Népnevelők Kalauza, 1865. január-szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865-07-10 / 19. szám
nemcsak financziai tervekkel foglalkozik s a vámjegyzék egyes tételeiről s a közgazdászat fölvirágzásának emeltyűiről szakértőleg értekezik, hanem mint nyilvános iró száll le az irói küzdtérre — habár más eszmékkel és elvekkel, mint az egyszeri hámi fogoly — megmutatva a világnak, hogy uralkodói magasságában is magát oly lénynek tartja, ki a föld többi halandó gyermekei nemcsak örömeiben, hanem fáradalmaiban is osztozik. — Ma már nem a herczegek lesznek tábornokokká, hanem a tábornokok herczegekké. Ma már csak a jellem kölcsönöz tiszteletet, a munka ad becsületet. Éjszakamerikának megöletett elnöke — Lincoln — munkás, Johnson a mostani elnök szabólegény volt. Sherman tábornok mészáros, Yeitzel házaló, Lee szappanos volt, és Grant tábornok a legszebb győzelmi babérokat aratta, noha ifjúságában nem volt katonai akadémiában, hanem egy tímárnál tanulta a borkészítés mesterségét. New-York egyik legnagyobb lapját a „ Times“t egy hajdani kovács szerkeszti, a „Tribune“-t egy czipész s e világlapoknak nincs okuk szerkesztőik fölött szégyenkedni. Mindezekből corolláriumként folyik.), hogy kitűnő tehetség, vasszorgalom, kitartó türelem és szeplőtelen becsületesség által a legigénytelenebb polgár a legmagasabb állásra vergődhetik. 2.), hogy minden foglalkozás és állás becsület és tiszteletre méltó — s egyik sem, — ha a társadalom kiegészítő része, — becstelen és bélyegzett. 3.), hogy nem minden ember minden állás-, hivatal-, vagyis pályára — ha erre készül, vagy készíttetik is — alkalmas; következésképen oly állást foglaljon el az ember a társas életben, melynek termett. A latin közmondat: „fac me talem, talis его“ az életpálya-választás érdemében, mint sikertelen tapogatózás bizonyult be. Universális ember ma már nincs, mint régente egy magyar főbíró volt, ki mint ezermester — járásában tanácsadó, békebiró és végrehajtó volt, ki igazságot szolgáltatott, pénzügyekhez értett, utakat építtetett, vizeket szabályozott, hidakat és csatornákat készíttetett, rendezett, teremtett, alkotott, dolgozott és fáradott, pedig csupán becsületből, hazafiságból s a közjó iránti érdekeltségből; azért mondá félig tréfából, félig büszkeségből egy régi becsületes főbíró, hogy egy magyar főbíró lehet miniszter, de viszont egy miniszter nem főbíró. Azonban fájdalom, a fölemlített három axióma megszívlelése és lelkismeretes figyelembe vétele hazánkban nem talál illő méltatásra! A jelszó, mely után annyian indulnak : számolj; s végetéljék : dics; és ha most is vannak mártyrjaink, csak is dicsvágy az, mely őket szenvedni és lemondani tanítja. Két pont van főleg, mely felé kizárólag irányul ifjúságunk főfigyelme; két pályára készül leginkább a serdülő ifjúság tömörebb zöme, nagyobb része; pedig két igen fontos pályára, melyek a társadalom kiváló oszlopai s melyekre azért csak érett megfontolás után valódi hivatás és szükségelt tehetség és tudomány önérzete következtében kellene lépni; és e két fontos pálya: az ügyvédi és tanítói pálya , pedig épen ezekre nézve uralnak hazánkban tévnézetek, holott az ügyvéd hivatásában jogaink szentsége és megvédése, a tanítóéban gyermekeink czélszerű nevelése gyökerezik. Hogy régente az ifjúság kiválólag csak jogi pályára, mint a legszebb életczélok egyikére lépett, oka volt, hogy a papi és orvosi pályán kívül nem igen választhatott