Népművelés, 1961 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1961-04-01 / 4. szám

E­alvainkban a műkedvelő szín­•*• játszásnak mindig jelentős társadalmi-kulturális szerepe volt. A hagyományos paraszti, népi színját­szás, a dramatikus játékok és szo­kások, fontos ünnepi, társadalmi eseményt jelentettek a falu életében. Nemzedékről nemzedékre egyre fogytak, koptak e hagyományok. Ma már csak öregek emlékezései, elbe­szélései elevenítik fel néprajzos gyűjtők jegyzetei számára, vagy al­kalmanként a falusi népi együttesek fiataljai. így került színpadra a megújult falusi lakodalom és számos ősi ünnepi szokás. A sárpilisi, a hosszúhetényi, a sármelléki, a felső­­tárkányi és sok más falusi népi együttes volt a hagyományok újjá­élesztésének, továbbéltetésének úttö­rője. Nagyrészük tevékenysége az utóbbi egy-két évben ellanyhult. Út­vesztőbe jutottak, és csak kevesen folytatták kísérleteiket. A népi együttesek azonban a falu­si színjátszás kisebbik részét alkot­ják. Még a legvirágzóbb korszakuk­ban is — 1954—55-ben — csak 200— 250 népi együttes volt, a 4000 falusi színjátszó csoporttal szemben. A műkedvelő színjátszás, a mo­dern színpad már a múlt század má­sodik felében meghonosodott falun. Kezdte elfoglalni a régi hagyomá­nyos ünnepi alkalmak helyét. Nemes kultúraterjesztő, felvilágosító szere­pe sok haladó gondolkodású embert, néptanítót, falusi értelmiségit von­zott soraiba. Ez ihlette meg Justh Zsigmond írót is, aki parasztszínhá­zát a falusi nép művelődése, fel­­emelkedése érdekében hozta létre. Sajnos a hivatalos művelődéspoliti­ka is felhasználta a falusi színját­szást a maga nacionalista, soviniszta eszméinek terjesztésére. A falu gaz­dasági-társadalmi rétegződése, val­lási megosztottsága e politika szá­mára kedvező lehetőségeket biztosí­tott. Ilyen előzmények után, ilyen ha­gyaték koloncával született meg az a méreteiben rendkívül jelentős falusi műkedvelő színjátszó mozgalom a felszabadulás után, amely a mai fa­lu kulturális életében meghatározó szerepet tölt be. Az emlékek, hagyo­mányok, — melyeknek hordozói el­sősorban a régi műkedvelő gárdák tagjai és vezetői voltak — még esz­tendőkön át kísértettek, sőt bizonyos vonatkozásban még ma is hatnak. Melyek ezek a kevésbé haladó ha­gyományok? Mindenek előtt a 6 A színjátszásnak — mint a hagyo­mányos játékszokásoknak — közös­ségformáló ereje van. E közösség­­formáló erő azonban a kapitalista faluban nem érvényesülhetett. Az osztálytagozódás, a rétegeződés a mű­kedvelő színjátszásban is megnyil­vánult. Ezért a múltban a különbö­ző falusi rétegek, érdekközösségeit, vallási csoportok külön-külön te­remtették meg a maguk művelődési lehetőségeit, s hozták létre a maguk színjátszó csoportjait. A felszabadu­lás után ez továbbra is gyakorlat maradt. A termelőszövetkezetek megalakulásával azután az elmúlt években ez a széttagoltság csak nö­vekedett. A termelőszövetkezeti együttesek, valamint az egyéni gaz­dálkodók és a különböző művelődési otthonokban, tömegszervezetekben tevékenykedő együttesek szétforgá­­csolták a falusi műkedvelést. Találko­zunk persze számos olyan törekvéssel, amely azt célozza, hogy az erőket összpontosítsák egy-egy művelődési otthonba, vagy egy-egy nagyobb ter­melőszövetkezet védnöksége alatt, és ezzel elősegítsék az új falusi közös­ség, a szocialista falu kialakulását. A szétforgácsoltság párosul az al­kalomszerű, időszaki tevékenység­gel. Lényegében csak a téli hóna­pokban működnek ezek az együtte­sek. Néhány hetes munkával elké­szülnek egy, legfeljebb két egész es­tét betöltő színdarab bemutatására. Ma