Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
Dzsesszmuzsika-örömfesztivál „A dzsessz soha nem az ami (...), a dzsessz mindig az, amire épp kell” - írja Theodor W. Adorno, a Zene, filozófia, társadalom című munkájában. Ugyanakkor felvetődik a kérdés a műfaj „használhatóságát” illetően, helyesebben, hogy „tömegcikk jellegű” alkalmasságánál fogva mennyiben képes a művészet határait (vagy éppen határtalanságát) tiszteletben tartva betölteni hétköznapokon túlmutató funkcióját. A Magyar Rádió és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ a Nemzetközi Koncertigazgatóság közreműködésével július 21-étől 24-éig rendezte meg a tizenhetedik Debreceni Dzsessznapokat. Ezt a fesztivált az 1972-es első megrendezés óta ma már Közép- Európa egyik legjelentősebb dzsesszeseményének tartják. Igaz, hogy az elmúlt évben néhányan már temetni készültek a dzsesszt Debrecenben, de nyolcvannyolc, úgy látszik, mégis tudott szolgálni meglepetésekkel. Felléptek a magyar dzsesszmuzsika jeles képviselői (a Makám együttes, Szabados György és zenekara, a Benkó Dixiland Band, Binder Károly, Kőszegi Imre és mások is), emellett felejthetetlen élményt nyújtott a közönségnek Jan Garbarek, kísérőzenekarában Eberhard Webend és Nana Vasconcelosszal, bár egyesek Garbarek néhány évvel ezelőtti debreceni koncertjét emlegették, mint az ideinél nívósabb teljesítményt. Abdullah Ibrahim, művésznevén Dollar Brand, akit 1963- ban egy zürichi kávéházban fedezett fel és szerződtetett nagyzenekarához Duke Ellington, zongorajátékával ragadott meg mindenkit, s olykorolykor a lengyel Walk Away együttesen is - a Jazz Forum című szaklap szavazatai alapján Európa legjobb dzsesszegyüttese! - látszott, hogy igazi örömöt jelent nekik a zene. A zene hagyomány Debrecenben, és fontos szerepet tölt be a város kulturális életében, néhány napra magára irányítva nemcsak a magyarok, hanem mondhatni, a világ számos országának érdeklődését. Alig fejeződött be a Bartók Béla nemzetközi kórusverseny, szinte a Debreceni Nyári Egyetemmel egyidőben kezdődtek a dzsessznapok programjai, tehát az idei nyár sem hagyta szórakozás nélkül a zene iránt érdeklődőket. A rendezőknek mindig megújuló célja a programok színesítése és a színvonal állandó emelése. A kórusfesztiválon sikerült az előrelépés, hiszen általános volt az a vélemény, hogy az idei dalosverseny volt eddig a legsikeresebb. Ami a dzsessznapokat illeti, az elmúlt évihez képest mindenképpen történt javulás, hiszen tavaly az egyik probléma éppen az volt, hogy a hagyományok látszottak megszakadni. A dzsesszfesztivál anyagi, szervezési és egyéb gondok miatt késő őszre tolódott, amikor sok zenésznek már más elfoglaltsága volt, a közönség nem a megszokott összetételében, így nem is a megszokott számban jelent meg - elmaradtak a hálózsákos, kispénzű vendégek, a diákok ekkor már nehezen tudtak időt szakítani, és október legvége sem tartozik igazán a Anette Lowman Észt-magyar Workshop (Szekeres Tibor felvételei) .