Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-18 / 20. szám
Könnyű talányok. I. Mint száz leányt dicsérnek engemet. Minden magyar kevélyen emleget. Van kedvesem, ki két karral fog át S ölel, miként kedves menyasszonyát. Volt már idő, hogy nyugtám nem vala. 159 Desaix! Massena!“ kiáltá. „A győzelem mienk! Előre j ők a mieink!“ Midőn eszmélete visszatért: „Doktor! úgymond, igen roszul vagyok, érzem, hogy meghalok!“ Máj. 3-án délután 2 órakor véve fel az utósókenet szentségét. Azután ismét magán kívül lett s haldokló hangon kiáltá: „Tété---------armee!“ Ezek voltak utósó szavai. Megtörő szemei fia képén csüggtek. Kívül azonban oly orkán dühöngött, mely fákat is kitéve, házakat ledönte s a szigetet a hullámokba temetéssel látszék fenyegetni. A holttest négy napig volt a marengói zöld köpenybe burkolva s kitéve, aztán eltemették. De Sir Hudson parancsára szivét nem volt szabad elküldeni nejének, hanem borszeszben koporsójába tétetett. Négy ló vonta a halottas kocsit a Geraniumvölgybe, a császár e kedvencz helyére. Itt 24 angol gránátos bocsátá a földbe. 12 ágyulövés dördült el a hallgatag oceán fölött. A vihar és a hullámtorlás zengék haláldalát s csak a szomorúfűz, mely sírja fölé árnyat hinte, hullatta hervadt lombját zöld sírdombjára. Még áll a ház és a sírhalom. Csakhogy amaz elhagyatva egy földmives zsibkamrájául szolgál, hol ásó, kapa, eke stb. látható össze visza. Csak azon sarok áll szabadon, melyben Napoleon meghalt. — A sir is üresen áll, mert Lajos Fülöp király 1840-ben visszahozatta Párisba a császár holttestét, s így teljesült kívánsága, mely szerént rapnda: „Azt óhajtom, hogy poraim a Szajna partján nyugodjanak, a franczia nép közepett.“ Okt. 8-án ért a két hajó Jamestownhoz, 14-én ásták föl a sírt imádsággal és újra beszentelve. A hulla 20 év után is épen találtatott. Üdvlövésekkel s gyászlobogókkal hagyták el a szigetet a franczia hajók. Decz. 15-én vonult Napoleon ismét nagy pompával Páris városába s a Moniteur igy irt febr. 6-án 1841-ben: „Ma délben vitetett át Napóleon holtteste a székesegyházból a Jeromoskápolnába. Az austerlitzi kardot Moncey tábornok fekteté sírjára a nagy császárnak. A császár koporsója fölött sírkápolnájában arany lámpában ég az örök mécs világa.“Németből Ney utáin.) Szülik József. Versenge értem harczosok hada. Üszköt vetének szűz fejem fölé, Mi keblemet mind összepörzsölé. De szivemet meg nem hódíthatok, Kiálltam annyi ostromot, csatát. Ám mit emberkéz meg nem vehete, Meghódít végül az idő keze. S amit jelent nevem végső háromja, Abban sötét jövendőm van kimondva. (Quiouvuiox) II. Nincs életem, sem nyelvem, sem tüdőm, Mégis beszélek hozzád érthetőn. Szivem ugyan van, de nem érezek, Bubánatodban mégis részt veszek. Ha foszlik a bús éjnek fátyola, Fölkelt álmodból hangom szózata, Istent dicsérni hívom lelkedet, S ha jó az est, nyugvásra vitelek. Ha gyász borult fájó szived fölé, S kedves halottat kisérsz sir felé, Betöltve jajjal a könnyű leget: Hangom kisér—együtt sírván veled. (■ßuvuvjpj Szülik József: Tárogató. *,* A pécsi tanitónövelde. E hó 16-án vásároltatott meg a Pécsett építendő tanitónövelde számára a Szepesy-utczában levő Stróberféle ház. A vételárt 8000 ftban a ft. pécsi káptalan volt kegyes addig is előlegezni, míg a bold. Gruber György-féle hagyaték be fog fizettetni.— E nagylelkű kezdeményezésért mindazok, kik e szent ügy iránt érdekkel viseltetnek, hálás köszönetet szavaznak. *** Személyzetiek. Walther Antal paksi segédlelkész pécsbelvárosi káplánnak neveztetett ki. Berkeséről Harray Kálmán Felső-Mindszentre, Magyar-Székről Götz Ádám Berkesére és Felső-Mindszentről Szikszay Gyula Magyar-Székre küldettek káplánokat. *** Halálozások. Répássy J., jászói premontrei prépost febr. 5-én este 10 órakor agyideglázban meghalt. A boldogultnak tiszta papi élet, a közügyek iránti érdekeltség, nemes kebel, önzetlen buzgóság és ritka emberbaráti szeretet voltak kiváló tulajdonai. Béke poraira! *** Uj néptanoda Bögölyben. A népnevelés terén mindenkor lényeges mozzanat egyegy uj tanoda emelése. Szives kötelességemmé