Népi Egység, 1946. május (3. évfolyam, 98-121. szám)

1946-05-01 / 98. szám

Szerda, 1946 május 1. NÉPI EGYSÉG Kiutalták a magyar tanszemélyzet minden hátralékos járandóságát (Kolozsvár.) A kolozsvári tankerü­leti főigazgatóságon közölték, hogy a­­nem­zetnevelésügyi miniszter a romá­niai magyar nép- és középiskolai tan­személyzet minden néven­ nevezendő fi­zetési hátralékját és törvényi járandó­ságát kiutalta. A fizetések és egyéb járandóságok kikézbesítése folyamat­ban van.­­ Közölték továbbá azt is, hogy a­­mialit­­z­e­tnevelésügyi miniszter kiutalta a két magyar tankerületi főigazgatóság do­logi kiadására szolgáló összegeket is, valamint külön 100 millió lejt iskola­épületek javítására, illetve bérköltsége­inek fedezésére és 30 millió lejt az egy­séges gimnáziumok szemfénysorsú tanu­lóinak megsegítésére. A romániai ma­gyar tanszemélyzet tehát május else­jéig minden járandóságát megkapta. SCsőgör Lajos dr., a Bolyai Tudo­mányegyetem rektora ugyancsak a mai nap­on közölte, hogy a magyar egyetemi tanári kar és tanszemélyzet részére má­jus elsejéig minden személyi járandó­ság megérkezett. A­ Groza Péter-kormány, mely az első pillanattól kezdve a legőszintébb jó­indulatot mutatta a magyar tanügyek kérdésében, ezzel a tettével az egyik legs­úlyosabb fegyvert ütötte ki a mind­kétoldali reakció kezéből. Az itt élő magyarság demokratikus tömegei bi­zalommal tekintenek a Szövetséges ro­mán demokrácia és a Groza-kormány küzdelmei felé s meg vannak győződve arról, hogy lépésről-lépésre mindazon sérelmeink orvoslást nyernek, amelyek eddig a reakció m­esterkedése folytán n­em­csak a nemzeti egyenjogúsítás meg­valósításának­, hangja az itt élő népek békés megvétésének is útjában állottak. A hivatalos vizsgálat eredménye Romniceanu és Hatieganu miniszterek ellen senki sem intézett előre megfontolt támadást (Bukarest) A belügyminisztérium hiva­talos közleményben hozta nyilvánosságra a Haţieganu és Romniceanu államminisz­­­terekkel kapcsolatos incidensek ügyében­­lefolytatott vizsgálat eredményeit.­­ A vizsgálat so­ráin a következőket álla­pították meg: T. HaţieganU 'államminiszter Covarhi­ 'megyei 'körútja alkalmával 1946 április 22-én összetűzés keletkezett egy tehergép­kocsi utasai és a miniszter két kísérője: s­ob­anesett gimnáziumi tanár és Dimof­­tei Constantin között. Tohănescu a me­­gyében fasiszta tevékenységéről ismere­tes s demokrata ellenes és szovjetellenes, "­magatartásáért a galaţi hadbíróság eljá­rást helyezett folyamatba ellene. Az összetűzés során Tohănescut és Di­­mofteit tettlegesen bántalmazták. Mint megállapították, a tettesek Apos­­tol Mrin, Dă­ila Almán és George du ne­vű­ egyének voltak, akik ellen köröző leve­let adtak ki. Ami Romniceanu minisztert illeti, amint az a „Liberalul”, a liberális párt lapjá­nak beszámolójából kitűnik, Semmiféle­­bántalmazást vagy sértést nem szenve­dett és úgy semmi alapja nincs annak az iállít­á­snak, mintha támadást készítettek­­volna elő ellene. 2. Haţieganu államminisztert illetően a következőket állapították meg: Miközben a miniszter Dés várossal á­tel­­lenben a Szamos folyó egyik kompján volt a miniszteri gépkocsi összeütközött a­­kompon levő tehergépkocsival, amelynek­­elromlott a fékszerkezete. Haţieganu mi­niszter erre a tehergépkocsi utasaira Val­lási érzelmeiket sértő megjegyzéseket tett. Haţieganu miniszter ugyanis sértve érez­te magát, hogy az Utasok, amikor tudo­­omást szereztek kilétéről, kérdéseket in­téztek hozzá múltbeli és jelenlegi tevé­­­kenységéről.