Népművelés, 1963 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

bertelen és reakciós, s csupán az ural­kodó osztályok céljait szolgálja. A természettudottányok ilyen hely­zetét tükrözte az egész művelődés­politika. A természettudományoktól — a valóság föltárásának egyik esz­közétől — féltek az uralkodóosztá­lyok, s arra törekedtek, hogy a ter­mészettudományok eredményei minél szőkébb körben terjedjenek csak. A tömegeket persze teljesen nem lehet elzárni a természettudományos mű­veltségtől, ezért a vallásos-idealista szemléletű s csupán leíró jellegű is­mereteket igyekeztek propagálni. Az uralkodóosztályok e törekvéseit tükrözi a két világháború közötti sajtó és könyvkiadás is. Például 1934-ben Magyarországon 1477 újság jelent meg, s ebből mindössze 29 (2%) volt természettudományos jellegű (hozzá kell tenni: ezek nagyobb része is „magas”, azaz a tömegek számára érthetetlen „színvonalú). Ugyanak­kor 153 vallásos újság jelent meg, az összes újságok 10,6%-a. Hasonló volt a könyvkiadás is. Természettudományos könyvek: Egyrészt tehát az a szembeötlő, hogy az egész könyvtermeléshez ké­pest a kiadott természettudományos könyvek aránya rendkívül alacsony volt, mindössze 2—2,5%, másrészt a természettudományos műveltséggel szembenálló, vallásos szemléletű könyvek aránya viszonylag igen ma­gas, 8—9% volt, egyes években még ennél is magasabb. A természettudományok háttérbe­­szorulását s azt a tényt számí­tásba véve, hogy a természettudomá­nyos műveltség kialakulása és fejlő­dése szembenállt az uralkodóosztá­lyok érdekeivel, próbáljunk meg helyzetképet adni a munkásosztály természettudományos műveltségéről, e téren jelentkező törekvéseiről. Egységes színvonalú és tartalmú természettudományos műveltségről — mint egyetlen más társadalmi osz­tálynál — a munkásosztálynál sem beszélhetünk. Ami egységes volt a proletariátusnál: a valóság megisme­rése, a saját osztályhelyzetének meg­változtatására irányuló törekvés, s ez jelentős mértékben jelentkezett ter­mészettudományos műveltségében is. A munkásosztály meg akarta is­merni a valóságot, a lét és a termé­szet valóságát is, nem csupán isme­reteinek, tudásának növelése céljá­ból, hanem azért is, hogy tudásának segítségével megváltoztassa, átala­kítsa ezt a valóságot. A természet­­tudományok terén ez a törekvés át­tételekkel jelentkezett: a természet, a lét törvényeinek megismerése a társadalom törvényeinek megismeré­sét, s ezzel a munkásosztály törté­nelmi feladatainak megvalósulását jekntette elő. A természet, a lét törvé­nyeinek megváltoztatása, a természet és az egész élet átalakítása — mint a munkásosztály által kitűzött fel­adat — csak egy későbbi időpontban, a munkásosztály és az egész dolgozó nép felszabadulása után, a szocializ­mus és a kommunizmus építése so­rán következhetett be. A kapitaliz­mus viszonyai között az uralkodó­­osztályok szándékosan káros műve­lődéspolitikája miatt a munkásosz­tály (a szegényparasztsággal együtt) kiszorult a természettudományok al­kotó előreviteléből: természettudóso­kat, kutatókat a munkásosztály alig adhatott. Ugyanakkor a munkásosztály egé­szének természettudományos művelt­ JUSTH ZSIGMOND 1863-1894 vége is rétegeződött. A legelmaradott­­tabb munkásrétegek természettudo­mányos kérdésekkel szinte egyáltalán nem foglalkoztak. A fejlettebb mun­kásrétegek rendelkeztek bizonyos természettudományos műveltséggel is, érdeklődtek — sokszor szakmai továbbfejlődésük