Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 22. szám

Ukrajna bemutatkozik Évente mintegy ezer rendezvény­nyel várja a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza az érdeklődőket. A népszerű kulturális intézmény se­gítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék megismerni a Szovjet­uniót, vagy éppen az orosz nyelvet akarják jobban elsajátítani. A kiál­lítótermekben mindig érdekes tár­latok várják a látogatókat, napon­ta vannak filmvetítések, melyek ke­retében gyakran láthatunk gyer­mekfilmeket is, a zeneszalonban pe­dig az orosz és szovjet zene remek­műveivel és a soknemzetiségű or­szág ugyancsak változatos népzené­jével ismerkedhetnek meg a láto­gatók. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában van a Puskin Inté­zet, mely húszezer kötetes könyvtá­rával, korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumával segítséget nyújt az orosz nyelv tanulásához. Ez évben ünnepeljük a szovjet köztársaságok egyesülésének, azaz a Szovjetunió megalakulásának hat­vanadik évfordulóját. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának egész rendezvénysorozata kapcsoló­dik ehhez az évfordulóhoz. Érdekes rendezvények keretében sorra be­mutatkoznak a szovjet köztársasá­gok, jelenleg Ukrajna történelmé­be, népművészetébe és mindennap­jaiba nyerhetünk bepillantást. Az első emeleti kiállítóteremben ukrán fotóművészek tárlata látható, a föld­szinten pedig a szovjet köztársaság népművészeinek kiállítása várja az érdeklődőket. Júniusban Grúzia mu­tatkozik be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. • • Ötletes gyermeknapi programok Színes, változatos programokkal várják a helyőrségi művelődési ott­honok a katonacsaládok gyerme­keit az idei gyermeknapon. Ceglé­den egész napos műsort állítottak össze számukra, délelőtt neves fő­városi művészek közreműködésével mókás tarkabarka program, délután pedig gyermeknapi filmkoktél várja az apróságokat. Székesfehérvárott a helyőrségi művelődési központ a közeli lakta­nyába hívja meg a gyerekeket. Debrecenben a Blattner-bábcsoport ad műsort és Mező Margit vezeté­sével zenés, tréfás műsor is lesz a helyőrségi művelődési otthonban. Nagykanizsán az egész esztendő­ben nagyszerűen működő játszóház és Maci Laci klub zárófoglalkozása keretében vetélkedők, játékkészí­tés, ügyességi versenyek és kör­tánc várja a gyerekeket. A Magyar Néphadsereg Művelő­dési Házában a nemzetközi gyer­­meknaik alkalmából gyermekrajz­­kiál­lítás nyílt, az alkotók a XIV kerületi általános iskolák tanulói. A gyermeknapon rendeznek aszfalt­rajzversenyt, az amatőr gyermek­színpad bemutatja az „Ez már nem csak játék” című színpadi játékot, valamint játékos sportvetélkedő, bű­­vös kockaverseny, az Állami Báb­színház vendégjátéka várja a buda­pesti gyerekeket. Hírek a Katonai Filmstúdióból A csapatrepülők életéről szól az a film, melynek forgatását májusban kezdte el Glősz Ró­bert rendező. A film, hasonlóan „Az égbolt őrei” című alkotás­hoz, színes, látványos légi fel­vételek segítségével enged be­pillantást a csapatrepülők min­dennapjaiba. Csőke József rendező, aki gyakran dolgozik a katonai filmstúdió megbízásából, újabb film forgatását kezdte meg. A sportfilmjeiről ismert rendező ezúttal a Budapesti Honvéd ko­sárlabdacsapatáról készít filmet, abból az alkalomból, hogy a katonacsapat 25-ször nyert baj­nokságot. Katonaművészek az iskolában Immár harmadik alkalommal adott koncertet a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesének énekkara és szimfonikus zene­kara a Tüzér utcai Berzeviczky Gizella Általános iskola kisdiák­jainak. A Művészegyüttes hang­versenyei minden esztendőben aktualitásokhoz kapcsolódnak, így az idén Kodály Zoltán szü­letésének századik évfordulója tiszteletére a nagy