Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-20 / 29. szám
tan, mind az észjog forrása az ész, mégis egymástól különböznek, mert az észjog csak a külső, az erkölcstan a belső cselekvényekre is kiterjed, aztán az észjog megelégszik a tettek külső törvényszerűségével, míg az erkölcstan azoknak tiszta és nemes indokára is tekint. E kis diggressió nem tartozott ugyan szorosan tárgyunkhoz, de a logicai egymásután kapcsában azzal összefüggésbe hozható. A roszra és jóra való hajlam az embert még nem teszi se roszszá se jóvá, mert e hajlamok csak a nevelés által jutnak ama fokra, hol egyikök határozott túlsúlyra vergődik, vagyis csak a nevelés által lesz az ember erkölcsileg roszszá vagy jóvá. A rosz szokás a gyermekkel növekedik fel, mely ha a felnőtt embernél már gonoszsággá fajul, úgy annak közvetlen okaúl ifjúságában nyert rész nevelését vádolhatjuk csak. Mert az annya, ki szive alatt hordozza hű szerelmének zálogát, e világra csak gyarló embert szül, kit határozottan roszszá vagy jóvá csak a nevelés teend, amiért is az emberi érzelem a megrögzött gonosztevőben is csak oly szerencsétlent lát, kinek első nevelőit nálánál inkább nyomja a botlásaiért felelősség terhe. Közönségesen, de elég jogtalanul, némely túl gyöngéd szülők gyermekeik nevelésére csak akkor kezdenek gondolni, midőn azokat az iskola küszöbén először átvezetik, s figyelemre se méltatják magzataik első gyermekévi tetteit, amely évek pedig azok egész jövőjére nézve azért a legfontosabbak, minthogy már azokban kell letenni a hasznos élet erkölcsi alapját. Hibáztatjuk azon szülőket, kik azt gondolják, hogy annyi felelőséggel járó nevelői tisztüknek teljesen eleget tesznek gyermekeiknek iskolába való küldésével, nem gondolva meg ők azt, hogy ott ugyan az ész fejleztetik, képeztetik, de az igazi nevelés alapjának már előbb odahaza kell letétetnie. A házi nevelés mindenelőtt az anya dolga, ő gyakorolja a legelső s legmélyebb benyomásokat gyermekére ugyannyira, hogy az ember nevelése nagyrészt az anya felügyelete alatt fejeztetik be. Ezen anyai felügyelet alatt, igazgatott házi nevelés helyes feladata az, hogy az előbb festett, velünk született hajlamok közöl a jónak a rész ellenében nemcsak határozott irányt adjon, hanem azt emez fölött tökélyes túlsúlyra is vigye, ami annál komolyabb igyekezetet igényel az anya részéről, minthogy a roszra való hajlam nagyobb a másiknál. Az ész használatával bíró ember oktattatni és taníttatni engedi magát, de neveltetni már nehezen. Azért óhajtanak minden anyának mélyen szivébe vésni egy nagy nevelésznek emez intelmét: „Megvetést érdemel a nő, ki gyermekei körében unatkozik.“ De hogy az anyák jól nevelhessenek, természetes, nekik is jól nevelve kell lenniük s mint ilyeneknek élniök s tenniök. Tapasztalati tény az, hogy sok gyermek első életéveiben annyira elkényeztetik, miként többé kevesbbé mint erkölcsi nyomorék kerül a tanító kezei alá ; ugyanis sok anya azon szerencsétlen gondolat rabja, hogy gyermeke, mihelyt eszével kezdend élni, majd engedelmeskedendik is és magától megkülönböztetve a jót a rosztól, amazt tenni, emezt kerülni fogja. Még napjainkban is némely anyák nem akarnak menekülni azon balhiedelemtől, hogy gyermekük bizonyos csillagzat alatt, azaz bizonyos hibák és erényekkel születik, s hogy ezen velők született hibákat kiirtani nem lehet s a velők született erények minden külsegély nélkül kifejlődni fognak. Saját s grermekeik szerencsétlenségére feledik, hogy a gyermekekben rejlő isteni szikra, az ész a külbehatások által serkentetik csak a működésre; nem tudják továbbá, hogy az új világpolgárból , mint egy gyönge mintaanyagból, amint ez egy ügyes vagy kontár művész kezeibe kerül, jó vagy rész képezhető s hogy korai szoktatás által a ki