miatt — bizonyos fizikai, kémiai stb. kérdések iránt. Ezek a rétegek azonban elsősorban saját ismereteik növelését tartották fontosnak, s nem törekedtek a ter­mészettudományos összefüggések, a természettudományok és a társada­lomtudományok összefüggéseinek fel­ismerésére. Ilyenformán nem tudták — s nem is kívánták — a természet-A magyar arisztokrácia Széchenyi, a Batthyányak és néhány más ki­válósága tevékenységével sokat jóvá tett évszázados bűneiből, de ezzel ki is adta hasznos erejét, s maradt mint feudális kölönc a nemzet nyakán. Csupán a múlt század vége felé volt még egy utolsó fellángolása: az ősi származás­sal dicsekvő Justh Zsigmond és néhány fiatal főrangú barátja rövid időre még egyszer Széchenyi reformszerepébe képzelte magát, s a magyar társa­dalom megváltásáról álmodozott. Abban egyek­ voltak Széchenyivel, hogy a megváltás művét felülről, az arisztokrácia lelkiismeretének fölébresztésével kívánták végrehajtani, de kései buzgalmuk erőtlenségére vall, hogy politikai tettekről, közgazdasági alkotásokról legföljebb csak eszmét cseréltek egymás közt, működést csu­pán a szépirodalomban fejtettek ki, ott is csak Justh Zsigmond. A hazai társadalom kóros állapotát, elmaradottságát jól látta ez a na­gyot akaró ifjú, emelkedett nézőpontja volt hozzá: a legműveltebb párizsi szalonok világa, melyben nagyszerű megfigyelő képességgel vezetett napló­jának tanúsága szerint oly otthonosan mozgott. Másfelől viszont azt is meg­értette, hogy a szellem előkelőségeinek és az előkelőség szellemének az a tenyészete, melyet a francia fővárosban megismert s élvezett, ingatag ala­pokon nyugszik, s ha itthon szilárdan akar építkezni, az arisztokrácia túl­­finomultságát „az alulról felfelé törekvő elemek” friss energiáival kell páro­sítania. Ez a véleménye lett egész tevékenységének világnézeti alapja. Regényei­ben egyrészt az úri osztályok belső elernyedésének (A pénz legendája, 1893, Fuimus, 1895), másrészt a romantikusan felfogott paraszti őserő életrevaló­ságának (A puszták könyve, 1891, Gányó Julcsa, 1895) téziseit kívánta bizo­nyítani, téziseinek képviseletére kitűnő írói tehetsége művészien megfor­mált alakokat tudott életre hívni. A magyar elbeszélő irodalom történeté­ben Justh Zsigmond maradandó nevet vívott ki magának. Nosztalgikus népszeretetének érdekes hajtása volt parasztszínháza, me­lyet Békés megyei birtokán rendezett be. Csak elemi iskolát járt paraszto­kat tanított be itt Shakespeare és Moliére szerepeire; meggyőződése volt (s ebben is rokon Széchenyivel), hogy az egyszerű, tanulatlan elme épp oly jól felfoghatja a művészet klasszikus alkotásait, mint a legmagasabb fokú műveltség birtokosa, mindenesetre jobban, mint a félműveltek bizonytalan vagy elrontott ízlése. Az exotikus élményt kínáló parasztszínház előadásai­nak lelkesen tapsoltak az előkelő vendégek, akiket aztán közös vacsora­­asztalhoz ültetett színjátszó parasztjaival; ő maga nem e tapsokban találta meg jutalmát, hanem abban, ha a művészet varázsérintésére mintegy ki­nyílni, átalakulni, megszépülni láthatta kedvencei lelkét. Kísérlete persze csupán egy ábrándos ötlet, egyszeri megvalósulása volt, nem válhatott szé­leskörű népművelő mozgalom alapjává, így is megindító emléke egy rajongó szellem fáradozásának, melyet oly korán, harmincegyedik évében szakasz­tott félbe a tüdőbaj­ okozta halál. 1928 1934 1938 1,7% 2,6% 1,9% Vallásos könyvek: 7,8% 9,0% 8,4%

Next