Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
Ukrajna bemutatkozik Évente mintegy ezer rendezvénynyel várja a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza az érdeklődőket. A népszerű kulturális intézmény segítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék megismerni a Szovjetuniót, vagy éppen az orosz nyelvet akarják jobban elsajátítani. A kiállítótermekben mindig érdekes tárlatok várják a látogatókat, naponta vannak filmvetítések, melyek keretében gyakran láthatunk gyermekfilmeket is, a zeneszalonban pedig az orosz és szovjet zene remekműveivel és a soknemzetiségű ország ugyancsak változatos népzenéjével ismerkedhetnek meg a látogatók. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában van a Puskin Intézet, mely húszezer kötetes könyvtárával, korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumával segítséget nyújt az orosz nyelv tanulásához. Ez évben ünnepeljük a szovjet köztársaságok egyesülésének, azaz a Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulóját. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának egész rendezvénysorozata kapcsolódik ehhez az évfordulóhoz. Érdekes rendezvények keretében sorra bemutatkoznak a szovjet köztársaságok, jelenleg Ukrajna történelmébe, népművészetébe és mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. Az első emeleti kiállítóteremben ukrán fotóművészek tárlata látható, a földszinten pedig a szovjet köztársaság népművészeinek kiállítása várja az érdeklődőket. Júniusban Grúzia mutatkozik be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. • • Ötletes gyermeknapi programok Színes, változatos programokkal várják a helyőrségi művelődési otthonok a katonacsaládok gyermekeit az idei gyermeknapon. Cegléden egész napos műsort állítottak össze számukra, délelőtt neves fővárosi művészek közreműködésével mókás tarkabarka program, délután pedig gyermeknapi filmkoktél várja az apróságokat. Székesfehérvárott a helyőrségi művelődési központ a közeli laktanyába hívja meg a gyerekeket. Debrecenben a Blattner-bábcsoport ad műsort és Mező Margit vezetésével zenés, tréfás műsor is lesz a helyőrségi művelődési otthonban. Nagykanizsán az egész esztendőben nagyszerűen működő játszóház és Maci Laci klub zárófoglalkozása keretében vetélkedők, játékkészítés, ügyességi versenyek és körtánc várja a gyerekeket. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában a nemzetközi gyermeknaik alkalmából gyermekrajzkiállítás nyílt, az alkotók a XIV kerületi általános iskolák tanulói. A gyermeknapon rendeznek aszfaltrajzversenyt, az amatőr gyermekszínpad bemutatja az „Ez már nem csak játék” című színpadi játékot, valamint játékos sportvetélkedő, bűvös kockaverseny, az Állami Bábszínház vendégjátéka várja a budapesti gyerekeket. Hírek a Katonai Filmstúdióból A csapatrepülők életéről szól az a film, melynek forgatását májusban kezdte el Glősz Róbert rendező. A film, hasonlóan „Az égbolt őrei” című alkotáshoz, színes, látványos légi felvételek segítségével enged bepillantást a csapatrepülők mindennapjaiba. Csőke József rendező, aki gyakran dolgozik a katonai filmstúdió megbízásából, újabb film forgatását kezdte meg. A sportfilmjeiről ismert rendező ezúttal a Budapesti Honvéd kosárlabdacsapatáról készít filmet, abból az alkalomból, hogy a katonacsapat 25-ször nyert bajnokságot. Katonaművészek az iskolában Immár harmadik alkalommal adott koncertet a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara és szimfonikus zenekara a Tüzér utcai Berzeviczky Gizella Általános iskola kisdiákjainak. A Művészegyüttes hangversenyei minden esztendőben aktualitásokhoz kapcsolódnak, így az idén Kodály Zoltán születésének századik évfordulója tiszteletére a nagy