Népművelés, 1973 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

A Népművelési Intézet kidolgozta az országos minősítés rendszerét. A gyakorlat első próbája a honvédségi csoportok országos fesztiválja volt. Ez a zárt közösséget érintő bemu­tatósorozat azért bizonyult kitűnő próbaalkalomnak, mert a fegyveres testületek együttesei sajátos rend­szerben dolgoznak ugyan, de mun­kájuk szorosan összefügg az általá­nos művelődéspolitikai célokkal, irányelvekkel, a mozgalom egészé­nek helyzetével. Ezzel máris a minősítés kulcskér­désénél vagyunk. Az eddigi találko­zók előtt ugyanis a résztvevők isme­retében nagy biztonsággal előre meg lehetett állapítani, hogy a győztesek mely csoportok közül kerülnek ki , s a végső eredményt a témaválasz­tás és a pillanatnyi forma adta meg. Fesztiváljainknak tehát legnagyobb hibájuk az volt, hogy a díjak odaíté­lésénél nem lehetett figyelembe ven­ni az egyes csoportok helyzetét, fel­tételeit. Ezért például a kisebb köz­ségekben működő együttesek általá­ban hátrányba kerültek az egyetemi színpadokhoz képest, s ez nem ösz­tönözte őket színvonalasabb munká­ra. Erre (a személyeskedés szándéka nélkül) mindössze egyetlen közis­mert példát hozok fel: öt év óta nem zajlott le olyan országos verseny, amelyben Komárom megyéből ne a kiváló Tatabányai Bányász Színpad került volna tovább. Ez a csoport megyéjében egyszerre volt húzóerő ,mert példát, módszert adott, mun­kájára lehetett építeni a rendezők alap- és továbbképzését, mert meg­mutatta, hogyan kell egyeztetni a magas színvonalú munkát a műve­lődéspolitikai feladatokkal­, de meg­­előzhetetlensége miatt egyszerre visszaszorító erőt is jelentett a kis­csoportok részére. A minőségi rendszert következete­sen alkalmazva az ilyen problémá­kon nagymértékben segíteni lehet. Hogyan? Kategóriák, kiemelés A Népművelési Intézet mint a mozgalom módszertani központja, az ország kb. 3000 együttesét négy ka­tegóriába sorolta. (Az általános isko­lások gyermekszínpadainak kivéte­lével, számukra másféle minősítési rendszer kidolgozása látszik indo­koltnak.) A kategóriák kialakításában figye­lembe kellett venni, hogy az egyes csoportok — milyen működési feltételek kö­zött dolgoznak; — milyen sajátos művelődéspoliti­kai funkciót töltenek be; — milyen lehetőségük van to­vábbképzésre, szakképzett ve­zető foglalkoztatására; — elvileg mekkora az az időtar­tam, amíg a tagság együtt dol­gozhat, tehát a csoport belső lehetőségei szerint fejlődhet. Így alakultak ki a következő kate­góriák: Hevesi Sándor-kategória. Ide tar­toznak a városi és üzemi csoportok (az előbbiek a fenntartó szervtől füg­getlenül), kivéve az egyetemi és di­ákszínpadokat, valamint a fegyveres testületek csoportjait. Justh Zsigmond-kategória: minden falun működő együttes (művelődési házi, szövetkezeti stb.) ide tartozik, ki­véve a középiskoláikat és a fegyveres testületeket. Kelemen László-kategória: egye­temi és középiskolai diákegyüttesek. A Zrínyi Miklós-kategóriába sorol­tuk a fegyveres erők és testületek (honvédség, határőrség, rendőrség) csoportjait, valamint az ipari szak­munkásképző intézetek színpadait A bármelyik kategóriában szerzett arany, ezüst vagy bronz minősítés egyenértékű, s például az egyetemi fesztiválon szerzett arany fokozat­nak nincs nagyobb értéke, mint a falusi fesztiválon szerzettnek. A kategóriák kialakítása után je­lentkezett a következő gond. Hiába osztjuk meg horizontálisan a moz­galmat, a néhány éve legkiválóbbak a saját kategóriájukban megelőzhe­tetlenek maradnak. Ezért szükség volt azoknak a csoportoknak a ki­emelésére, amelyek a saját kategó­riájukban a pillanatnyi állapot és a közelmúlt teljesítményeinek tükré­ben valószínűleg utolérhetetlenek. Ezek a következők: a budapesti Csili Művelődési Központ színjátszó együt­tese; a Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné Színpada; a Budapesti Mű­szaki Egyetem Vári Színpada; a Bu­dapesti Pinceszínpad; a Budapesti Universitas; a Miskolci Manézs Szín­ház, a Pécsi Amatőr Színház; a sze­gedi József Attila Tudományegyetem irodalmi színpada; a szentesi Hor­váth Mihály Gimnázium diákszín­pada, a Tatabányai Bányász Színpad; a zalaegerszegi Reflex Színpad. Ezek a csoportok — amennyiben vállalják a kiemelt kategóriába jutásért való versengést — meghívást­­kapnak az 1974. évi kazincbarcikai országos fesztiválra. Egy kiváló műsor bemu­tatása után kapják meg négy évre a kiemelt együttes címet. Ha ezt nem vállalják, akkor saját kategóriájuk­ban versenyeznek. A kiemelt együttes kategóriába minősítő versenyre (helye egyelőre Kazincbarcika, később más város is számításba jön) minden olyan cso­port kérheti a meghívást, amely a saját kategóriájában két egymás utá­ni minősítésen (tehát kétévenként) nyert arany fokozatot. Feltételek Minden csoport továbbra is ver­senyezhet fesztiválokon, de minősí­tést csak az kérhet, amely (függetle­nül attól, hogy színjátszó csoportnak, irodalmi színpadnak, diákszínpadnak stb. nevezi-e magát, hogy milyen színpadi, pódiumi műfajokat művel), — igazoltan legalább egy éve fo­lyamatosan működik; — évente legalább két bemutatót, öszesen hat előadást tart; — munkaterv szerint dolgozik, elő­adásait, belső nevelői munkáját munkanapló rögzíti. Mérni a mérhetőt Színjátszó csoportok országos minősítése

Next