körülbelül 2500 falusi színját­szó együttes működik. Az elmúlt év­ben a Felszabadulási Kulturális Szemle keretében mintegy 700 új együttes alakult, elsősorban fiata­lokból, termelőszövetkezetekben, KISZ-szervezetekben. Jelentősen ,amit a falusi együttesek­ műh­olytöltiká-ja. Bár még mindig sok a kabaré-elő­adás, ezek között egyre nagyob he­lyet foglalnak el az időszerű falusi témájú politikai kabaré­darabok. A népszínművek előadásainak az össz­­előadásokon belüli arányszáma a korábbi évek 10 százalékáról másfél százalékra csökkent Csaknem telje­sen eltűnt a nagyoperett előadás. Ezzel szemben megnőtt a mai témá­jú magyar és külföldi színművek előadásának száma. Az utóbbi két-három évben több­száz falusi pedagógus, színjátszó csoport­vezető vett részt 2—4 hetes nyári továbbképző tanfolyamokon és mintegy 160—170-en végezték el a színjátszó vezetők kétéves levelező tanfolyamát, amelyen irodalom- és drámaismeretet, rendezéselméletet és gyakorlatot stb. sajátítottak el. A vezetők világnézeti, szakmai képzett­ségének növekedése számos együt­tesnél észrevehető színvonalemelke­dést jelentett és jelent majd a követ­kező években is. Az utóbbi hónapokban — a falu szocialista átalakításával egyidőben — számos színjátszó együttesben, fa­luban, mozgolódás indult meg annak érdekében, hogy a megváltozott viszo­nyok között a falusi színjátszás is megtalálja a maga helyét, segítse az új közösségi falvak összekovácsolá­sát, az emberek világnézeti, művé­szeti nevelését. Ennek jele többek között az is, hogy sok helyen már nem elégednek meg a színművek megtanulásával, betanulásával, ha­nem saját maguknak és közönségük­nek a magyar- és világirodalmat kí­vánják bemutatni. Így jöttek létre falusi irodalmi színpadok Püspökla­dányban, Balatonbogláron és má­sutt. Találkozunk olyan törekvésekkel is, amelyek az erők egyesítését, a szétforgácsoltság megszüntetését kí­vánják megoldani. Füzesgyarmaton pl. ez a törekvés hozta létre az egy­ig­es fialaa aapahtot a korábban művelődési otthonban és termelőszövetkezetekben szétaprózó­dott kis együttesek helyett. Ennek eredménye, hogy a falu fiataljai — mert elsősorban belőlük áll az együttes — szakszerű vezetéssel ta­nulnak, művelődnek szórakoznak. Jellemző, hogy az ilyen szakszerűen vezetett, jól irányított központi fa­lusi együttesnek olyan a vonzereje, hogy néhány hónapos működés után a csoportnak ma 70—80 tagja van. Megnövekedett a vezetők tanulási igénye is. Számos megye éppen ez igény növekedése következtében azt tervezi — mint pl. Veszprém és Zala megye — hogy 2—3 éves rendszeres szakmai-ideológiai és gyakorlati képzést — továbbképzést indít, első­sorban falusi csoportvezetők szá­mára. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Színháztudományi Intézet ki­adásában Dömötör Tekla: „A szín­játszás funkciója falun” c. tanulmá­nya. E tanulmány többek között fel­veti, hogy a régi paraszti színjáték­szerű hagyományok értékei hogyan éltethetők tovább a mai falusi szín­játszásban, melyek azok a hagyomá­nyok, amelyeket visszavonhatatla­nul elsöpör az idő? Erre a kérdésre a válasszal valóban adósak vagyunk. Az elmúlt évek kísérletei, a külön­böző lakodalmasok, fonók, ballada­játékok, később mesejátékok ezt a problémát nem oldották meg. Első­sorban íróink, zeneszerzőink aktív közreműködésére van szükség. A mai falusi színjátszás fejlődését, alakulását mutatja majd be 1961 májusában az a fesztiválsorozat, amelyet a Termelőszövetkezeti Ta­nács és a SZÖVOSZ védnöksége alatt hat tájegységi központban ren­deznek meg. Kamarás Rezső m m átitattam 26­ 0/

Next