magyar zeneköltő és zenepedagógus műveiből hallhatott a szép számú gyermekközönség. A nagy sikerű esten — melyen a művészegyüttes szólistái, MártonÁgnes, Gurszky János, Szalay Sarolta és Fadgyas Imre is közreműködtek — a „Háry János”-ból és a „Székelyfonó”ból hallhattunk részleteket, majd az ötventagú férfikórus szólaltatta meg Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor verseinek énekkara írt változatait. Matyónapok Egyhetes rendezvénysorozat keretében mutatkozott be Matyóföld a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A népművészeti kiállításon megcsodálhatták az érdeklődők a matyó folklór legfigyelemreméltóbb remekeit. Műsort adott a mezőkövesdi Matyó együttes, az étteremben pedig Suha Balogh Kálmán népi zenekara játszott. A nagy sikert aratott matyónapokat népviseleti bemutató zárta. „Szabad idő ’82” A katonacsaládok megnövekedett szabad idejének hasznos eltöltéséhez adott jó tanácsokat a Magyar Néphadsereg Művelődési Háza „Szabad idő ’82” című, első alkalommal megrendezett egyhetes rendezvénysorozata. A program szervezői különböző szabadidős tevékenységekkel ismertették meg a látogatókat. Az Ezermesterbolt és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat vásárán például az érdeklődők az ollótól kezdve a fényorgonáig mindenféle hasznos dolgot vásárolhattak. A Budapest Tourist képviselői színes prospektusokkal és hasznos utazási tanácsokkal várták az érdeklődőket. Nem volt szűkében a prospektusoknak az Építésügyi és Tájékoztatási Központ budapesti irodavezetője sem, aki mindemellett három filmet is bemutatott az építkezőknek. A „Szabad idő ’82” rendezvénysorozaton volt kertészeti tanácsadás, a Kisiparosok Országos Szövetsége pedig bemutatót tartott a tapétázás és festésmázolás házi kivitelezéséről. A „Szabadidő ’82” programsorozat a nyári hónapokban tovább folytatódik: több, a mostanihoz hasonló tanácsadást és vásárt rendeznek a művelődési házban, amelyeken építőipari és lakberendezési vállalatok nyújtanak majd hasznos segítséget a katonacsaládoknak. A KÖNYVJELZŐ A legenda tanulságai ISMAIL KADARÉ „Fellegvár” című történelmi regényének témája Szkander bég kora, az albán nép nemzeti felszabadító háborúja. A történet hiteles adatokra épül: 1448-ban Hunyadi János megtámadja II. Murad szultán csapatait, hogy győzelme esetén, a Balkán felszabadítása érdekében, egyesüljön Szkander bég seregével. A rigómezei csata azonban a törökök diadalával végződik. A szultán megkezdi Albánia teljes leigázását, ami fontos előfeltétele Bizánc, majd Magyarország török elözönlésének. A hódítók Szkander bég fővárossá vált váránál, Krujánál azonban megtorpannak, a fellegvár meghiúsítja terveiket. Hiába mutatja a háborús logika a törökök erőfölényét, a nép — Kadarénál a kis nemzet —, de következésképp a hódítónak ellenálló nép védekezési ösztönei és az abból kinövő bámulatos tettek megcáfolják a hódító gépiesen pontos logikáját. A regény, amely a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában jelent meg, a nagy várharcok megörökítésének klasszikus hagyományait követve, fordulatos cselekményeken, izgalmas csataképeken keresztül ábrázolja Kraja ostromának drámai lefolyását. Nem véletlen tehát, hogy azonnal az „Egri csillagok”-at juttatja a magyar olvasó eszébe. A párhuzam csábító, ám a várostromok formális azonosságain túl a két regény lényegesen különbözik egymástól. Az „Egri csillagok”, a török világ mesésen szép, hazafias indítékú és tanulságos leírása révén örök időre szóló és kedvelt ifjúsági olvasmánnyá vált, de éppen a kalandos-szórakoztató ábrázolás okán nem adhatott választ nagy társadalmi kérdésekre. Kadaré viszont az albán nép legendájává lett ostrom érdekes leírásán túl a háború és béke, az