­­*■­­** A Haţieganu miniszterrel szóváltásba került román állampolgárok nevei a kö­vetkezők: Pop Ilie, Alexandru Mihail, La­zar Tiberiu és Dascăl Iosif. A fenntiekből kitűnik ,hogy Romnicea­nu és Haţieganu miniszterek ellen senki­­sem intézett előre megfontolt szándék­kal vagy anélkül semmiféle támadást. A május elsejei ünnepségek sorrendje Brassóban (Brassó) A május elsejei ünnepségek s trendjét a Román Kommunista Párt a Szociáldemokrata­ Párt és az ODA­­ki­küldöttjeivel egyetértésben a következő­­képpen állapította meg: 1. Reggel fél 7 órakor gyülekezés a ki­­jelölt helyeken. Hét órakor felvonulnak az­­Ekésfront, a hadsereg, az Arlus, a De­mokrata Nők Szövetsége és a szakszerve­zetek, utána a nagyüzemek munkássága, kerékpárosok és motorkerékpáros­ok, a Vasúti munkásság ,az Ekések és a Magy­ar Népi Szövetség lovasai, majd a feldíszí­­tett szekerek. A Magyar Népi Szövetség szek erei a Mester­ Utcai székház előtt, il­letve annak udvarán gyülekeznek. I 2. Pontosan 9 órakor kezdődnek az ün­nepi beszédek a Szabadság téren és 10 ó­­r­­akor veszi kezdetét a 3. felvonulás, amelyen az előre megál­­lapított sorrend szerint vesznek részt a po­litikai pártok, Sz­akszervezetek és az eze­m­ek munkásai. A felvonulás útvonala a következő: a Szabadság­ térről a Lópia­­don át a régi Marzescu-kórházig, onnan az Árvaház és Fekete utcán a Zöldségpi­ac érintésével a Ferdinánd Király kör­úton át a megyefőnökség épületéig. *­­4. Délután 2 óráitól fél 6 óráig labda­rúgó mérkőzések és villámtornák az Ol­­y­mpia pályán. Három órakor sportün­nepség a Honterus téren, a Me­rem, Fa­­rola és Volna gyárak testnevelő pályáin. A Schief gyárban Ugyancsak délután 3 ó­­rakor több gyár részvételével hagyszabár s a közművelődési és testnevelési műsor lesz . 5. Este 7—9 óráig valamennyi­­film­­­fezinházban előad)és önkéntes belépti di­jakkal a szakszervezetek javára. ’S. Este 9 órakor fáklyásul eset indul az olimpia pályáról, s 7. Kilenc—tiz óra között tűzijáték. Tatarescu helyettes miniszterelnök rádióbe­szédben szögezte le, hogy kitart a haladó demokrácia mellett (Bukarest) Tatarescu­ helyettes minisz­terelnök és külügyminiszter rádióbeszéd­ben foglalkozott a béketárgyalásokkal és a választások kérdésével. A béke­értekezletről szólva rámutatott az e kérdéss­el kapcsolatban forgalomba került hírek téves Voltára,, majd azt han­goztatta ,hogy Románia nyugalommal és bizalommal tekint a békeértekezlet elél. A választásokról többek között ezeket m­­omtotta: „Az elkövetkezendő választá­­sokon a küzdelem nem két párt, vagy pártcsoport, hanem két felfogás, a politi­kai, gazdasági és szociális élet két tá­jékoz­ódása között fog lefolyni.­­A mosta­ni időik új tájékozódást képviselő pol­­tikai erőkkel való együttműködés önfenn­­tartási ténykedést jelent. Ezeknek az e­­­röknek az elutasítása, vagy elszigetelése viszont romboló cselekedet lenne. Attól Izim, hogy az ország miként nyilatkozik ,­,eg„ váljon a békés és haladó fejlődés út­ját követi-e, vagy pedig a harcok, a Vivó­­plánók, a nemzetvesztés Útját választja”. A továbbiakban a miniszterelnök-helyet­tes leszögezte, hogy Románia külpolitiká­jának alapját a Szovjetszövetséggel való barátság és együttműködés képezi. U­­­gyanakkor keresni fogja azonban a nyu­gati demokráciákkal való barátságot és