Népi Ellenőrzés, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

korlatot vesszük figyelembe: a sokféle típusú társulást áttekinteni is nehezebb, mint az állami vállalatokat.­ Olyan szemlélettel kell elvégezni ezt a feladatot, hogy segítse az egyenlősdivel szembeni fellépést, erősítse olyan mechanizmu­sok kiépítését, amelyekbe beépülnek a kitörési lehetőségek. Gyakran emlegetjük, hogy az ellenőrzésnek nemcsak a hibákat kell feltárnia, hanem a pozitív példákat is. Erre ma igen nagy szükség van. Hi­szen a most alakuló, fejlődő formációkból nem igazságos kiragadni a negatívumokat, a jó példák széles körű megismertetése sokkal inkább segít­heti a fejlődést. Az egyensúly javítása, a kibontakozási felada­tok megoldása nem szektorális és nem szervezeti ügy, hanem a szó teljes értelmében össznemzeti feladat, amely az új helyzethez — módszereiben, tematikájában — rugalmasan alkalmazkodni tu­dó ellenőrzésre is nagy felelősséget ró. E feladat megoldására valamennyiünknek vál­lalkoznia kell. Mindenekelőtt a nagyüzemeknek, hiszen az ő kezdeményezésük, kockázatvállalásuk nélkül elképzelhetetlen a kibontakozás. Illést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság május 13-án ülést tartott. A testület a vizsgálati ta­pasztalatok alapján összegezte véleményét a Ma­gyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról, és úgy határozott, hogy azt a minisztertanács elé terjeszti. Ezt követően a KNEB elfogadta az 1988. II. félévi ellenőrzési tervet, valamint az 1989-re javasolt témavizs­gálatokat, majd egyéb ügyeket tárgyalt. ★ A KNEB II. félévben induló vizsgálatai Témavizsgálatok A KGST-országok közötti egyes szakosítási és kooperációs együttműködések előkészítése és tel­jesülése; A külkereskedelmi csereügyletek vizsgálata; A számítástechnika bevezetése, alkalmazása az általános és középiskolai oktatásban; A tanácsi úthálózat fenntartására és korsze­rűsítésére fordított pénzeszközök felhasználásá­nak hatékonysága; A fogyasztói és termelői árellenőrzés haté­konyságának vizsgálata Tájékoztatáskérés Az országos közúti hálózat fenntartására és korszerűsítésére fordított pénzeszközök felhasz­nálásának hatékonysága. Az ingázás közlekedési feltételeinek alakulása 2 Barinkai Oszkár 1915-1988. Akik közelebbről ismerték, megrendülten olvasták a hírt: Barinkai Oszkár eltávozott közülünk. Most az egykori harcostársak, kollégák, barátok nevében, rá emlékezünk. Munkáscsaládban született. Édesanyja szakmáját követve könyvkötő lett. Már 1932-ben a Szociálde­mokrata Párt tagja, választott szakszervezeti tisztség­viselő. Ezután a munkanélküliség éves, eredményte­len munkakeresés Csehszlovákiában és Ausztriában. Hazatérése után rövidesen a katonaévek, a második világháború, sebesülések, tüdőlövés a fronton, lesze­relik. Ekkor 26 éves, de maga mögött több életre is sok küzdelemmel, tanulságokkal. Nem búvik meg, hanem munkásmozgalmi vezetőket, üldözötteket búj­tat, hamis iratokat készít a számukra, háborúellenes feliratokat fest a falakra, a gyárak kerítésére társá­val, későbbi feleségével. 1945 januárjában már az MKP tagja, majd mun­kahelyi alapszervezetének titkára, hamarosan pedig hivatásos pártmunkás. 1956-ban — az ellenforradalom napjaiban — a Vll. kerületi pártbizottság titkáraként fegyveres egységet szervez a pártház védelmére, a következő hetekben, hónapokban pedig az élvonalban küzd a párt újjászervezéséért, az emberek bizalmá­nak visszaszerzéséért. Helytállásáért 1957-ben meg­kapta a Magyar Szabadságért Érdemrend ezüst foko­zatát és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. 1962-ben új, az akkori időben nagy feladatot kap. A párt Központi Ellenőrző Bizottságának titkárává választják. Részt vesz a személyi kultusz maradvá­nyainak felszámolásában, az igazságtalanul meghur­colt kommunisták jogainak visszaállításában, a már nem élők emlékének megtisztításában, s egyben a felelősökkel szembeni eljárásban. Őt bízták meg pél­dául azzal, hogy kiutazzon Rákosi Mátyáshoz, s kö­zölje vele a pártból való kizárását. 1970-ben új fordulat az életében. Az Elnöki Tanács december 8-án választja meg a Központi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesévé, s emellett a KEB tagja a legutóbbi kongresszusig. A népi ellenőrzés új, az eddigitől eltérő feladato­kat, munkamódszereket jelent számára. Különösen eleinte nehézségeket okoz a beilleszkedés, ezt nem is tagadja. De éppen nyíltsága, őszintesége, határo­zott szókimondása, nagy élettapasztalata és ember­ismerete segíti, hogy rövid, alatt kivívja munkatársai őszinte tiszteletét. A felügyelete alá tartozó kereske­delmi és a közgazdasági főosztály vezetői, munka­társai, akikkel legközvetlenebb volt a kapcsolata, ma is állítják, hogy nagyon sokat tanultak tőle, elsősor­ban azt, hogy az ügyek mögött soha ne tévesszék szem elől az embert Becsülte a szakértelmet, bízott munkatársaiban, tudva, hogy leginkább ezzel növeli felelősségérzetüket Gyakran és rendszeresen látogatta a területi bizott­ságokat. Azok a NEB-vezetők, akik már a 70-es évek első felében ebben a funkcióban dolgoztak, de azok is, akik vidéki útjaira elkísérték, megmondhatói an­nak, hogy milyen sokat jelentettek ezek a „kiszállá­sok”. Korábban szerzett tekintélyét népszerűségét is felhasználna új, a korábbinál szorosabb és konstruk­­tívabb munka- és személyi kapcsolatokat teremtett a pártbizottságok és a népi ellenőrzési bizottságok ve­zetői között. Munkáin, helytállása elismeréseként a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki 1975-ben. Egy év múlva, 1976-ban kérte nyugdíja­zását. Az itt töltött hat év alatt kialakult jó emberi kap­csolatai nyugdíjasévei alatt sem szakadtak meg volt munkatársaival, akik megőrzik emlékét.

Next