Népnevelők Kalauza, 1865. január-szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865-04-20 / 11. szám
Pécs, április 20. 1865. 11. szám. Első évfolyam. Népnevelők Kalauza. Szakközlöny kerületi tanfelügyelők, igazgatók, latelemzők, néptanodai oktatók, nevelők, magán tanítók, tanítójelöltek, községi iskolagondnokok, városi és falusi elüljárók, szülők s a nevelés- és elemi tanügy összes barátai számára. Előfizetési feltételek: január 10-étől szept. 20-áig 2 ft. Megjelenik e lap nagy 8-adrét íven minden hó 1,10, és 20-án. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki könyvtárépületben. Több tanférfiú közremunkálása mellett felelős szerkesztő és tulajdonos kiadó: Szauter Antal pécsi tanítóképezdei igazgatótanár. Főmunkatárs : Varga Ferencz elemi főtanodai s tanítóképezdei tanár. Ónrajzok.1) . A népboldogítók. Nem lehet félreismernünk a visszás helyzetet, melyben a fölizgatott vágyak áldozata, szegény népünk szenved. Van-e még számára biztos révpart a mindinkább elborító áradattal szemközt? van-e remény, hogy a fölvert iszap el nem temet mindnyájunkat? Nem olyanok-e a mostani állapotok csaknem kivétel nélkül mindenütt. ") Erdélyben lakik két jóakaró tisztelt barátom, kiket személyesen nem ismerek ugyan, csak abból a fényes tükörképből, mely Erdélyt most oly közelről mutatja nekem, a két Károlynak aj álom e sorokat messze földről, szellemi ismeretségünk zálogául! Hogy is mondja Vörösmarty? „Ompolynak árjai vérben hempelygenek, Csatázva partjain húzódik két sereg. Egyik hazát hagyott, hogy dúljon idegent. Másik belföldi had s csatái tárgya szent. S Mézet bég felkiált: „Miénk a diadal! Erdélynek napja hunyt Hunyad csatáival.“ Már szerteszét rabol s pusztít török, tatára csak egy Magyar had áll, mely még csatára vár. De ez bizton halad, nem enged semmiért, S fenn zengi: „Hunyadi is mindnyájan Hunyadért De ott fekszik Kemény a hollós vért alatt, E nagy, dicső napért ő volt az áldozat.“ (Kemény Simon.)