Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-27 / 4. szám
Pécs, okt. 27. 1865. 4. Szám. Második évfolyam. Kalauz a nevelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: Megjelenik a kath. hetiköz- Szerkesztői lakás: egész évre 4 fi., félévre 2 fr. lény minden pénteken, a püspöki könyvtárépületben. Nevelés- és oktatástani czimen. „Miképen óvhatja meg a tanító tanonczait az erkölcsi résztól?“ Boldogult Beke Kristóf alapítványából jutalmazott pályamunka. Oktasson s neveljen a tanító a kereszténység szellemében! Az eredeti bűn miatt elvesztette az ember ártatlanságát és szentségét, melylyel őt a jóságos Isten a teremtéskor fölruházta; természete meggyöngült s elromlott a bűn által. — Jóllehet megvannak az emberben a jóra való hajlamok s tehetségek, melyeknél fogva képes rendeltetését elérni s Isten hasonlatosságára fölemelkedni; de emellett igen korán a roszra is mutatkoznak benne hajlamok. — „Íme bűnben fogantattam és vétekben hordozott engemet méhében anyám.“ (Zsolt, 50. 7.) Így a jó- és rosznak magvai úgyszólván a lét első perczétől fogva megvannak az emberben s haladó korával együtt kifejlődést s növekedést nyernek aszerént, amint hatnak rájok a különféle módok és körülmények, melyek t. i. kifejlődésökre lényeges befolyással bírnak. Leplezetlenül áll előttünk azon szomorú tapasztalásnak igaz volta, hogy a rosznak magvát nemcsak kicsiráztatja, hanem meg is érleli, sőt buján tenyészti a világ; — de az eredeti bűn által megromlott emberi nemnek szent vigaszul szolgál annak tudata, hogy a végetlen irgalmú Isten elküldé sz. Fiát megváltásunkra, és ki alapított nekünk vallást, mely az embert az egekbe vonja s melynek üdvös tanai a jónak magvait kifejlesztik az emberben, szent malasztot nyújt és az erkölcsösség s erénynek gyakorlására fogékonynyá teszi szívünket s igy a résztól, a bűntől s a kárhozattól visszatart, megóv bennünket. Hogy az ember rendeltetését fölfoghassa s elérje azon czélt, mely végett teremtetett, — ez életben kell magát elkészítni a jövő örök élet elnyerésére ; erre pedig az embert a tisztán katholikus alapigazságból kiindult, keresztény elvekre fektetett nevelés segítheti. Ugyanazért minden jó nevelésnek előbb a roszát gátolni s kiirtani kell, hogy az elvetendő jó mag termékenyítő földbe essék. Nagy fontosságú a nevelészetben a fölvett kérdés tárgya, mert annak sikeresítése vagy elhanyagolása az ember örök boldogsága avagy boldogtalansága fölött határoz, és ez a keresztény nevelőnek szó elmélkedést nyújt, hogy átérezze, miszerint: az ő hivatása roppant nagy felelősséggel jár; miért is e tárgytól visszarettenni vagy ezt az ifjúság nevelésénél csak gondolatban is elejteni merni, anynyi volna a nevelőnek, mint lelke üdvét veszélyeztetni s magát a népnevelői állásra hívatlannak nyilvánítani. — A hivatásos tanító, ki nemesi föladatának tökélyes tudatával bír s át tudja érezni egész teljében ama