Népművelés, 1963 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
tudományos kérdések tanulmányozását összekapcsolni a társadalmi, történelmi feladatokkal, a munkásosztály harcaival A proletariátus legöntudatosabb rétegei ismerték csak fel, hogy a természettudományok előreviszik a társadalmi fejlődést, hogy a természet, a lét törvényeinek megismerése a társadalom törvényeinek megismerését segíti elő, hogy a természettudományos műveltség a materialista világnézet egyik alapja, a társadalmi, politikai küzdelmek támogatója. (Folytatjuk) Szilágyi János ( olvasóink írják )meg növekebbek döntre kulturális lehetőségei A monori járásban az utóbbi két esztendő alatt négy művelődési otthon épült, beleszámítva a közeljövőben megnyíló tápiósülyit is. Rövidesen Üllőn avatják az ötödiket. A decemberben felavatott gyom-rői járási művelődési házra már csak ezért is nagy szükség volt. Kell egy olyan intézmény, mely saját fel-adatainak betöltése mellett módszer-tani központja lesz a járás művelődési intézményeinek. Ezt a lehető-séget Gyömrő lakóinak áldozatkészsége teremtette: teljesen saját erő-ből, mintegy százezer forintnyi társadalmi munkával kibővítették művelődési otthonukat, ahová most a járás művelődési háza költözött. A megnyitás egy munkában álló intézmény tevékenységére tett pontot, hiszen a festés, parkettázás, ta-karítás közben már próbált a tánc- csoport, színjátszócsoport és iróvdalmi színpad. Megkezdte a munkát a járási zeneiskola is, folyt már a színjátszó- és tánccsoportvezetők továbbképzése, írják a községi krómikát, melyet a honismereti szakkör fiatal tagjai kezdtek meg november 11 elsején. 1l Nem volt tehát meglepő, hogy a megnyitón az Országos Rendező Iroda mértéktartó ízléssel összeállított számai mellett már a járási és helyi csoportok is szerepeltek, szép sikerrel. Hosszú, csaknem féléves szünet, után ismét van járási művelődési háza a monori járásnak. Az új intézmény tehát nemcsak a gyömrőieké. Itt tartották legutóbbi értetkezletüket a járás művelődési otthon igazgatói és reméljük, hogy még na ,gyon sok esetben találkoznak itt a népművelők és mindazok, akik művelődési igénnyel jelentkeznek. Furuglyás Géza Jicsiti-makeins A TELEVÍZIÓ ÉS A NÉPMŰVELÉS Az elmúlt évben jelentette meg a Népművelési Intézet Liszkay Tamás: A televízió felhasználása a népművelésben c. könyvét. Úgy gondolom, a könyv mindenkihez eljutott már, akinek szüksége van rá. Ezért nem akarok a szerző munkájának ismertetésével foglalkozni, hanem néhány ott vázolt gondolatot szeretnék tovább fejtegetni és néhány megállapítással vitatkozni. Liszkay módszeresen feldolgozza a TV-klubok működésének eddig még jóformán sehol nem tárgyalt mozzanatait. A bevezetőben hangsúlyozza, hogy a TV valósága, valóságélménye más nyugaton és más nálunk. A magyarázat egyszerűnek tűnik, ott a valósságot meghamisítva adják a nézőnek, ► nálunk nem. „A probléma — úgy hisszük — valóban fennáll. De nem operatőri, hanem társadalmi okai vannak. A burzsoá televíziók célja nem a valóság bemutatása, nem lehet az. Az adásokon keresztül megismert világ valóban nem lehet azonos a valósággal. Így válik a televízió egy minden eddiginél hatékonyabb mákonnyá az imperializmus ideológiája kezében.” Majd néhány sorral később a következőket olvashatjuk: „A mi társadalmunkban semmiféle elvi akadálya nincs annak, hogy a TV nemhogy gátolja, de segítse a valóság mélyebb megismerését, a valóságnak megfelelő, azzal harmonikus világkép kialakítását. Ez részben televízióműsorpolitikai, részben általános kultúrpolitikai kérdés.” AZT HISZEM, hogy a problémák ilyen sommázása még nem oldja meg azokat. A televízió olyan új művelődési és művészeti egység, amelynek sem kialakult története, sem kialakult esztétikája nincs még. Liszkay tesz bizonyos kísérleteket arra, hogy e nyitott kérdések között eligazítsa az olvasót, de könyvének ez csak egyik — bár fontos — kiindulási alapja. Az azonban, amit lényeges különbségnek említ, valójában csak látszólagos, és nem is lehet a televízióra egységesen alkalmazni. Azt mondja, hogy az adásokon keresztül megismert világ nem lehet azonos a valósággal a nyugati országok műsorpolitikája, gazdasági és politikai érdekei miatt. A kérdést ennyire nem szabad egyszerűsíteni. A televízió is tükrözi a valóságot, tehát eleve nem lehet azonos azzal. Ez még a tükrözés tekintetében egyszerűbb dolgokra is vonatkozik: legyen az kulturális, sport- vagy politikai események reproduktív dokumentálása. Az, hogy ez a tükrözés mennyire igaz és mennyire meghamisító, végső fokon politikai kérdés, de nem csak politikai, hanem szakmai vagy művészi kérdés is, attól függően, hogy milyen műsorral állunk szemben. E sommás megállapítás azért sem egészen igaz, mert egysíkúan ítéli fel a nyugati, és egysíkúan „menti fel” a szocialista televíziót a valóságábrázolás tekintetében. Ez pedig nyilvánvalóan helytelen, mert vannak törekvések a nyugati televíziókban is, amelyek a valóság helyes megismerését szolgálják mind politikai, mind művészeti vonatkozásban; ugyanakkor minden jószándék ellenére a mi TV műsorainkban is vannak a valóságot meghamisító tényezők, még akkor is, ha az arányok jelentősen eltérnek. Ennek pedig azi a fő oka, hogy nem értünk kellőképpen a TV- műsor csinálásához és felhasználásához. (Most nincs mód arra, hogy részletekbe bonyolódjunk ezzel kapcsolatban.) A TV FELHASZNÁLÁSÁNAK elvi kiinduló alapja Liszkaynál az audovizuális eszközök aktivizálhatóságában van. UNESCO-statisztikákra A stáb a Városlépzetben