Néphadsereg, 1987. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-28 / 13. szám
A katonai főiskolák és tanintézetek hagyományos kulturális fesztiváljára az idén március 14—15-én került sor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Minden évben jelentős megmérettetés ez a fesztivál, hiszen a katonai főiskolákon nagy múltja van az amatőr előadóművészeti mozgalomnak. Mindig akadtak olyan fiatalok, akik az élethivatásul választott katonai pályától nem tartják idegennek a kóruséneklést, a versmondást, hangszeres zenélést, vagy a színjátszást. Humorpetárdák a pódiumon Az idei fesztivál is bővelkedett valamennyi műfaj reprezentánsaiban. Első napon a kórusok, a néptánccsoportok, irodalmi színpadok, hangszeres kisegyüttesek és humorbrigádok léptek színpadra a szakmai zsűri előtt, másnap pedig az ünnepélyes gálaműsoron a legjobbak kerültek reflektorfénybe a nagyközönség előtt. Kellemes és sokáig emlékezetes élményt nyújtott a tisztjelöltek idei kulturális seregszemléje, hisz a sokműfajúság mellett szembetűnő volt a katonahumor előretörése. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy Szolnokon humorfesztivált rendeztek a katonai főiskolák. Hiszen a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola kivételével, valamennyi tanintézet repertoárjában bőséggel szerepelt a humor, örvendetes dolog ez, hiszen már évek óta hiánycikk volt a hadseregünk különböző kulturális seregszemléin a színvonalas katonahumor. Teleszázad és az Egerek A házigazda szerepét is betöltő Killián György Repülő Műszaki Főiskola madrigálkórusa Rigó Éva vezényletével ezúttal is magas színvonalú fesztiválprogrammal lepte meg a közönséget. Ugyancsak igényes műsorai rukkolt ki Gál Zsolt szakaszvezető és Bakondi András honvéd, akik fuvolán és gitáron spanyol zenét játszottak. Ígéretes és bíztató fejlődésről tett tanúbizonyságot a szatmári táncok tolmácsolásával a főiskola néptáncegyüttese. A csoport mostani dicséretes szereplése azt isbizonyítja, hogy a magasabbra állított mérce, az odafigyelés igényesebb produkciók bemutatására sarkallja a táncosokat. A killiánosok műsorában robbant először a „humor-bomba”. Varga Sándor tizedes nyelv-paródiája egy humorista őstehetség kvalitásait villantotta fel, s ugyancsak sok mulatságra adott lehetőséget a „Holt lelkek” paródia-csoport katonacsujogatókból készített hangulatos összeállítása. Hatásában gyengébbre sikeredett, de szándékaiban mindenképpen dicséretes vállalkozás volt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola műsorblokkjában színre lépett paródiacsoport Teleszázad című műsora. A tanintézet nagy múltú Egerek country-együttese máraszámottevő színpadi rutinnal mutatott be két sikeres dalt, a gálaműsorban pedig vastapsot kaptak a VAP-klúz és a Ferencváros című szerzeményükért. Bár némi műhiba adódott a főiskola kórusánál — két számot karnagy nélkül énekeltek — produkciójuk öszszességében mégis azt bizonyította, hogy Széchenyi Olivér szakmai irányításával ma is hadseregünk legjobb katonakórusai között tarthatjuk számon a Kossuthkórust. Kiemelkedett még a tanintézet műsorából Kemény János honvéd versmondása, és az Irodalombarát kör Himnusz a békéről crímű igényesen színpadra rendezett műsora. Sajnálatosan félresikerült produkció volt viszont a főiskola modern táncklubjának Ének az esőben című programja, mely azt példázta, hogy ha nincs határozott mondanivalója egy művészeti csoportnak, akkor a moderlkedés kudarcba fullad. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola volt az egyetlen olyan tanintézet, melynek „eszébe jutott”, hogy az idei fesztivál egybeesik március 15-e megünneplésével. Két hallgatójuk is színpadra állt egyegy forradalmi verssel. Petőfi Sándor A nép nevében című versét Darab Gábor hallgató adta elő, Ady Endre Dózsa György unokája című költeményét Vásári József hallgató tolmácsolta. A Zalka-tánckar ezúttal is bebizonyította, hogy több mint húsz esztendős működésük nyomán mármár hivatásos táncegyüttesi színvonalon képesek színpadra lépni. S ugyancsak emlékezetes marad a Mádi Szabó Katalin által vezényelt férfikórus műsora. Kossuth-nótákból készített színvonalas összeállítást a Pócsik Dezső vezette citeraegyüttes, s színpadra lépett a főiskolán tanuló külföldi diákokból verbuválódott ének-zene csoport is. A Zalka-színjátszók által bemutatott Székely Dózsa György című műsor — melynek értelmezéséről színpadi megjelenítéséről ugyan megoszlott a zsűri véleménye — azt