Népművelés, 1981 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

22 * molyan vették a játékot? Meglehet. De ez a viselkedés mást is sugall. * — Erről a példáról két dolog jut eszem­be — mondta Vágó István. — Az egyik az, hogy a játékosok valóban merevek, hogy a magyar ember nem tud még felsza­badultan játszani. A másik, amiben a tele­vízió is ludas, hogy a vetélkedők személy szerint Vitray Tamáshoz kötődnek. Az ő egyénisége, játékvezetési stílusa fogalom, nyugodt, higgadt játékvezető, a nézők eh­hez szoktak hozzá. Igen ám, csakhogy hiányzott mellőle valaki, aki vidámabb, harsányabb. A játékos magatartását ter­mészetesen befolyásolja a játékvezető stí­lusa is. Miután én sem tartom magam könnyed, vidám játékvezetőnek, minden alkalommal megkérem a stúdióban ülőket, hogy bátran nevessenek, tapsoljanak, sőt ha valami jó csattanó jut eszükbe, nyugod­tan mondják el. — Természetes, hogy a kamerák okoz­ta feszültséget a játékvezetőnek oldania kell. Akkor is így van ez, ha a játék szel­lemes? — Igen. Mégpedig azért, mert nem biz­tos, hogy mindenki egyformán értékeli a szellemes játékot. Leegyszerűsített példá­val azt mondhatom, hogy csak akkor tu­dunk mosolyogni De Gaulle nagy orrán, ha a társaságban mindenki ismeri a politi­kust. Tehát ha közös ismeretre alapozunk. Ugyanígy van a játékoknál is. Az a jó já­ték, amely az általános műveltséget veszi figyelembe, de valamivel magasabbra teszi a lécet". Nem egy olyan tévévetélkedő a feledés homályába merült, amely túl ala­pos műveltséget követelt. A néző egy dara­big csodálta a versenyzőket, azután bosz­szantani kezdte, hogy mi mindenről fogal­ma sincs. Elvettük az együtt játszás, az al­kotás örömét. — Egyre több rétegműsorral is jelent­kezik a televízió. A vetélkedésben nincs szükség ilyenekre? — Biztosan lenne létjogosultságuk a ré­tegvetélkedőknek is, de csak akkor, ha nem négy, hanem egy tucat különböző ve­télkedőből válogathatnának a nézők. Ad­dig azonban, amíg a televízión belül nem nyeri el méltó helyét a vetélkedő, ez nem lehetséges. — Úgy érzi, hogy nem eléggé megbe­csült műfaj ez? — Igen. Pedig jó játékot kitalálni, a kérdéseket összeállítani semmivel sem könnyebb, mint a többi tévéműfajt csi­nálni. — Mit szeret jobban: játékot vezetni vagy kitalálni, írni? — Az utóbbit. Én akkor­­játszom", az a nagyobb szellemi megerőltetés, amikor kitalálok valamit. Persze játékot vezetni is nagyon szeretek, de az nekem inkább munka, mint játék. — A Fele sem igaz az utóbbi évek egyik legsikeresebb vetélkedője. Van-e valami újabb ötlet a tarsolyában? — Ötleteim mindig vannak, ám hogy mi valósul meg belőlük, az nemcsak tőlem függ. De engedjen meg egy helyesbítést. A Fele sem igaz nem vetélkedő, inkább szórakoztató műsor, hiszen a meghívott vendégek a főszereplői. Ők ,,válaszolnak" a kérdésekre, a néző így oldottan, szóra­kozva, játékosan tehet szert újabb ismere­tekre. A televíziós vetélkedők, játékok he­lyét, szerepét kerestük. Ki-ki egyénisége, tapasztalatai szerint nyilatkozott, s óva­kodott attól, hogy egyedül üdvözítő meg­oldásokat javasoljon. Nem is ez volt a cél. Csupán annyi, hogy megmutassuk, a játék komoly, egyben vidám dolog, s a televíziós játéknak fontos közművelődési szerepe, feladata van. G. Barta Ágnes A TELEVÍZIÓ JÁTÉKAI

Next