magyar zene­költő és zenepedagógus művei­ből hallhatott a szép számú gyermekközönség. A nagy sikerű esten — me­lyen a művészegyüttes szólistái, Márton­­Ágnes, Gurszky János, Szalay Sarolta és Fadgyas Imre is közreműködtek — a „Háry János”-ból és a „Székelyfonó”­­ból hallhattunk részleteket, majd az ötventagú férfikórus szólaltatta meg Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sán­dor verseinek énekkara írt vál­tozatait. Matyónapok Egyhetes rendezvénysorozat keretében mutatkozott be Ma­tyóföld a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A népmű­vészeti kiállításon megcsodálhat­ták az érdeklődők a matyó folk­lór legfigyelemreméltóbb reme­keit. Műsort adott a mezőköves­di Matyó együttes, az étterem­ben pedig Suha Balogh Kálmán népi zenekara játszott. A nagy sikert aratott matyónapokat nép­viseleti bemutató zárta. „Szabad idő ’82” A katonacsaládok megnöve­kedett szabad idejének hasznos eltöltéséhez adott jó tanácsokat a Magyar Néphadsereg Művelő­dési Háza „Szabad idő ’82” című, első alkalommal megrendezett egyhetes rendezvénysorozata. A program szervezői különböző szabadidős tevékenységekkel is­mertették meg a látogatókat. Az Ezermesterbolt és Ifjúsági Ke­reskedelmi Vállalat vásárán pél­dául az érdeklődők az ollótól kezdve a fényorgonáig minden­féle hasznos dolgot vásárolhat­tak. A Budapest Tourist képvi­selői színes prospektusokkal és hasznos utazási tanácsokkal várták az érdeklődőket. Nem volt szűkében a prospektusoknak az Építésügyi és Tájékoztatási Központ budapesti irodavezetője sem, aki mindemellett három filmet is bemutatott az építke­zőknek. A „Szabad idő ’82” ren­dezvénysorozaton volt kertészeti tanácsadás, a Kisiparosok Or­szágos Szövetsége pedig bemuta­tót tartott a tapétázás és festés­mázolás házi kivitelezéséről. A „Szabad­idő ’82” programsorozat a nyári hónapokban tovább folytatódik: több, a mostanihoz hasonló tanácsadást és vásárt rendeznek a művelődési házban, amelyeken építőipari és lakbe­rendezési vállalatok nyújtanak majd hasznos segítséget a ka­tonacsaládoknak. A KÖNYVJELZŐ A legenda tanulságai ISMAIL KADARÉ „Fellegvár” című tör­ténelmi regényének témája Szkander bég kora, az albán nép nemzeti felszabadító háborúja. A történet hiteles adatokra épül: 1448-ban Hunyadi János megtámadja II. Murad szultán csapatait, hogy győzelme ese­tén, a Balkán felszabadítása érdekében, egye­süljön Szkander bég seregével. A rigómezei csata azonban a törökök diadalával végző­dik. A szultán megkezdi Albánia teljes le­igázását, ami fontos előfeltétele Bizánc, majd Magyarország török elözönlésének. A hódí­tók Szkander bég fővárossá vált váránál, Krujánál azonban megtorpannak, a fellegvár meghiúsítja terveiket. Hiába mutatja a há­borús logika a törökök erőfölényét, a nép — Kadarénál a kis nemzet —, de követke­zésképp a hódítónak ellenálló nép védeke­zési ösztönei és az abból kinövő bámulatos tettek megcáfolják a hódító gépiesen pontos logikáját. A regény, amely a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában jelent meg, a nagy várharcok megörökítésének klasszikus hagyományait követve, fordulatos cselekmé­nyeken, izgalmas csataképeken keresztül áb­rázolja Kraja ostromának drámai lefolyását. Nem véletlen tehát, hogy azonnal az „Egri csillagok”-at juttatja a magyar olvasó eszé­be. A párhuzam csábító, ám a várostromok formális azonosságain túl a két regény lé­nyegesen különbözik egymástól. Az „Egri csillagok”, a török világ mesésen szép, ha­zafias indítékú és tanulságos leírása révén örök időre szóló és kedvelt ifjúsági olvas­mánnyá vált, de éppen a kalandos-szóra­koztató ábrázolás okán nem adhatott vá­laszt nagy társadalmi kérdésekre. Kadaré viszont az albán nép legendájává lett ost­rom érdekes leírásán túl a háború és béke, az igazságos