együttműködést is. Az eljövendő válasz­tásoknak szentesíteniök kell a Szovjetszö­­vetséggel való együttműködés útját. Min­den más politika az országra nézve ve­­veszélyt jelent és Románia jövőjét fenye­getné. A demokratikus politikai köröknek kötelességük kezet nyu­jtani egymásnak, hogy megállapodásra jussanak a választá­sokkal kapcsolatosan a közös kormány­zási tervben. Ez a munkaterv hivatott moz­gósítani az ország népét az állam meg­­szilárdítására és az Újjáépítésre, hogy a román nép visszaszerezhesse az őt meg­illető helyet a többi demokratikus népek ostorában. Az országnak választania kell majd a terméketlen izgatás és az építő­­imunka, az elszigetelődés, a negatív po­litika és a megszilárdított pozitív politi­­­kája között . ». «Mal. A Magy­ar Népi Szövetség körzeti felelősei értekezletet tartottak Kolozsváron (Kolozsvár.) A Magyar Népi Szö­vetség körzeti felelősei április 25—26- án Kolozsvárt a MNSZ központi szék­házában értekezletet tartottak. A kétnapos­ értekezlet Kurkó Gyár­fás országos elnök politikai tájékozta­tójával kezdődött, melyet az egybegyűl­tek részletesen megvitattak. Ezután az egyes körzeti felelősök számoltak be a körzetükbe tartozó szervezetek szerve­zeti és politikai, valamint gazdasági helyzetéről. Czikó Nándor az ODA mű­ködéséről számolt be, Deli Erzsébet a MNSZ női, Lőrincz László az ifjúsági mozgalomról, tájékoztatta a körzeti fe­lelősöket. Az értekezleten Mezei Lajos a szerve­zeti bizottság, Balogh Edgár a közmű­velődési bizottság, Mócsi Károly dr. a jog- és közigazgatási, Méliusz József a sajtó- és propaganda, Antal Dániel dr. pedig a gazdaságügyi ügyosztály, munkáját ismertette. Bányai László po­litikai előadása után az egybegyűltek részletesen megvitatták a választások­kal kapcsolatos tennivalókat, valamint az országos nagygyűlés előkészítését. ERŐK ÚJ PEZSDÜLÉSE Szabad Május Elseje... Mennyi büszke öröm, mennyi biztató ígéret, mennyi izzó tavaszi napsütés van elrejtve e három szóban! Idézi a tiszta lelkiismeret in­dító elégedettségét az elvégzett munka fölött, hirdeti a kötelességtel­jesítésnek előbb vagy utóbb kijáró jutalmát, harsogja a legszebb évtáj minden dallamos szép­ségét...­­ S ha a „Szabad Május Elseje” elé odamondjuk: „második” — már tudjuk, hogy ebben a világban valami végérvényesen megváltozott, nemcsak alkalomad­tán ülhettük meg egyszer szabadon ezt az ünnepet, hanem ezután mindig így lesz, nincs az az erő, ami ezt megváltoztathatná. Kerek egy esztendővel ezelőtt, nemcsak a­nim­álunk, hanem sok-sok más or­szágban is, a megoldódott béklyók szabadságában, a felszabadulás felemelő érzésé­vel ünnepelhettük ezt a napot. Mert hosszú éveken át a reakciós kormányok zsar­noki kértjének-kedvének volt kiszolgáltatva a dolgozó társadalmi rétegeknek ez az ünnepe. Igaz, május­ elseje sok gondot és fejtörést okozott ezeknek a kormányza­toknak. Pedig már nem is a tőke elmaradt hasznát féltették. Sokkal jobban retteg­tek attól, hogy az együtt ünneplő munkás tömeg ereje tudatára ébred és ez a feszí­tőerő régi világukat alapjaiban ingatja meg. Mert mi történik ak­kor, ha a nép óri­ási­­többségét alkotó munkástársadalom maga is részt kér sorsának irányításában és politikai hatalomra tesz szert? Ezért a reakciós kormányhatalom előtt mindenki, aki akkoriban május elsejét ünnepelt, kissé már gyanús is volt és mindenkire (ha elegendő lett volna belőlük) rendőrkopókkal ügyeltettek volna fel. S