Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

Dzsesszmuzsika-örömfesztivál „A dzsessz soha nem az ami (...), a dzsessz mindig az, amire épp kell” - írja Theodor W. Adorno, a Zene, filozófia, társadalom című munkájá­ban. Ugyanakkor felvetődik a kérdés a műfaj „használhatóságát” illetően, helyesebben, hogy „tömegcikk jelle­gű” alkalmasságánál fogva mennyi­ben képes a művészet határait (vagy éppen határtalanságát) tiszteletben tartva betölteni hétköznapokon túl­mutató funkcióját. A Magyar Rádió és a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ a Nemzetkö­zi Koncertigazgatóság közreműködé­sével július 21-étől 24-éig rendezte meg a tizenhetedik Debreceni Dzsessz­­napokat. Ezt a fesztivált az 1972-es első megrendezés óta ma már Közép- Európa egyik legjelentősebb dzsessz­­eseményének tartják. Igaz, hogy az elmúlt évben néhányan már temetni készültek a dzsesszt Debrecenben, de nyolcvannyolc, úgy látszik, mégis tu­dott szolgálni meglepetésekkel. Fel­léptek a magyar dzsesszmuzsika jeles képviselői (a Makám együttes, Szaba­dos György és zenekara, a Benkó Dixi­­land Band, Binder Károly, Kőszegi Im­re és mások is), emellett felejthetetlen élményt nyújtott a közönségnek Jan Garbarek, kísérőzenekarában Eber­hard Webend és Nana Vasconcelos­­szal, bár egyesek Garbarek néhány évvel ezelőtti debreceni koncertjét em­legették, mint az ideinél nívósabb tel­jesítményt. Abdullah Ibrahim, mű­vésznevén Dollar Brand, akit 1963- ban egy zürichi kávéházban fedezett fel és szerződtetett nagyzenekarához Duke Ellington, zongorajátékával ra­gadott meg mindenkit, s olykor­olykor a lengyel Walk Away együtte­sen is - a Jazz Forum című szaklap szavazatai alapján Európa legjobb dzsesszegyüttese! - látszott, hogy iga­zi örömöt jelent nekik a zene. A zene hagyomány Debrecenben, és fontos szerepet tölt be a város kul­turális életében, néhány napra magá­ra irányítva nemcsak a magyarok, ha­nem mondhatni, a világ számos orszá­gának érdeklődését. Alig fejeződött be a Bartók Béla nemzetközi kórusver­seny, szinte a Debreceni Nyári Egye­temmel egyidőben kezdődtek a dzsessznapok programjai, tehát az idei nyár sem hagyta szórakozás nél­kül a zene iránt érdeklődőket. A ren­dezőknek mindig megújuló célja a programok színesítése és a színvonal állandó emelése. A kórusfesztiválon sikerült az előrelépés, hiszen általános volt az a vélemény, hogy az idei dalos­verseny volt eddig a legsikeresebb. Ami a dzsessznapokat illeti, az elmúlt évihez képest mindenképpen történt javulás, hiszen tavaly az egyik problé­ma éppen az volt, hogy a hagyomá­nyok látszottak megszakadni. A dzsesszfesztivál anyagi, szervezési és egyéb gondok miatt késő őszre to­lódott, amikor sok zenésznek már más elfoglaltsága volt, a közönség nem a megszokott összetételében, így nem is a megszokott számban jelent meg - elmaradtak a hálózsákos, kis­pénzű vendégek, a diákok ekkor már nehezen tudtak időt szakítani, és ok­tóber legvége sem tartozik igazán a Anette Lowman Észt-magyar Workshop (Szekeres Tibor felvételei) .

Next