Népművelés, 1981 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
333X1 Brahms: Gyermeknépdalok Nyolc dal és románc, Op. 14 Előadja Pászthy Júlia, zongorán kísér Baranyai László Hungaroton, SLPX 12136 Schubert: B-dúr trió zongorára, hegedűre és gordonkára D. 898 Esz-dúr trió (Notturno) zongorára, hegedűre és gordonkára, D. 897 Előadja Rados Ferenc, Kovács Dénes és Banda Ede Hungaroton, SLPX 11966 Weber: Felhívás keringőre, Op. 65 (Berlioz hangszerelése) Oberon — nyitány Abu Hassan — nyitány Euryanthe — nyitány Preziosa — nyitány A bűvös vadász — nyitány Előadja a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel Oberfrank Géza Hungaroton, SLPX 12175 Verdi: Rigoletto — részletek Előadja Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Kenéz Ernő, Simándy József, Székely Mihály, Tiszay Magda, Fodor János, Szőnyi Olga, Bódy József. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Lukács Miklós, Kórodi András, Francesco Molinari-Pradelli, Komor Vilmos, Kulka János vezényli Hungaroton LPX 12344 ROMANTIKA — TÖBB OLDALRÓL A nemrégiben megjelent négy hanglemez jól példázza a Hungaroton művészeti politikáját és sokoldalúságát. A Brahms-dalok felvétele fontos állomása örvendetesen fejlődő dalkultúránknak, egyszersmind elősegíti egy rendkívül tehetséges fiatal énekesnő pályájának kibontakozását; a Schubert-triók mesteri előadásának rögzítése nyilvánvalóan nemzetközi elismerésre (a Hungaroton-márka tekintélyét is előmozdító), dicsérő külföldi kritikákra számít; a jól és kevésbé ismert Weber-nyitányok öszszeállítása gazdagítja a magyar hanglemeztulajdonosok repertoárját, miközben feladatot nyújt a jól fejlődő MÁV-zenekarnak és karmesterének; a Rigoletto-részletek archív felvétele az operakedvelők „szektájának” figyelmére számít, arra a meglehetősen nagy számú érdeklődőre, aki szenvedélyesen gyűjti a különlegességeket, a régi nagyságok, hangfenomének produkcióit. S hogy e sokféle cél azonos stíluskörön belül jelent meg, az lehet a véletlen játéka is, de mindenképpen jelzi a választék bővítésének szándékát és eredményeit. De éppen a zenei csemegéket előnyben részesítő műsorpolitika miatt maradtak fehér foltok a zeneirodalom alapvető műveinek térképén. Felszámolásuk vagy a legkiemelkedőbb előadókra vár — akik viszont maguk szabják meg a felvenni kívánt műsort —, vagy azokra a művészekre, akik megérdemlik ugyan, hogy teljesítményük hanglemezre kerüljön, de nem tartoznak a közönség első számú kedvencei közé. Az utóbbiakat képviselik a Weber-nyitányok előadói a magyar nagyzenekarok második vonalába sorolt MÁV Szimfonikusok. Oberfrank Géza energikus keze nyoma érződik a munkájukon: vezető karmesterük figyelemre méltó teljesítményre sarkallta az együttest, s zenélésük nyomán a német romantikus opera megteremtőjének nyitányai színesen, a szó valódi értelmében érdekesen csendülnek fel. A Schubert-triókat előadó együttes maradandó élménnyel gazdagítja hallgatóságát, s ez mindenekelőtt Rados Ferenc nyugtalan, a hagyományos megoldásokba beletörődni nem tudó, folyton újat kereső, mégis aszketikus zenei felfogásától függ. A három művész teljesítménye ugyan azért olyan magával ragadó, mert játékuk összehangolt, a zenei irányítás mégis a pianista személyéből indul ki. Kovács Dénes és Banda Ede erénye — a szuverén muzsikálás mellett is — az alkalmazkodás. A kamarazenélés gyarapodó híveinek igazi örömet szerezhet a gyönyörű B-dúr trió és a ritkán hallható Esz-dúr darab. Az operarészletek Operaházunk gyakran nosztalgikusan emlegetett elmúlt korszakát idézik: Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, a fiatal Simándy József, Székely Mihály, Tiszay Magda neve sokak számára legenda. A régi technikával készült monofelvételek 1953 — 56 között születtek, s csakugyan gyönyörű énekes-teljesítményekről adnak hírt — bár a mai hallgatónak, az időközben felnőtt nemzedéknek nyilván feltűnik, hogy az eltelt negyedszázad alatt az éneklés stílusa, modora mennyire megváltozott. Nekem a legnagyobb örömet Pászthy Júlia felvétele szerezte akkor is, ha érzékelem előadása apróbb hibáit. Ez a lemez ugyanis bátor kezdeményezést, friss szemléletet tükröz; egy nagyon rátermett művész dalénekesi törekvéseit támogatja, és szép művekkel, muzikális előadásokkal gazdagítja a hallgatót. Bárcsak folytatása lenne e tendenciának, hogy jól képzett fiatal énekeseink kibontakoztathassák képességeiket e különleges kultúrát igénylő (és fejlesztő) miniatűrművészet területén. Feuer Mária