Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-15 / 37. szám

592 sajátságos magaviseletére nem sokat ügyelt; azonban a kutya másodszor is leszaladt a konyhába, szokatlanul ugat, nyöszörög, a főzőnőt újból ruhájánál fogva rángatja s ismét a lépcsőkön fölfelé igyekszik czipelni. Éne benne is gyanú ébredt, enged a kutya kívánságának s ez őt ruhájánál fogva a földszinről az emeletben levő öltöző szoba ajtajához vezeti.­­ Amint a főzőnő az aj­tót kinyitja, oly roppant füst nyomul vele szembe, hogy majd megfalt és kevés percz múlva lángban állott a szoba belseje, mint­hogy az ajtó kinyitása által a föllobbanás­­hoz szükséges levegő benyomult. A főzőnő rögtön lármát ütött és nem kevés fárad­ságba került, míg a tüzet el bírták fojtani. Ez onnét támadt, hogy néhány ablak­füg­göny közel téríttetett fel a tűzhöz. Midőn a tűz kitört, a szobaleány és a gyermek már mélyen aludtak a szobában, s ha a kutya nincs, nagyon valószínű, hogy a ben­­levők vagy megtolnak, vagy a házzal együtt a lángok martalékaivá lesznek. (P. R.) Harmadik Napoléon a car­­eerben. Hortense királynő, a francziák mostani császárjának anyja, fiával hosszabb ideig Augsburgban lakott. — A fiatal her­­czeg az ottani gyamasium­ot látogatta, mely­nek elüljárója Wagner, udvari tanácsos, Wagner Rudolf és Móricz atyja volt. A már elhalt fivérek egyikével a herczeg fölötte barátságos viszonyban állott. Egy alkalom­mal a kettőnek többi tanulótársai úgy nyi­latkoztak, hogy bűnhődnék-e a herczeg és barátja, ha valamit vétenének. A herczeg és barátja tanulótársaik efölötti kételyét azonnal megszüntetni törekedvén, vásárol­tak főkupakokat s elpattogtatták az elő­adás alatt. Természetesen vizsgálat intéz­­tetett ezen zajos és szándékos csendzava­rás ellen; — a herczeg és barátja bűnö­söknek találtattak s délre kenyér és viz mellett a tanodái börtönbe zárattak. St. Leu herczegnő (Hortense), ki, amint illett, a dologról azonnal értesíttetett, megparan­csoló, hogy a fegyencz nemcsak ebédjét, hanem kenyerét és vizét is nélkülözze. Ezt már a tanácsosnak lágyszívű neje sokalta s a fogolynak titkon nagy darab vajaske­nyeret küldött. „Asszonyom, mondá később a” herczeg, köszönetét nyilvánítva, soha semmi sem ízlett úgy, mint ama vajas­kenyér a börtönben. Közgazdászati rovat. *** Véngyümölcsfákat megtartani. Gyakran előfordul azon eset, hogy egyik vagy másik véngyümölcsfánk közel van a kihaláshoz. De kitűnő gyümölcséért vagy termékenységéért még örömest megtarta­nék. Erre nézve Rubens, jeles fatenyésztő, egy, czélszerűnek talált eljárást ajánl, mely következő : Őszszel, vagy korán tavaszszal a vén fák törzsét és vastag ágait jól meg­kell tisztogatnunk, azaz a fölcserepezett kérget gondosan le kell vakarnunk és mint­hogy közötte sok ártalmas rovar tojása és bábja van, ezeket fel kell gyűjtenünk és meg kell égetnünk, hogy a fajzat ki ne kelhessen és a fának ne árthasson. Ezután a fa ágait, ha még oly vastagok is, alkal­mas helyeken, azaz oly helyeken, melyek egy új korona képezésére legalkalmasabb­nak mutatkoznak, levágjuk és a sebeket faragaszszal beragasztjuk. Mindamellett még sem lehet minden ágat levágni, mert különben könnyen megtörténhetnék, hogy a fa saját nedvében túladna meg. Hogy ezt elkerüljük, itt-ott vezető­ ágakat ha­gyunk és a következő esztendőben, amennyi­ben egy szép korona képzésére nem vol­nának alkalmasak, egészen megkurtítjuk.­­ A kifejlődő hajtásokból a legszebbeket és legjobb állásunkat meghagyjuk, a többit pedig szorosan a tőnél levágjuk. Emellett a talajt felássuk, megtrágyázzuk és igy 3­—4 esztendő alatt — vén fából szép fa lesz, mely még huzamosabb ideig gazdagon terem és a rá fordított fáradságot bőven megjutalmazza. Szerkesztői táviratok. 409. H. J. Dunaföldvárott: Az életrajzhoz a szük­ségelt adatok még nem érkeztek meg. Jó leend azokat bevárni! —410. N. V. Igazgató urnak Szath­­márott: A pénzküldemény megérkezett. — 411. H. L. Siklóson: Dolgozatát Főmunkatársunknak átadtuk. — 412. H. I. Somogyvár: Részvéttel osztom szomorú helyzetét. Bejegyeztük. — 413. K. Gy. Szegzárdon : Pécsett nem, hanem Győrött lehetne azt megtudni a főigazgatósági levéltárból. Ily kineveztetések 1848 előtt ezen az utón történ­tek. — 414. F. M. Lugos: Jövő évre Pécsett vé­gezheti a tanfolyamot; az engedélyt megkapta. — 415. Uj-Kecskésre : A mai számban közlött Óvás­­tétel miatt becses czikke a jövő számra maradt. —­ 416. K. F. Tisza-Püspöki : A legnagyobb kész­séggel. Megérkezett. — 417. Turulnak: Köszön­jük s adandunk. — 418. Német-Újfaluba: Több oldalról érkeztek be czikkek Önnek legutóbb köz­lött nézetei ellen. Előbb azokat kell adnunk s az­után kerül Önére a sor. A „T. L.“ és „I­t.“ mindig elvihetők tőlünk. — 419. Veszprémbe : Gy. B. Épen most kaptuk meg s közlendjü­k. — 420. Sch. A. Egerégh: Szántováról egy, 3 fttal terhelt levele van nálunk. Holnap kiküldendjük. — 421. Az „Egészségi Tanácsadó“ t. Szerkesztőségének: Köszönettel vettük. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: Szauter Antal. Nyomatott Pécsett a lyc.­könyvnyomdában. 1866.

Next