és igazságtalan háború, a kis és nagy nemzetek egyetemes problémáira is választ keres, s a kérdések többségére nagy íróhoz méltó válaszokat ad. KOMPOZÍCIÓJÁT TEKINTVE a regény két részre tagolódik: az egyik a védők afféle ostromnaplója, a másik pedig az elbeszélő módban készült részletes leírás az ellenség­ről. Az elrendezési mód fokozza annak a lehetőségét, hogy a több mint 500 esztendős esemény tanulságai elevenné váljanak a mai olvasó számára is. A „Fellegvár” minden fejezetét bevezető ostromnapló voltaképpen az események rö­vid prognózisa, az írói szándéknak megfele­lően azt jelzi, hogy a csata mindig a védők elképzelése és akarata szerint alakul. A bal­­ladaszerűen tömör, szűkszavú leírás rögzíti a védők és a támadók helyzetét, hiteles tu­dósítás a várbeliek erkölcsi, fizikai állapo­táról, higgadt, de harcra eltökélt magatartá­sáról. Főszereplő a védősereg, nevek nem is szerepelnek a naplóban, kivétel a váron kívül tartózkodó és az ellenséget rajtaüté­sekkel gyengítő Szkander bég neve. A védők pár oldalnyi ostromnaplójával szemben az ellenség ábrázolása teljesen részletes, csaknem az egész regény erről szól. A modern regényírás eszközeivel ra­gyogóan megírt részletekben megelevenedik előttünk az egész gigászi török sereg, a vé­gül is öngyilkosságba menekülő Turszun Turdzsasztán pasa fővezértől, a győzelem helyett vereséget megéneklő Mevla Cselebi török krónikásig. Az írói elgondolás félre­érthetetlen: Kadaré a vesztest akarja ábrá­zolni, mert korunkban, amikor a háború már nem lehet a problémák megoldásának eszköze, ez az aktuális. Kadaré számára nem a világ jelenségeiben megtalálható rút egyes példái az érdekesek, hanem a rút — azaz a háború — egész világa, kiagyalói és irányítói gondolkodásának és cselekvésének egész szörnyű mechanizmusa, az elkerülhe­tetlen vereségig. A regény egyértelműen sugallja, hogy a népeket rabságba döntő háború szükségsze­rűen igazság- és erkölcsellenes. Ez jellemzi a török vezért az eszközök megválasztásá­ban is: először felajánlja a védőknek, hogy adják fel harc nélkül a várat, aztán meg­kezdődik a háború eszközeinek törvényszerű eszkalációja, új fegyverrel, a kor legnagyobb ágyújával döngetik a falakat, elvágják a várhoz vezető vízvezetéket, terror­portyázá­sokat szerveznek a környező falvak ellen, majd mérgezett patkányokat csempésznek a védők közé... Nem lehet kétségük afelől, hogy a vezér — „értő és elszánt mestere a háborúnak” — a győzelem érdekében bár­mely pusztítóeszközt bevetne, ha rendelke­zésre állna ... ezért saját katonáit sem saj­nálja, nem hatják meg a várfalakról tíz­­­ezrével lezuhanó emberi testek és nem ren­­­dül meg attól sem, hogy fogoly leánygyer­­­mekek a török katonák ölelésében egyetlen éjszaka pusztulnak el. Kadaré semmit sem egyszerűsít le. Nála a támadók is különféle emberek, akik kü­lönféle elképzelésekkel szálltak hadiba: bör­tönben ül a híres török ágyúöntő mester, aki — bár képes lenne rá — nem volt hajlandó elkészíteni a legfélelmetesebb új fegyvert, mert az elpusztítaná az egész vi­lágot! Akadnak bőrüket féltő, s csata elől rejtőzködő török harcosok, és mintegy vég­szóként halljuk a gyermekét elvetélő Edzser, a szép hárem nő csöndes fohászát — nehogy újra katonatisztnek adják el, mert az ilyen nő sorsa „maga a pokol!” RÉGÓTA TUDJUK, hogy a könyvek sorsa furcsán alakul: gyenge könyvekről néha vita dúl a sajtóban, jó könyvekről pedig hallgatunk. A „Fellegvár” megjelenését eleddig nem követte sem elismerő, sem el­marasztaló kritika. Most az olvasón van a sor! Bizonyosak vagyunk abban, hogy a katonai kiadónál gondozott, mindössze 12 íves kötet megnyeri tetszésüket és arról előbb-utóbb úgy fogunk beszélni, mint az ez évi könyvtermés egyik legértékesebb da­rabjáról. NÉMETH M. LÁSZLÓ

Next