Népművelés, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

Békéscsaba­­­. ilyen nagy könyvtárban; a kutatást, anyaggyűjtést. Szívesen teljesítik a gyűjtő bizarr kéréseit. Katalóguso­kat szereznek, böngésznek, tájéko­zódnak és tájékoztatnak. Mindez együtt adja a békéscsabai könyvtár varázsát. Meg még valami nehezen megfogható — talán a hely szelleme. Ide szívesen eljönnék ak­kor is, ha volna más választásom. Ha nem volna itt semmi dolgom. Ha olvasni sem akarnék. Csak, hogy itt legyek. Mert jó itt lenni. Úgy adódott, hogy a lakótelepen egy napon kétszer is megfordultam. Nem szebb, és nem csúnyább,­ mint a hasonló települések országszerte. Hordozza a lakótelepek jellegzetes jegyeit. Az egyik ilyen, hogy nincs helyi sajátosságuk. Nem „tájjelle­­gűek” — mint a pesti borpincék portékája. Később, mikor a színházban arról beszélgetünk, hogy a tv tartósan el­vonja-e a közönséget, Daniss Győző dramaturg-rendező megjegyzi: Az emberek előbb-utóbb visszatérnek a színházhoz. Mert hiányzik a kö­zösségi élmény. Mint ahogy a vá­rosépítészek szerint a lakótelepeken hiányolják az utcát, ahol sétálni le­hetne, kirakatokat nézni. Mert az a közösségi élmény is hiányzik. Igen, valami csakugyan hiányzik. De: a gödrök és buckák helyén itt él egy mozgalmas település. Rokon­szenves, tevékeny emberekkel, akik fontos részt vállalnak a város éle­tében. Eleven láncszem múlt és jövő között. A BÉKÉSCSABAI JÓKAI SZÍNHÁZ E hosszú kitérő után visszatérek a tőszomszédságba. Ugyanis a „Csa­ba” szálló mellett van a Jókai Szín­ház. 1954-ben nyílt meg. Jelen for­májában 1965 óta áll a közönség rendelkezésére. A színházat 19 millió forintos költséggel jelentősen felújították. Kívül-belül. Az épülethez hozzátol­­dottak forgószínpadot, modern zsi­nórpadlást, új elektromos berende­zést kapott. A színház nézőtere na­gyon szép, hangulatos. A meglevő adottságokat nemesen egyesíti az újjal. Még az is megérzi ezt, aki — mint én — először jár itt. Amint ér­tesültem, a színházbelső és a mű­szaki berendezés Tolnai Pál szín­házi építész és mechanikai szakértő útmutatása nyomán készült. A színháznak 430 férőhelye van. Egész pontosan: ennyi eladható hely van benne. SZÍNIÉLET BÉKÉSCSABÁN Informátoraim szerint ennek a vidéknek nincs színházi hagyomá­nya, bár a színiélet nyomai a múlt század közepéig nyúlnak vissza. A békéscsabai színjátszás adatait dr. Papp János helybeli gimnáziumi tanár dolgozta fel négy kis füzetben: 1879-től 1944-ig. A békéscsabai szí­nészet története címmel. Haszonnal forgattam. Innen tudtam meg, hogy a város 1879 március 8-án színháztermet avatott, az egykori Vigadó épületé­ben. (Ez a hajdani színházterem most festőtárul szolgál.) Meg azt is, hogy Blaha Lujza, Jászai Mari, s sok más jeles színész is fellépett Békéscsabán. Amikor első ízben, 1889 júniusában vendég­fellépésre érkezett Blaha Lujza, „már az állomáson mintegy 250 ember és a helybeli dalkar fo­gadta a város kedves vendégét, az üdvözlőbeszédek elhangzása után pe­dig díszes fogatmenet kísérte a »Fiume« Szállóig”. Másodszor 1905- ben járt itt, a többi között híres szerepében, Csepreghy Ferenc Piros bugyelláris­ában is fellépett. 