Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-27 / 4. szám

Pécs, okt. 27. 1865. 4. Szám. Második évfolyam. Kalauz a nevelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: Megjelenik a kath­. hetiköz- Szerkesztői lakás: egész évre 4 fi., félévre 2 fr. lény minden pénteken, a püspöki könyvtárépületben. Nevelés- és oktatástani c­z­i­­­m­e­n. „Miképen óvhatja meg a tanító ta­­nonczait az erkölcsi résztól?“ Boldogult Beke Kristóf alapítványából jutal­mazott pályamunka. Oktasson s neveljen a tanító a kereszténység szellemében! Az eredeti bűn miatt elvesztette az ember ártatlanságát és szentségét, melylyel őt a jóságos Isten a terem­téskor fölruh­ázta; természete meggyön­gült s elromlott a bűn által. — Jól­lehet megvannak az emberben a jóra való hajlamok s tehetségek, melyeknél fogva képes rendeltetését elérni s Isten hasonlatosságára fölemelkedni; de emel­lett igen korán a roszra is mutatkoznak benne hajlamok. — „Íme bűnben fo­­gantattam és vétekben hordozott enge­­met méhében anyám.“ (Zsolt, 50. 7.) Így a jó- és rosznak magvai úgyszólván a lét első perczétől fogva megvannak az emberben s haladó korával együtt kifejlődést s növekedést nyernek asze­­rént, amint hatnak rájok a különféle módok és körülmények, melyek t. i. kifejlődésökre lényeges befolyással bír­nak. Leplezetlenül áll előttünk azon szomorú tapasztalásnak igaz volta, hogy a rosznak magvát nemcsak kicsiráztatja, hanem meg is érleli, sőt buján tenyészti a világ; — de az eredeti bűn által megromlott emberi nemnek szent vi­gaszul szolgál annak tudata, hogy a végetlen irgalmú Isten elküldé sz. Fiát megváltásunkra, é­s ki alapított ne­künk vallást, mely az embert az egekbe vonja s melynek üdvös tanai a jónak magvait kifejlesztik az ember­ben, szent malasztot nyújt és az er­kölcsösség­ s erénynek gyakorlására fo­­gékonynyá teszi szívünket s igy a résztól, a bűntől s a kárhozattól visszatart, megóv bennünket. Hogy az ember rendeltetését föl­foghassa s elérje azon czélt, mely vé­gett teremtetett, — ez életben kell magát elkészítni a jövő örök élet elnye­résére ; erre pedig az embert a tisztán katholikus alapigazságból kiindult, ke­resztény elvekre fektetett nevelés se­gítheti. Ugyanazért minden jó nevelés­nek előbb a roszát gátolni s kiirtani kell, hogy az elvetendő jó mag termé­kenyítő földbe essék. Nagy fontosságú a nevelészetben a fölvett kérdés tárgya, mert annak sikeresítése vagy elhanyagolása az em­ber örök boldogsága avagy boldogta­lansága fölött határoz, é­s ez a ke­resztény nevelőnek szó elmélkedést nyújt, hogy átérezze, miszerint: az ő hivatása roppant nagy felelősséggel jár; miért is e tárgytól visszarettenni vagy ezt az ifjú­ság nevelésénél csak gondolatban is elejteni merni, anynyi volna a nevelőnek, mint lelke üdvét veszélyeztetni s magát a népnevelői állásra hívatlannak nyil­vánítani. — A hivatásos tanító, ki nemesi föladatának tökélyes tudatával bír s át tudja érezni egész teljében ama

Next