Népművelés, 1961 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1961-04-01 / 4. szám
Ealvainkban a műkedvelő szín•*• játszásnak mindig jelentős társadalmi-kulturális szerepe volt. A hagyományos paraszti, népi színjátszás, a dramatikus játékok és szokások, fontos ünnepi, társadalmi eseményt jelentettek a falu életében. Nemzedékről nemzedékre egyre fogytak, koptak e hagyományok. Ma már csak öregek emlékezései, elbeszélései elevenítik fel néprajzos gyűjtők jegyzetei számára, vagy alkalmanként a falusi népi együttesek fiataljai. így került színpadra a megújult falusi lakodalom és számos ősi ünnepi szokás. A sárpilisi, a hosszúhetényi, a sármelléki, a felsőtárkányi és sok más falusi népi együttes volt a hagyományok újjáélesztésének, továbbéltetésének úttörője. Nagyrészük tevékenysége az utóbbi egy-két évben ellanyhult. Útvesztőbe jutottak, és csak kevesen folytatták kísérleteiket. A népi együttesek azonban a falusi színjátszás kisebbik részét alkotják. Még a legvirágzóbb korszakukban is — 1954—55-ben — csak 200— 250 népi együttes volt, a 4000 falusi színjátszó csoporttal szemben. A műkedvelő színjátszás, a modern színpad már a múlt század második felében meghonosodott falun. Kezdte elfoglalni a régi hagyományos ünnepi alkalmak helyét. Nemes kultúraterjesztő, felvilágosító szerepe sok haladó gondolkodású embert, néptanítót, falusi értelmiségit vonzott soraiba. Ez ihlette meg Justh Zsigmond írót is, aki parasztszínházát a falusi nép művelődése, felemelkedése érdekében hozta létre. Sajnos a hivatalos művelődéspolitika is felhasználta a falusi színjátszást a maga nacionalista, soviniszta eszméinek terjesztésére. A falu gazdasági-társadalmi rétegződése, vallási megosztottsága e politika számára kedvező lehetőségeket biztosított. Ilyen előzmények után, ilyen hagyaték koloncával született meg az a méreteiben rendkívül jelentős falusi műkedvelő színjátszó mozgalom a felszabadulás után, amely a mai falu kulturális életében meghatározó szerepet tölt be. Az emlékek, hagyományok, — melyeknek hordozói elsősorban a régi műkedvelő gárdák tagjai és vezetői voltak — még esztendőkön át kísértettek, sőt bizonyos vonatkozásban még ma is hatnak. Melyek ezek a kevésbé haladó hagyományok? Mindenek előtt a 6 A színjátszásnak — mint a hagyományos játékszokásoknak — közösségformáló ereje van. E közösségformáló erő azonban a kapitalista faluban nem érvényesülhetett. Az osztálytagozódás, a rétegeződés a műkedvelő színjátszásban is megnyilvánult. Ezért a múltban a különböző falusi rétegek, érdekközösségeit, vallási csoportok külön-külön teremtették meg a maguk művelődési lehetőségeit, s hozták létre a maguk színjátszó csoportjait. A felszabadulás után ez továbbra is gyakorlat maradt. A termelőszövetkezetek megalakulásával azután az elmúlt években ez a széttagoltság csak növekedett. A termelőszövetkezeti együttesek, valamint az egyéni gazdálkodók és a különböző művelődési otthonokban, tömegszervezetekben tevékenykedő együttesek szétforgácsolták a falusi műkedvelést. Találkozunk persze számos olyan törekvéssel, amely azt célozza, hogy az erőket összpontosítsák egy-egy művelődési otthonba, vagy egy-egy nagyobb termelőszövetkezet védnöksége alatt, és ezzel elősegítsék az új falusi közösség, a szocialista falu kialakulását. A szétforgácsoltság párosul az alkalomszerű, időszaki tevékenységgel. Lényegében csak a téli hónapokban működnek ezek az együttesek. Néhány hetes munkával elkészülnek egy, legfeljebb két egész estét betöltő színdarab bemutatására. Ma