1891-ben megalakult a Színügyi Bizottság. „E színművészetet pártoló csoport hivatott a továbbiakban ve­zetni és irányítani városunk színházi életének szervezési, anyagi és egyéb ügyeit.” A Színügyi Bizottság mű­ködése nyomán Jászai Mari is ellá­togatott Békéscsabára. Grillparzer „Medeá”-jában és Sophokles „Elekt­­rá”-jában játszott. Al füzetek tanú­sága szerint a páholyok bérlői főként a módosabb kereskedő és iparos csa­ládokból kerültek ki, akiknek tár­sadalmi helyzetük miatt is illett színházba járni. Érdekessége a megyének, hogy idevalósi birtokán szervezte meg parasztszínházát Justh Zsigmond. (Puszta- és Szabadszenttornyán.) Ez a világlátott, széles látókörű író szűkre szabott életének (1863-1894) utolsó éveit teljesen ennek az ügy­nek szentelte. Az egykorú feljegy­zések szerint parasztszínészei pom­pásan játszottak Sophoklest, Mo­­liére-t is. Az előadások közönségét a helybeliek és az író jeles külföldi s hazai művészvendégei adták; Já­szai Mari is több ízben megfordult itt. (A Justh Zsigmond parasztszín­házára vonatkozó adatokat ugyan­csak helyi szerző, Elek László mun­kájából idézem.) Az elmúlt, 1967-68-as évadban 7800 bérlet kelt el a Jókai Színház­ban. Ebből 2800 volt a székhelyi, 1000 az ifjúsági, a többi tájbérlet. Az ifjúsági bérlők: általános iskolai fel­ső tagozatosok, középiskolások, ipari tanulók és üzemben dolgozó KISZ tagok. A felnőtt bérlőkről meg a színház egyéb dolgairól lapunk következő számában lesz szó. (Folytatjuk) Honti Katalin Nyári , karnevál EGERBEN Pontosabban és hosszabban: El­ső Országos Nyári Színjátszó Karnevál. S már a cím is vitát váltott ki. Hiába hirdette plakát, hiába igyekeztünk hangulatában, tematikájában, külsőségeiben és tartalmában karnevállá vál­toztatni — a Rádió, a TV, a saj­tó következetesen fesztiválról tu­dósított, mondván, hogy a karne­vál télen van, közvetlenül nagy­böjt előtt, és egészen mást jelent. A dolgok örök rendje az, hogy ami nyáron történik, az fesztivál — nem is lehet más? Pedig más. Akarattal és tudatosan. Elvonatkoztathatunk a karne­vál szó vallási értelmezésétől (car­­ne­vale , hús, isten veled!), az ókori Róma álarcos és állati ala­kokat öltő tömege vidám dalokat énekelve és tréfákat űzve vontat végig tengeri hajót ábrázoló dísz­kocsit, ez a carrus navalis. S a szó innen ered. (Így tudja az Új Magyar Lexikon, de így a Ré­vai Lexikon is.) Elvonatkoztathat­juk a téltől is, mert népünnepélyt jelent, díszkocsis, jelmezes, álar­cos vidám felvonulást, virág és konfetti dobálással, utcai tánccal. Délévi országokból ered, ott van­nak hagyományai. Eredeti formá­jában visszaállítani, a mi éghajla­tunk alatt nehéz lenne február­ban. De mivel tudatunk és nyel­vünk a karnevált a téli időszak­hoz kapcsolja, hozzátettük: nyári. Megtartottunk tehát a címadás­nál mindent, ami a fogalom ere­deti, ősi jelentéséhez tartozik, s lehántani igyekeztünk későbbi, járulékos jegyeket. Tiltakozunk a fesztivál elneve­zés ellen: ünnepélyessége, szertar­tásossága miatt. Nem ilyet akar­tunk! Meg azért is, mert egy új kezdeményezést friss tekintettel, előítélet nélkül kellene szemügyre venni. Honnan ered az ötlet? Két forrásból ered az ötlet. Az egyik: amikor néhány évvel ez­előtt feltárták az egri vár Föld­bástyáját, Szívós József, az egri Megyei Színpad vezetője merész és szerencsés ötlettel kipróbálta: vajon színpadnak milyen lenne. S egy augusztusi estén hangula­tos irodalmi műsorral lepte meg a kíváncsian oda sereglő közön­séget. Aztán a város Szimfonikus 33

Next