példázza, hogy , az amatőr színjátszást is csak tudatos, következetes művészeti nevelőmunkával lehet tartós értékek alkotóműhelyévé tenni. Diszkótánc és dagasztás A fesztiválon ezúttal tartalmas műsorblokkal rukkolt ki a Karikás Frigyes Katonai Kollégium. A hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjas diákoktól nemzeti táncokat, forradalmi dalokat láthattunk-hallhattunk. Molnár Zsuzsa orvostanhallgató Ravel Habanera című művének előadásával igazolta zenei tehetségét. Dobos Borbála az ELTE hallgatója pedig remek diszkó-tánccal érdemelte ki Ezúttal is nagyszerű művészi teljesítményt nyújtott a Zalka-tánckar a közönség és a zsűri tetszését. A tavaszi seregszemle képzeletbeli közönségszavazatát minden bizonnyal a Dr. Münnich Ferenc Kiképző Központ kultúrbrigádjából az alegység kisegyüttes néven színpadra lépő paródiacsoport nyertevolna el. A tévé Ki mit tud? vetélkedőjét parodizáló műsorukban különösen a Z’ZI Lavor tésztadagasztó rockcsoport bemutatkozása bővelkedett mulatságos ötletekben. A Tavasz ’87 gálaműsor végén a Magyar Néphadsereg kiképzési főfelügyelőjének díját a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, a tanintézeti csoportfőnökség különdíját pedig a Killián György Repülő Műszaki Főiskola kapta. A killiánosok a fesztivál kitűnő szervezéséért ugyancsak megkapták a kiképzési főfelügyelőség politikai osztályának különdíját. K. M. I. Fotó: KOCKA CSABA Nagy derültséget keltett a „Holt lelkek" paródiacsoport műsora Együtt a színpadon a Kossuthos irodalombarát kör és a countryegyüttes Sikere volt Molnár Zsuzsanna hegedűszólójának Fél tábla csokoládé - Név szerint? A kérdés zavarba hozta a katonát. Vetélkedő zajlott a laktanyában az alakulat fennállásának évfordulóján, s az egyik kérdés úgy hangzott: hány hősi halottja volt az egységnek az 1956-os cselekményeket követő karhatalmi harcokban. A válasz helyesen hangzott: hárman haltak hősi halált. Most következett a feladvány másik fele: kik is voltak ők név szerint? A válaszadó katonán látszott, hogy készült erre a kérdésre is, ám most valahogy mégis kiestek emlékezetéből a nevek. A villámkérdésekre adott helyes válaszokért egy tábla csokoládé járt. A vetélkedőt vezető hadnagy várakozva lóbálta kezében a csemegét, majd néhány másodperc után megszólalt: „Dobom a csokit, bár a fél válaszért csak fél tábla csokoládé járna ..." És repült az édesség, a katona pedig elkapta. A játék folytatódott, ám a kimondatlan kérdés ott maradt a levegőben. Ennyit érne a hősök neve? Fél tábla csokoládét? Persze tudom, hogy nem így van. A mai ifjabb generáció tisztelettel, megbecsüléssel ejti ki a hősök nevét. Ha eszébe jut - mondhatnám rosszmájúan. Aztán eltűnődöm: vajon ha élnének a hősi halált haltak, elvárnák-e, hogy az ifjabb nemzedékek a nap minden percében könyvnélkül fújják a nevüket? Ha élnének, biztosan nem. Hiszen éppen ezért véste kőbe emlékezetüket az utókor, mert meghaltak, így azt sem tudhatjuk meg soha, haragudnának-e például a vetélkedőt vezető tisztre a kegyeletet sértő apró bakiért. Neheztelnének-e a válaszadó katonára, aki a rendezvény után a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül felfalta az egész tábla csokoládét? Megsértődnének-e azon, hogy a vetélkedőt követően a résztvevők vidám társasága egy röpke percre állt meg a hősök kőtáblája előtt, míg elhelyezték a fiatalok a magukkal hozott csokornyi virágot? S felháborodnának-e azon, hogy e rövidke aktus után a katonák nagy része kimaradásra, moziba, diszkóba, szórakozni ment, s aznap többé nem került szóba a hősök emléke ... Vajon nem ezt akarták? Nem ezért küzdöttek? Nem ezért áldozták életüket is? Hogy békében, vidáman, gondtalanul élhessen az őket követő nemzedék? Ők már nem adhatnak feleletet soha. Szellemük a mi szellemünkben él. Nekünk kell megadnunk a választ... zs.. I Hősök és árulók ELEJÉN A NÉMET IMPERIALIZMUS ÉS NAGYTŐKE ERŐI hatalomra juttatták a legszélsőségesebb fasizmust, Hitler náci pártját, amely főként a lumpen-, kispolgári és militarista rétegekre támaszkodott. A nemzetiszocializmus brutális eszközökkel félemlítette meg a német népet, üldözte nemcsak a kommunistákat és a szociáldemokratákat, hanem a haladó polgárság, sőt az egyház politikai képviselőit is, különösen pedig a zsidóságot. Koncentrációs táborokba került mindenki, aki fellépett a náci hatalom ellen, sőt akitől csak tartottak, az is. Szögesdrótok mögé, ahol embertelen körülmények között rabszolgamunkát kellett végezni. Az