bizony a riadtan lapuló kispolgár úgy félt a május elsejei vörös zászlótól, mintha ez nem az emberiség nagy többségének ja­vát élőmezarló jelkép, hanem holmi összeesküvés véres bűnjele lett volna,­­ minthogy e jelkép belső titkos ereje sokkal nagyobb volt, mintsem Hogy Csak úgy egy-kettőre elbánhattak volna vele, megpróbálták a nemzetköziség, a munkában való szabad testvériesülés e jelképét nemzeti színekre átfesteni. Munkást a munkással állították szembe, hogy a nemzeti önérzet mérhetetlen feldagasztásá­­val gyűlölködést szítsanak és egymásnak ugratva őket, erejüket terméketlen test­­vérharcban emésszék fel. Így küzdöttek­ a munkásegység megvalósulása ellen a félrevezetés, a me­lekutra-tere'és ravasz eszközeivel. Hogy ez milyen mértékben sikerült, ezt mindenki tudja Egyben pedig min­denkinek módjában van ma is tapasztalni, hogy a kiváltságaikat védő társadal­mi osztályok politikai pártalakulatai ma is ehhez a fegyverhez folyamodnak, mert tudják, hogy különben nem vehetik fel a harcot ezzel a roppant erővel. Ezért igye­keznek minden áron szétforgácsolni a munkásegységet. Ám május elsejének politikai, osztály öntudatos jelentőségén kívül van egy má­sik etikai jelentősége is. Ez a nap ugyanis nemcsak a Munka szolgálóinak, a testi, és értelmiségi dolgozóknak, hanem a Munka megbecsülésének is az ünnepe. Ke­retei tehát kitágulnak, demokratikus tartalommal telítődnek. Mert a demokratikus szabadságjogok legbecsesebbike nyilatko­zik meg a szabad ünneplés lehetőségében. Megszilárduló demokráciánk, szociális haladásunk fejlődési foka mérhető le a Mun­kának abban a hadseregében, amely az újjáépítési­­feladatok vállalását hirdetve me­netel ezen a napon a felvonulók oszlopsoraiban. Ez a Munka-hads­ereg egyben a Béke-hadserege is, mert világszerte az egyazon lobogó alatt felvonuló dolgozók milliói ugyanazért az oszthatatlan demokratikus eszményért lelkesednek. De kétszeresen figyelemreméltó ez a szabad május elsejei felsorakozás azok számára, akik a romániai magyarság sorsáéhoz hasonlóan, létfeltételüket találják meg a demokrácia kiteljesedésében. Semmi sem hozhat közelebb egymáshoz két egymástól szánt­ szándékkal eltávolított népet, mint a Munka ünnepének közös megünneplése. Akiik együtt menetelnek a sorban nemcsak a szó fizikai értelmében kerülnek közelebb egymáshoz, hanem érzelmeik, óhajaik is az ünnepi hangulat forr­­pontján találkoznak­. Semmi sem képes több hatással elűzni a sovinizmus féigcsikor­­gató oldalát, mint a közös ünneplésből kipattanó szikra testvéri érzelmeket felgyúj­tó lángnyelve. Éppen ezért a Munka minden emberének kötelessége élni e szabadsággal­­és megfürösztenie lelkét e csodálatos ünnep gyógyhatású varázslatában. Hadd mos­sa ki belőle a sok piszkolódó szennyet, ami az év folyamán felgyülemlett más nem­zetiséghez, más felekezethez tartozó munkástársa, Embertársa ellen. A második szabad május elseje után csak a megújhodás, a lankadó erők új pezsdülése jöhet. Az, amire ma és mindaddig szükség van, amíg a legyőzött fa­sizmus maradványai a reakció jóvoltából még búvóhelyet lelnek és védnökeik háta mögül lövik ki mérgest nyilaikat a békességet, testvéri egyetértést és új, iga­­zabb világot építő demokrácia és annak vívmányai­ ellen. Adjuk tehát át magunkat maradéktalanul május elseje tavaszi varázsának és ízleljük a szabadság szét eme egykoron tilalmas nap örök emberi szépségeiben! KISS ANDRÁS

Next