Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-01 / 35. szám

Pécs, jun. 1. 1866. 35. szám. Második évfolyam. ft a 11* 11 . a nevelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: egész évre 4 fr., félévre 2 fr. Megjelenik e kath. h­etiköz­­löny minden pénteken. Szerkesztői lakás: a püspöki könyvtárépületben Nevelés- és oktatástani közlemények. Helyesirástani utasítások a közjel használásáról. Különféle irányú lapokat olvas­gatván, úgy találtam, hogy azok néme­lyike nagyon is eltér egymástól a he­lyesírásra nézve. Nekünk jutott a fela­dat tisztába hozni a dolgot s egyforma­ságot eszközölni ott, ahol még eddig szét­ágaztak a vélemények; nekünk, kik a tanítói göröngyös pályán működünk s árgás szemekkel kisérjük a helyesírás­tani eltéréseket. Ha minden, hivatását szerető tanító készséggel ragadja meg az alkalmat és szerényen elősorolja né­zeteit e becses lapok hasábjain, bizo­nyára könnyebben kimenekedhetünk a bonyodalmak tömkelegéből és a czél, mely után törekedtünk, el leend érve. Több szem többet lát, több kéz többet tehet. Ki tehát a nyilvánosság terére! — Tisztázzuk az eszméket, hozzuk rend­be az egyenetlenségeket! Én ez alkalommal a közjel hasz­nálásáról adom szerény utasításaimat; s teszem ezt azon tiszta szándékkal, nem pedig különczködésből, hogy ivászatunk­­ban az egyformaságot létrehozzam. Kötjelt (-) használunk I.) a több­tagú szók elválasztásánál a sor végén; azaz: midőn valamely többtagú szót hely­szűke miatt a sor végén meg kell sza­kasztanunk, a megszakasztásnál kötjellel (-),nem pedig kettősvonallal (-) vagy kettős vesszővel (-) jegyezzük meg; a felmaradt részszel pedig más sort kez­dünk. — A kötjel, mint neve is mutatja, arra való, hogy az egy szóba tartozó ré­szeket összekösse. — A kötjelt soha sem szabad a kettősvonallal felcserélni, mert a két egyenközű viz­szintes vonal (‰) két egyenértékű kifejezés között áll, p. kétszer kettő=négy, továbbá azt is kifejezi, hogy „azaz“; p. monnó= mindkettő. — Nem szabad a kötjelt kettősvesszővel („) sem felcserélnünk, mert a kettősvessző („) idézőjel, mely is a) azon mondatok elején és végén áll, melyeket más íróktól szóról szóra fel­hozunk, p. „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar“; Ъ) az egyes szók kie­melésénél, p. a magyarok azért neve­zik az Urnak szentelt hetedik napot „vasárnap“-nak, mert hajdan „vásárok“ tartattak e napon. Valamint tehát azon szókat, me­lyek több szónak vagy mondatnak ösz­­szetartozását jelentik a beszédben, köt­­szóknak nevezzük, úgy az írási jelek kö­zöl is azon jelt, melyet a többtagú szók elválasztásánál, vagy valamely összetett mondat alkatrészeinek megkülönbözte­tésére használunk, kötjelnek mondjuk. A szókat tagjaik, nem pedig ele­meik szerént szakasztjuk meg. — Né­

Next