körülbelül 2500 falusi színjátszó együttes működik. Az elmúlt évben a Felszabadulási Kulturális Szemle keretében mintegy 700 új együttes alakult, elsősorban fiatalokból, termelőszövetkezetekben, KISZ-szervezetekben. Jelentősen ,amit a falusi együttesek műholytöltiká-ja. Bár még mindig sok a kabaré-előadás, ezek között egyre nagyob helyet foglalnak el az időszerű falusi témájú politikai kabarédarabok. A népszínművek előadásainak az összelőadásokon belüli arányszáma a korábbi évek 10 százalékáról másfél százalékra csökkent Csaknem teljesen eltűnt a nagyoperett előadás. Ezzel szemben megnőtt a mai témájú magyar és külföldi színművek előadásának száma. Az utóbbi két-három évben többszáz falusi pedagógus, színjátszó csoportvezető vett részt 2—4 hetes nyári továbbképző tanfolyamokon és mintegy 160—170-en végezték el a színjátszó vezetők kétéves levelező tanfolyamát, amelyen irodalom- és drámaismeretet, rendezéselméletet és gyakorlatot stb. sajátítottak el. A vezetők világnézeti, szakmai képzettségének növekedése számos együttesnél észrevehető színvonalemelkedést jelentett és jelent majd a következő években is. Az utóbbi hónapokban — a falu szocialista átalakításával egyidőben — számos színjátszó együttesben, faluban, mozgolódás indult meg annak érdekében, hogy a megváltozott viszonyok között a falusi színjátszás is megtalálja a maga helyét, segítse az új közösségi falvak összekovácsolását, az emberek világnézeti, művészeti nevelését. Ennek jele többek között az is, hogy sok helyen már nem elégednek meg a színművek megtanulásával, betanulásával, hanem saját maguknak és közönségüknek a magyar- és világirodalmat kívánják bemutatni. Így jöttek létre falusi irodalmi színpadok Püspökladányban, Balatonbogláron és másutt. Találkozunk olyan törekvésekkel is, amelyek az erők egyesítését, a szétforgácsoltság megszüntetését kívánják megoldani. Füzesgyarmaton pl. ez a törekvés hozta létre az egyiges fialaa aapahtot a korábban művelődési otthonban és termelőszövetkezetekben szétaprózódott kis együttesek helyett. Ennek eredménye, hogy a falu fiataljai — mert elsősorban belőlük áll az együttes — szakszerű vezetéssel tanulnak, művelődnek szórakoznak. Jellemző, hogy az ilyen szakszerűen vezetett, jól irányított központi falusi együttesnek olyan a vonzereje, hogy néhány hónapos működés után a csoportnak ma 70—80 tagja van. Megnövekedett a vezetők tanulási igénye is. Számos megye éppen ez igény növekedése következtében azt tervezi — mint pl. Veszprém és Zala megye — hogy 2—3 éves rendszeres szakmai-ideológiai és gyakorlati képzést — továbbképzést indít, elsősorban falusi csoportvezetők számára. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Színháztudományi Intézet kiadásában Dömötör Tekla: „A színjátszás funkciója falun” c. tanulmánya. E tanulmány többek között felveti, hogy a régi paraszti színjátékszerű hagyományok értékei hogyan éltethetők tovább a mai falusi színjátszásban, melyek azok a hagyományok, amelyeket visszavonhatatlanul elsöpör az idő? Erre a kérdésre a válasszal valóban adósak vagyunk. Az elmúlt évek kísérletei, a különböző lakodalmasok, fonók, balladajátékok, később mesejátékok ezt a problémát nem oldották meg. Elsősorban íróink, zeneszerzőink aktív közreműködésére van szükség. A mai falusi színjátszás fejlődését, alakulását mutatja majd be 1961 májusában az a fesztiválsorozat, amelyet a Termelőszövetkezeti Tanács és a SZÖVOSZ védnöksége alatt hat tájegységi központban rendeznek meg. Kamarás Rezső m m átitattam 26 0/