éhség és betegség, a durva erőszak, a kis vétségekért is végrehajtott megannyi halálos ítélet, később a tudatos népirtás már az első években tízezrekkel, a háború során pedig milliókkal végzett. Bruno Apitz német író azon kevesek közé tartozott, akik hosszú évek után is életben maradtak, s úgy érték meg a felszabadulást, hogy korábban az egyetlen önmagát felszabadító táborban, Buchenwaldban földalatti munkát végeztek. Földalattit a szó legszorosabb értelmében, mert a kegyetlen tábori viszonyok között, ahol a puszta megmaradás is nagy erőt, elszántságot és összetartást kívánt, a legkülönbek, a párt jelenlévő, meg nem alkuvó harcosai egy földalatti üregben folytattak fegyveres kiképzést, s készültek a tábor felszabadítására. Ennek a rendkívüli vállalkozásnak a regényét írta meg Bruno Apitz személyes élményei alapján, tanúsítva azt, hogy a közösségi vagy éppen pártkapcsolatokkal élő ember nincs egyedül, még a társadalomban elkülönített táboron belüli bunkerban sem. Apitz műve, a Farkasok közt, védtelen a leghitelesebb személyes dokumentum, ugyanakkor kalandregény érdekességű, izgalmas olvasmány. UGYANCSAK ÉRDEKFESZÍTŐ OLVASNIVALÓVAL SZOLGÁL Anna Seghers műve, A hetedik kereszt is, amely egy koncentrációs táborból megszökött kis csoport hetedik, egyetlen életben maradt tagjának menekülését írja le, s akit végül a munkásszolidaritás ment meg. Ez a nem kevésbé izgalmas, de Apitzénál művészileg rangosabb (mert árnyalt jellemeket és bonyolult társadalmi viszonylatokat bemutató) regény a náci fasizmus időszakát leplezi le, s ezáltal a legkülönb irodalmi értékek közé tartozik. fasizmus európai „próbaháborúja” éppen ötven éve folyt Spanyolországban, ahol a törvényese népfront ellen fasiszta lázadók léptek fel és hosszú harc után magukhoz is ragadták a hatalmat, sőt gyakorolták azt a második világháború után, egészen Franco generális haláláig. A spanyol polgárháború küzdelmeit világirodalmi rangú remekműben örökítette meg a huszadik század egyik legnagyobb írója, Ernest Hemingway, aki maga is jelen volt a polgárháborúban, a népfront oldalán. Az író történetébe sűrítette a polgárháború megannyi problémáját: a magányos helytállás hősiességét, a bajtársiasságot, szolidaritást, a szerelem érzelmeit, s a polgárháború kimenetelére oly végzetes, bátor, de szertelen anarchista magatartásét, a kommunisták munkáját is megzavaró dogmatizmust és bizalmatlanságot. Mindebből sokszínű és hiteles történelmi tabló rajzolódik ki: a század egyik nagy regénye, az Akiért a harang szól. MEGHATÓAN SZÉP SZERELMES REGÉNY OTCENASEK CSEH IRÓ Rómeó, Júlia és a sötétség című könyve: két fiatal egymásra találása a történet. Az üldözött zsidó leányt egy szabómester érettségizett fia menti meg és rejtegeti — közben maga is, környezete is belenő a történelmi szerepbe és az óvatos kispolgárból az antifasiszta ellenállás résztvevője lesz. Tragikus végkimenetele ellenére ez teszi Otcenasek kisregényét fölemelő és végső fokon optimista művé. A második világháború egyik legszégyenteljesebb bűnét, az újvidéki vérengzést — noha német befolyásra — magyar katonák és csendőrök hajtották végre. A korlátoltság, a náci propaganda hatása, a hideg és az ital egyaránt olyan tettekre ragadtatta őket, amelyekre nincs és nem is lehet mentség. Cseres Tibor Hideg napok című regényében az események után öt évvel, egy börtöncellában mégis saját mentségét keresi a vérengzésben résztvevő négy katona, önmaguk előtt is magyarázkodnak, s éppen önnön előadásukból bontakozik ki iszonyatos felelősségük, az ártatlan emberek ezreinek lemészárlásában. Ez a bravúrosan szerkesztett, remekül összefogott kisregény a háborús felelősség legjelentősebb magyar alkotása. HITLERISTÁK ÁLTAL HITSZEGŐ MÓDON MEGTÁMADOTT Szovjetunió népei mindvégig tudták, hol van a helyük, s helytálltak a végsőkig. Még a nők is hősökké váltak, s éppen ezzel a témával foglalkozik Vasziljev A hajnalok itt csendesek című kisregénye, amely idilli, vidám, sőt pajzán kezdés után az élet-halál küzdelem leírásával folytatódik. Egy fontos vasútvonalat felrobbantani szándékozó, s létszámban-fegyverzetben egyaránt erősebb német osztagot küzd le önfeláldozó hősiességgel a légvédelmi üteghez beosztott katonaleányok maroknyi csoportja, miközben ők maguk is életüket áldozzák az akcióban. Hősökké, az utódok példaképeivé váltak ezek a katonalányok, mert az adott helyzetben ezt az utat, az egyetlen igaz utat választották. KRISTÓ NAGY ISTVÁN A AURORA ‘87 B