rendet. Alig múlt el 10 éves, amikor egészen szokatlan dologgal játszadozott: kérésére édesapja csillekerekekből alkalmi súlyzót készített neki. Bandi szabad idejében — míg társai a grundon a labdát kergették — e csillekerekeket emelgette nagy szorgalommal. Már akkor fejébe vette, hogy súlyemelő lesz. Mindennek alig pár éve. Mi minden történt ez alatt a rövid idő alatt? Először kilókban mérve mondjuk el. A 13 éves Bandi gyerek akkor 48 kilót emelt a feje fölé. Ma, alig 20 évesen 211 (!) kilogrammnál tart. A verekedős kedvű lábatlani nebulóból fényes jövő előtt álló, céltudatosan dolgozó sportember lett. Szerény, tisztelettudó magatartásáért, szorgalmáért a szakvezetők és versenyzőtársai egyaránt tisztelik. Sőt, vannak, akik kifejezetten „az- Ifjú súlyemelőreménység Egy napló ELSŐ FEJEZETE gódnak” érte, mondván: megerőlteti magát a rengeteg munkával, és hangyaszorgalma idő előtti kiégéshez vezet. Az idősebb, nevesebb versenyző társak vélekedtek így Bandi világbajnokságra való felkészülését látva. Ám őt nem lehetett megingatni efféle fondorlattal sem, bármilyen tetszetős is volt a csomagolás. Neki lett igaza. Az ő ezüstérme volt végül is az egyetlen szépségtapasz súlyemelőink idei szerény VB-szereplésén. Ugyanis az önkímélők — a korábbi biztos éremszerzőknek tűnők — sorra kudarcot vallottak. Nem titkolt kíváncsisággal látogattam el a Honvéd súlyemelőinek edzésére. Hlaváti bátorított, hogy menjek csak nyugodtan, már semmilyen jelentős verseny nincs hátra ebben az évben, amolyan szezonvégi „levezető munkát” végeznek. Nos, hogy ne szaporítsam a szót: csupán 10 tonna volt a VB-ezüstérmes versenyző aznapi edzésadagja. Csak úgy, szezonvégi levezetésképpen ... Horváth József mesteredző nagy elismeréssel szólt tanítványáról, akit az utóbbi évek legnagyobb felfedezettjének tart. Hlavati nem volt kirobbanó tehetség, de szorgalma, eltökéltsége rövid időn belül a legnagyobb reménységek sorába emelte. Különösen azóta javulnak egyenletesen eredményei, amióta a fővárosba költözött és befejezte tanulmányait, sikeres vizsgát tett a gyógyszerkészítő szakmában. Ettől kezdve minden energiáját a súlyemelésre összpontosítja. Ha nincs verseny, a hétvégeken hazalátogat Lábatlanba. Édesanyja általában kedvenc ételével, töltöttkáposztával várja. Köztudott, hogy a súlyemelők „alaipétede” a hús, az ideális fejadag napi két kilogramm. — Ugyan hány tölteléket tüntet el a fazékból Hlavati András? —kérdeztem az ifjú óriást. — Nem eszem túl sokat — válaszolta huncut mosollyal —, mindössze négyet szoktam megenni — kétóránként. Amikorkedvenc időtöltése felől érdeklődtem, azt mondta: — Nincs különösebb hobbim, szabad időmben is többnyire a súlyemeléssel foglalkozom. Naplót vezetek, amely tükörképe eddigi sportpályafutásomnak. Minden észrevételt papírra vetek egyegy versenyről, teljesítményemet, a körülményeket, élményeimet, véleményemet önmagamról és ha külföldön vagyunk, az adott országról, az emberekről, a látottakról. Hlavati András naplója eddig mindössze 80 oldalt tartalmaz. Azért érdemes néhány bejegyzést idézni belőle, hiszen a viszonylag szerény terjedelem ellenére igen tartalmas és azt mutatja: az ifjú súlyemelő mérföldes léptekkel halad a legmagasabb csúcs felé. összetett eredményei: 1976 — 197,5 kg; 1977 — 237 kg; 1978 — 270 kg; 1979 — 335 kg; 1980 - 360 kg; 1981 — 386 kg. Ifjúsági világbajnok és kétszeres világcsúcstartó, felnőtt világ- és Európabajnoki ezüstérmes, a 100 kilogrammos súlycsoport idei ifjúsági és felnőtt országos bajnoka. Reméljük, Hlavati András naplójának még csak az első fejezeténél tart... FUSZEK FERENC