Népiskolai Tanügy, 1879 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1879-07-01 / 13. szám

13. szám. Kilenczedik évfolyam. Eger, Julius 1, 1879. NÉPISKOLAI TANÜGY. KAT. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI LAP. Előfizetési feltételek : 1 Egész évre . . . .­­.....................4 frt. Félévre...............................................2 „ í Negyedévre.........................................1 „ Pályázati hirdetésért, tiz sorig , első ízben 1 frt, másod vagy harmad ízben 50—50 kr.; tiz soron túl először 2 frt, azután 1—1 frt fizetendő , előlegesen beküldve. EGRI, K­ALOCSAI, ERDÉLYI EGYHÁZM. R. K. M­IÉPTANITÓ-EGYLETEK K­ÖZLÖNYE.­ ­ MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 16-ÁN. ( A szerkesztő lakása és kiadóhivatal: ; E­g­e­r, érseki lyceum, hová minden küldemény­­ intézendő. ) Féléves előfizetőinket tiszte­lettel figyelmeztetjük az előfizetések szives megújitására. Néhány szó siketn­ém­áink érdekében. Katói, főpásztoraink jótékonyságát s áldozat­­készségét hangosan hirdetik a tények, s nincs val­lásfelekezet, mely e tekintetben elismeréssel ne adóz­nék nekik. Kiknek jótékonysági érzetére apelláljunk tehát, ha nem az övékre, valahányszor csak ember­­baráti ügyről van szó. Ilyen sínlődő ügy a mi sze­rencsétlen siketnémáinké, kiknek légiót képező száma nő fel a sz. István korona országaiban a nélkül, hogy csak századrészét is élveznék az áldásos nevelés­nek, melyben épérzékű embertársaik mai napság már csaknem kivétel nélkül részesülnek. Azt his­­­szük tehát, hogy nem cselekszünk fölösleges dolgot, ha a tini­­főpapság figyelmét, mint akik számos in­tézeteket alapítván, azok fenntartására ezreket áldoz­tak s folyton áldoznak, hazánk ezen elhanyagolt gyermekeinek szánandó állapotára fordítani igye­kezvén, érdekükben e lapok hasábjain is pár szót koczkáztatunk. Állami intézet e szerencsétlenek számára tud­valevőleg csak az egyetlen, I. Ferencz és­ s király által 1802-ben alapított váczi létezik, mely azon­ban megközelítőleg sem elégséges — daczára 1876- ban eszközölt megnagyobbíttatásának — arra, hogy abba hazánk közel 3000 tanképes siketnémáinak csak fél százaléka is felvehető legyen. Mily roppant különbség az épérzékűek iskolába járó 71 %-kával szemben ! Ezenkívül bírnak­ az izraeliták Budapesten a három év óta megnyitott intézettel, mely legalább egyelőre elegendőnek látszik a ha­zában létező héber vallású siketnémák befogadására. Ifjabb időben azonban egyesek is, áthatva az emberképzés ezen magasztos nemétől, dicséretre méltó mozgalmat indítottak, természetesen kiki a maga szőkébb körében, így a többi között Lacz­­kovich Ida pozsonyi áll. nőtanitóképezdei tanárnő vállalt el állítólag nehány siketnémát, némi előze­tes nevelést adandó nekik ; hogy mily módozatok­kal, arról nincs tudomásunk. Továbbá Losonczy László körösi ref. képezdei tanár is szándékozik, ha nem csalódunk, mellesleg siketnémák tanításá­val foglalkozni, valamint magáról a tanmódról is képezdet növendékeinek fogalmat nyújtani, ki úgy mint fennebbi tanárnő, hasonlag hospitált a jelen 1878/g. tanév elején néhány hétig a váczi siket­­néma-intézetben. Leghatározottabb fellépést tanúsít végre ez irányban Tietsch Károly sopronmegyei ev. lelkész, ki egyenesen engedélyt kér a közoktatási minisztériumtól egy magán-siketnémaintézet nyit­­hatására. Ha mármost magánosok vállalkoznak e sze­rencsétlenek érdekében,­­ bizonyára minden anyagi haszon reménye nélkül, tisztán emberbaráti szere­tetből kiindulva, — valamit lendíteni, akik szellemi s physical erőik ráfordítása mellett talán még er­szényük igénybevételétől sem riadnak vissza, mert erre is készen állhatnak korunk mostoha anyagi viszonyainál fogva : menyivel inkább tehetnének j<­­ pásztoraink hasonlót, de sokkal többet is ez érdem­ben akkor, amidőn máris annyi monumentális mű­, intézmény, intézet, nevelde s iskola hirdeti hazafi­­ságukat, nagylelkűségöket, s elvitázhatatlan ember­baráti hajlamaikat. Egy-egy siketnéma-iskola fel­állításával azonban nemcsak fokozódnék értékben a tisztelet, késő utódaink szivében pedig a kegyelet irántok, hanem jótékonysági műveleteik koronáját tennék le a művelődés oltárára, ha bizonyos rész­ben a négyérzékűek is részesülhetnének ama jóté­teményekben, melyekben — mindamellett hogy job­ban szükségük a nevelés áldásait mint az épéivé-

Next