igazságos és igazságtalan háború, a kis és nagy nemzetek egyetemes problémáira is választ keres, s a kérdések többségére nagy íróhoz méltó válaszokat ad. KOMPOZÍCIÓJÁT TEKINTVE a regény két részre tagolódik: az egyik a védők afféle ostromnaplója, a másik pedig az elbeszélő módban készült részletes leírás az ellenségről. Az elrendezési mód fokozza annak a lehetőségét, hogy a több mint 500 esztendős esemény tanulságai elevenné váljanak a mai olvasó számára is. A „Fellegvár” minden fejezetét bevezető ostromnapló voltaképpen az események rövid prognózisa, az írói szándéknak megfelelően azt jelzi, hogy a csata mindig a védők elképzelése és akarata szerint alakul. A balladaszerűen tömör, szűkszavú leírás rögzíti a védők és a támadók helyzetét, hiteles tudósítás a várbeliek erkölcsi, fizikai állapotáról, higgadt, de harcra eltökélt magatartásáról. Főszereplő a védősereg, nevek nem is szerepelnek a naplóban, kivétel a váron kívül tartózkodó és az ellenséget rajtaütésekkel gyengítő Szkander bég neve. A védők pár oldalnyi ostromnaplójával szemben az ellenség ábrázolása teljesen részletes, csaknem az egész regény erről szól. A modern regényírás eszközeivel ragyogóan megírt részletekben megelevenedik előttünk az egész gigászi török sereg, a végül is öngyilkosságba menekülő Turszun Turdzsasztán pasa fővezértől, a győzelem helyett vereséget megéneklő Mevla Cselebi török krónikásig. Az írói elgondolás félreérthetetlen: Kadaré a vesztest akarja ábrázolni, mert korunkban, amikor a háború már nem lehet a problémák megoldásának eszköze, ez az aktuális. Kadaré számára nem a világ jelenségeiben megtalálható rút egyes példái az érdekesek, hanem a rút — azaz a háború — egész világa, kiagyalói és irányítói gondolkodásának és cselekvésének egész szörnyű mechanizmusa, az elkerülhetetlen vereségig. A regény egyértelműen sugallja, hogy a népeket rabságba döntő háború szükségszerűen igazság- és erkölcsellenes. Ez jellemzi a török vezért az eszközök megválasztásában is: először felajánlja a védőknek, hogy adják fel harc nélkül a várat, aztán megkezdődik a háború eszközeinek törvényszerű eszkalációja, új fegyverrel, a kor legnagyobb ágyújával döngetik a falakat, elvágják a várhoz vezető vízvezetéket, terrorportyázásokat szerveznek a környező falvak ellen, majd mérgezett patkányokat csempésznek a védők közé... Nem lehet kétségük afelől, hogy a vezér — „értő és elszánt mestere a háborúnak” — a győzelem érdekében bármely pusztítóeszközt bevetne, ha rendelkezésre állna ... ezért saját katonáit sem sajnálja, nem hatják meg a várfalakról tízezrével lezuhanó emberi testek és nem rendül meg attól sem, hogy fogoly leánygyermekek a török katonák ölelésében egyetlen éjszaka pusztulnak el. Kadaré semmit sem egyszerűsít le. Nála a támadók is különféle emberek, akik különféle elképzelésekkel szálltak hadiba: börtönben ül a híres török ágyúöntő mester, aki — bár képes lenne rá — nem volt hajlandó elkészíteni a legfélelmetesebb új fegyvert, mert az elpusztítaná az egész világot! Akadnak bőrüket féltő, s csata elől rejtőzködő török harcosok, és mintegy végszóként halljuk a gyermekét elvetélő Edzser, a szép hárem nő csöndes fohászát — nehogy újra katonatisztnek adják el, mert az ilyen nő sorsa „maga a pokol!” RÉGÓTA TUDJUK, hogy a könyvek sorsa furcsán alakul: gyenge könyvekről néha vita dúl a sajtóban, jó könyvekről pedig hallgatunk. A „Fellegvár” megjelenését eleddig nem követte sem elismerő, sem elmarasztaló kritika. Most az olvasón van a sor! Bizonyosak vagyunk abban, hogy a katonai kiadónál gondozott, mindössze 12 íves kötet megnyeri tetszésüket és arról előbb-utóbb úgy fogunk beszélni, mint az ez évi könyvtermés egyik legértékesebb darabjáról. NÉMETH M. LÁSZLÓ