Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-22 / 3. szám
Pécs, okt. 22-én 1866. 3. szám. Harmadik Évfolyam. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. Sss-----------------------e«® c Tulajdonos kiadó és felelős ^ szerkesztő: Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reál- és elemi fatanodák s tanitó- ‘ ^ képezde igazgatója. ^ -----------------------------------KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. SIIS-3 Megjelenik e lap minden hétfőn. Előfizetési feltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 50 kr. -sz 6 ■a Élet- és korrajz vázlatok. Amtmann Prosper életraj га. Már a történelmi hajdankor, kiválólag a művészet iránt lelkesedve fogékony hellén-világ azon tehetségeket, kik kortársaik életörömeit zenével édesíték, vagy bú- és fájdalmait enyhítgeték, igyekezett különös megtiszteltetésben részesíteni. Ezen megtiszteltetésnél pedig valami magasztosabb, dicsőbb nem lehetett emberi lényre nézve. Ugyanis őket a hálás nemzeti genius a "félistenek sorába, vagy a mondák régióiba emelé. Orpheuszról a helien hitrege azt tartja, hogy ez a lant néhány húrjairól oly igéző hangokat csalt elő, hogy azokra a fák, sziklák megindultak, de sőt maga az alvilág is megérzékenyült. Amphion Thebae építését megkönnyítő azáltal, hogy melódiáival az építésre szánt köveket mozgásba hozta. Arion dalai egy delphint bűvölnek meg annyira, hogy ez a tenger hullámiba vetett dalnokot hátára véve s szállítá a habok színén Korinthia — menhelyére. Orpheusz, Amphion, Arion, Muzaeusz stb. ily s hasonló hitregékben élnek évezredek óta, s lesznek neveik halhatatlanok, míg emberkeblében a művészet iránti érzet, a múzsák és grácziák iránti hódolat kihalni nem fog. És a mi nagy időnk, a mi bámulatos művelt korunkban ? A zenetehetségek — mondjuk lángelmék-felőadásait meghallgatjuk, lelkesedve meg is tapsoljuk ; köreinkben róluk magasztalólag meg-meg emlékszünk; s ha egyszer napjuk lealkonyodott, őket szépen — elfeledjük! — A költőiségből mindinkább kivetkőző századunk végre kezdi belátni, hogy ez nincs renden, s ha már jeleseinknek a halhatatlanságot akként, mint az óvilág megszerezni nem tudja, igyekszik oly módokhoz nyúlni, melyekkel azok neveit egy később,után boldogabb századnak átadhatja. Emlékeknek oszlopokat emel. A mi szerény körünk is a koreszmékkel haladólag tehetsége szerént igyekszik jeleseit megtisztelni s igy jött létre a szobor, melyet tőlünk már rég jobb létre szenderült egyik honfitársunk, honunkban a zenetehetségek egyik legjelesebbikének emlékére állítunk. E férfiú nevét az újabb nemzedék majd alig, vagy talán nem is tudja, pedig a szó szoros értelmében vele történt meg az, mit egy jeles német író általán a remek zenéről a többek közt mond. SSöger, benen tinfevenBirtuojen nur,u fef)r tutdp nijmni, nähern fid) bet einer )d)önnn STiufif. Tehát e férfiú nem mindennapi, nem középszerű zenetehetség volt. Ezen tiszteletreméltó jelesünk: Amtmann Prosper, született Sellyén, Somogymegyében 1809. évi junius 25-én, mely nap egyszersmint nevenapja. Atyja, gróf Batthyáni uradalmi gazdatisztje, Német-Bólyba tétetvén át, Prosper idősb testvére , Mátéval Pécsre jött a gymnasiális tanodába, hol egyszersmint, az akkori ifjúságnál is habár gyérebben, de mindazáltal már divatossá válni kezdett szokásként, — az iskolai tanulmányokhoz valamely hangszer tanulását is kapcsolni —zsenge keblébe oltott hajlamát követve, a hangszerek egyik legkellemesebbje , a fuvola tanulásához fogott, s tanítója, néhai Sturm József, helybeli székesegyházi hangász korán felismerte benne a múzsáktól nyert hivatást és örömmel észlelte a 12 éves fiúnak meglepően gyors előhaladását. Sajátképi oktatást még ekkor a zenemű-alkotásban (compositio) ugyan nem nyert, de zenész,éti fogalma oly fenkölt volt, hogy már 14 éves korában duette- és terzetteket irt fuvolára, melyek közöl néhány darab Bécsben Diabellinél megjelent s mai napig is mint elmés gyakorlatok használtatnak. Tizenhat éves korában Pestre ment a bölcsészeti tanulmányok hallgatása végett, melyek mellett azonban kedvencz tárgya, a zenére kettőztetett szorgalmat fordított s elvégre itt annak magasabb kifejtésére jelesebb művek hallgatása s megfigyelése által tágabb kör nyilván előtte, eltökélte magát azon pályára lépni, melyet kora haláláig eggedetlen buzgalommal és mindig ma-