Népművelés, 1981 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
22 * molyan vették a játékot? Meglehet. De ez a viselkedés mást is sugall. * — Erről a példáról két dolog jut eszembe — mondta Vágó István. — Az egyik az, hogy a játékosok valóban merevek, hogy a magyar ember nem tud még felszabadultan játszani. A másik, amiben a televízió is ludas, hogy a vetélkedők személy szerint Vitray Tamáshoz kötődnek. Az ő egyénisége, játékvezetési stílusa fogalom, nyugodt, higgadt játékvezető, a nézők ehhez szoktak hozzá. Igen ám, csakhogy hiányzott mellőle valaki, aki vidámabb, harsányabb. A játékos magatartását természetesen befolyásolja a játékvezető stílusa is. Miután én sem tartom magam könnyed, vidám játékvezetőnek, minden alkalommal megkérem a stúdióban ülőket, hogy bátran nevessenek, tapsoljanak, sőt ha valami jó csattanó jut eszükbe, nyugodtan mondják el. — Természetes, hogy a kamerák okozta feszültséget a játékvezetőnek oldania kell. Akkor is így van ez, ha a játék szellemes? — Igen. Mégpedig azért, mert nem biztos, hogy mindenki egyformán értékeli a szellemes játékot. Leegyszerűsített példával azt mondhatom, hogy csak akkor tudunk mosolyogni De Gaulle nagy orrán, ha a társaságban mindenki ismeri a politikust. Tehát ha közös ismeretre alapozunk. Ugyanígy van a játékoknál is. Az a jó játék, amely az általános műveltséget veszi figyelembe, de valamivel magasabbra teszi a lécet". Nem egy olyan tévévetélkedő a feledés homályába merült, amely túl alapos műveltséget követelt. A néző egy darabig csodálta a versenyzőket, azután boszszantani kezdte, hogy mi mindenről fogalma sincs. Elvettük az együtt játszás, az alkotás örömét. — Egyre több rétegműsorral is jelentkezik a televízió. A vetélkedésben nincs szükség ilyenekre? — Biztosan lenne létjogosultságuk a rétegvetélkedőknek is, de csak akkor, ha nem négy, hanem egy tucat különböző vetélkedőből válogathatnának a nézők. Addig azonban, amíg a televízión belül nem nyeri el méltó helyét a vetélkedő, ez nem lehetséges. — Úgy érzi, hogy nem eléggé megbecsült műfaj ez? — Igen. Pedig jó játékot kitalálni, a kérdéseket összeállítani semmivel sem könnyebb, mint a többi tévéműfajt csinálni. — Mit szeret jobban: játékot vezetni vagy kitalálni, írni? — Az utóbbit. Én akkorjátszom", az a nagyobb szellemi megerőltetés, amikor kitalálok valamit. Persze játékot vezetni is nagyon szeretek, de az nekem inkább munka, mint játék. — A Fele sem igaz az utóbbi évek egyik legsikeresebb vetélkedője. Van-e valami újabb ötlet a tarsolyában? — Ötleteim mindig vannak, ám hogy mi valósul meg belőlük, az nemcsak tőlem függ. De engedjen meg egy helyesbítést. A Fele sem igaz nem vetélkedő, inkább szórakoztató műsor, hiszen a meghívott vendégek a főszereplői. Ők ,,válaszolnak" a kérdésekre, a néző így oldottan, szórakozva, játékosan tehet szert újabb ismeretekre. A televíziós vetélkedők, játékok helyét, szerepét kerestük. Ki-ki egyénisége, tapasztalatai szerint nyilatkozott, s óvakodott attól, hogy egyedül üdvözítő megoldásokat javasoljon. Nem is ez volt a cél. Csupán annyi, hogy megmutassuk, a játék komoly, egyben vidám dolog, s a televíziós játéknak fontos közművelődési szerepe, feladata van. G. Barta Ágnes A TELEVÍZIÓ JÁTÉKAI