Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-06 / 1. szám
a korábbaknak ismerteket megkérdezze: mivel és hogyan töltik üres idejüket ? S ha netán maga tapasztal rendetlenségeket, kihágást, a tévedőket, kicsapongókat rendre utasítsa, nem különben cselekedjék, ha a jobb gyermekektől értesül ilyenekről. Figyelje meg továbbá a gyermekeket, midőn haza bocsátja a tanodából, vagy őket a tanodába gyűlni látja, vagy ha azok az isteni szolgálatra gyülekeznek. Mindez oly alkalmat nyújt a tanítónak, hogy felügyelési kötelmének megfelelhet. De megtörténik az is, hogy a gyermekek a tanítót már távolról pillantván meg, azonnal szétrobbannak és mire a helyszínére ér, csak hűlt helyüket találja. Az ily esetet soha se hagyja szó nélkül, hanem legelső alkalommal, midőn a tanodába jönnek, kérdezze meg okát e gyors eltűnésnek, előterjesztvén, miszerint a jóknak nincs okuk a félelemre, a gonoszokat pedig előbb-utóbb eléri a megérdemlett büntetés. Ily gondos, a csekélységekre is kiterjedő figyelem a tanítónak igen jó alkalmat fog szolgáltatni felügyelési kötelmének érvényesítésére. Tegyük ezekhez: a felügyelés körébe vág az is, ha a tanító üres óráit, melyeket szórakozásra óhajt használni, a gyermekek társaságában tölti el, például azok néhányát összegyűjtve, velök sétautat tesz a szabadba , szóba ereszkedik, többek közt a magaviseletre vonatkozó kérdéseket is intéz hozzájuk; a jóviseletüeket megdicséri s őket társaságára legméltóbbaknak nyilvánítja. Ha így jár el a tanító ebbeli tisztében , az neki terhére épen nem fog lenni s könnyű szerrel a legüdvösebben működhetik. S hogy e felügyelés sikeres is legyen, a tanító teendőire nézve a következő iránypontokat véljük kijelölhetni : 1) Oktasson, 2)intsen, 3) fenyítsen és 4) példányképül szolgáljon a tanító. 1) Az oktatásra nézve mindenelőtt kösse a gyermekek szivére, hogy Isten előtt kedvesebb az engedelmesség, mint az áldozat. Engedelmesség nélkül a nevelés nem is képzelhető! Az engedelmesség a gyermeknek legszebb éke, mely őt szeretetre méltóvá, becsülendővé teszi. Mondja el, hogy a jó magaviselet, az engedelmesség kifolyása, Isten és ember előtt többet ér a jó tanulásnál, vagyis a tudománynál; hogy őket Isten mindenütt látja, bárhová rejtőzzenek és bármi titkost cselekedjenek; hogy szüleiket Isten után legfőbb jótevőik gyanánt tiszteljék, szeressék, nekik szeretesből engedelmeskedjenek; hogy az elöljárókat és öregebbeket megbecsüljék és e tiszteletet leüljelek által is tanúsítsák ; szóval, hogy magukat mindenben és mindenütt, különösen a templomban, mint Isten házában, de még játszótársaik körében is illedelmesen, szelíden, becsületesen viseljék, senkit meg ne sértsenek durvaságuk által, senkinek és semminek ártalmára ne legyenek. Az oktatásnak természetesen szívélyesnek és hathatósnak kell lenni, hogy a gyermek meggyőződjék mindazok igazságáról és szükséges voltáról, melyek neki előadattak. Az oktatás sikeréről leginkább az biztosítja a tanítót, ha ő magának a gyermekek előtt tekintélyt és becsültetést vívott ki. Ez minden szavának oly súlyt, adand, hogy azok mélyen fognak behatni a gyermeki szívbe s ő nem lesz kénytelen erősebb eszközökhöz nyúlni. E tekintélyt pedig úgy szerezheti meg magának, ha eljárása igazságos, ha bánásmódja komoly, de mindig szívélyes és törekvése szakadatlanul oda irányul, hogy a gyermek boldogságát kívánja előmozdítani ; szóval, hogy tanítójukat követésre méltó példányul legyenek kénytelenek elismerni. Mindez a tanonczek szeretetét és bizalmát fogja neki biztosítani és azt eszközölni, hogy a tanítónak szava is elég lesz őket a rendetlenségektől visszatartóztatni, mert iparkodni fognak a kedvelt és nagyrabecsült tanító viszonszeretetét ezáltal is kiérdemelni.