Népművelés, 1973 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
A Népművelési Intézet kidolgozta az országos minősítés rendszerét. A gyakorlat első próbája a honvédségi csoportok országos fesztiválja volt. Ez a zárt közösséget érintő bemutatósorozat azért bizonyult kitűnő próbaalkalomnak, mert a fegyveres testületek együttesei sajátos rendszerben dolgoznak ugyan, de munkájuk szorosan összefügg az általános művelődéspolitikai célokkal, irányelvekkel, a mozgalom egészének helyzetével. Ezzel máris a minősítés kulcskérdésénél vagyunk. Az eddigi találkozók előtt ugyanis a résztvevők ismeretében nagy biztonsággal előre meg lehetett állapítani, hogy a győztesek mely csoportok közül kerülnek ki , s a végső eredményt a témaválasztás és a pillanatnyi forma adta meg. Fesztiváljainknak tehát legnagyobb hibájuk az volt, hogy a díjak odaítélésénél nem lehetett figyelembe venni az egyes csoportok helyzetét, feltételeit. Ezért például a kisebb községekben működő együttesek általában hátrányba kerültek az egyetemi színpadokhoz képest, s ez nem ösztönözte őket színvonalasabb munkára. Erre (a személyeskedés szándéka nélkül) mindössze egyetlen közismert példát hozok fel: öt év óta nem zajlott le olyan országos verseny, amelyben Komárom megyéből ne a kiváló Tatabányai Bányász Színpad került volna tovább. Ez a csoport megyéjében egyszerre volt húzóerő ,mert példát, módszert adott, munkájára lehetett építeni a rendezők alap- és továbbképzését, mert megmutatta, hogyan kell egyeztetni a magas színvonalú munkát a művelődéspolitikai feladatokkal, de megelőzhetetlensége miatt egyszerre visszaszorító erőt is jelentett a kiscsoportok részére. A minőségi rendszert következetesen alkalmazva az ilyen problémákon nagymértékben segíteni lehet. Hogyan? Kategóriák, kiemelés A Népművelési Intézet mint a mozgalom módszertani központja, az ország kb. 3000 együttesét négy kategóriába sorolta. (Az általános iskolások gyermekszínpadainak kivételével, számukra másféle minősítési rendszer kidolgozása látszik indokoltnak.) A kategóriák kialakításában figyelembe kellett venni, hogy az egyes csoportok — milyen működési feltételek között dolgoznak; — milyen sajátos művelődéspolitikai funkciót töltenek be; — milyen lehetőségük van továbbképzésre, szakképzett vezető foglalkoztatására; — elvileg mekkora az az időtartam, amíg a tagság együtt dolgozhat, tehát a csoport belső lehetőségei szerint fejlődhet. Így alakultak ki a következő kategóriák: Hevesi Sándor-kategória. Ide tartoznak a városi és üzemi csoportok (az előbbiek a fenntartó szervtől függetlenül), kivéve az egyetemi és diákszínpadokat, valamint a fegyveres testületek csoportjait. Justh Zsigmond-kategória: minden falun működő együttes (művelődési házi, szövetkezeti stb.) ide tartozik, kivéve a középiskoláikat és a fegyveres testületeket. Kelemen László-kategória: egyetemi és középiskolai diákegyüttesek. A Zrínyi Miklós-kategóriába soroltuk a fegyveres erők és testületek (honvédség, határőrség, rendőrség) csoportjait, valamint az ipari szakmunkásképző intézetek színpadait A bármelyik kategóriában szerzett arany, ezüst vagy bronz minősítés egyenértékű, s például az egyetemi fesztiválon szerzett arany fokozatnak nincs nagyobb értéke, mint a falusi fesztiválon szerzettnek. A kategóriák kialakítása után jelentkezett a következő gond. Hiába osztjuk meg horizontálisan a mozgalmat, a néhány éve legkiválóbbak a saját kategóriájukban megelőzhetetlenek maradnak. Ezért szükség volt azoknak a csoportoknak a kiemelésére, amelyek a saját kategóriájukban a pillanatnyi állapot és a közelmúlt teljesítményeinek tükrében valószínűleg utolérhetetlenek. Ezek a következők: a budapesti Csili Művelődési Központ színjátszó együttese; a Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné Színpada; a Budapesti Műszaki Egyetem Vári Színpada; a Budapesti Pinceszínpad; a Budapesti Universitas; a Miskolci Manézs Színház, a Pécsi Amatőr Színház; a szegedi József Attila Tudományegyetem irodalmi színpada; a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákszínpada, a Tatabányai Bányász Színpad; a zalaegerszegi Reflex Színpad. Ezek a csoportok — amennyiben vállalják a kiemelt kategóriába jutásért való versengést — meghívástkapnak az 1974. évi kazincbarcikai országos fesztiválra. Egy kiváló műsor bemutatása után kapják meg négy évre a kiemelt együttes címet. Ha ezt nem vállalják, akkor saját kategóriájukban versenyeznek. A kiemelt együttes kategóriába minősítő versenyre (helye egyelőre Kazincbarcika, később más város is számításba jön) minden olyan csoport kérheti a meghívást, amely a saját kategóriájában két egymás utáni minősítésen (tehát kétévenként) nyert arany fokozatot. Feltételek Minden csoport továbbra is versenyezhet fesztiválokon, de minősítést csak az kérhet, amely (függetlenül attól, hogy színjátszó csoportnak, irodalmi színpadnak, diákszínpadnak stb. nevezi-e magát, hogy milyen színpadi, pódiumi műfajokat művel), — igazoltan legalább egy éve folyamatosan működik; — évente legalább két bemutatót, öszesen hat előadást tart; — munkaterv szerint dolgozik, előadásait, belső nevelői munkáját munkanapló rögzíti. Mérni a mérhetőt Színjátszó csoportok országos minősítése