Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)
1870-01-16 / 3. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA. Megjelenés vasárnap, Több szakférfiú közreműködése mellett szerkeszti Márki József tdr. kiadó-tulajdonos. Előfizetési pénz (*/4 — 1 évre , 1 — 4 sr.) s kéziratok szerkesztői s kiadói hivatalba (kecskeméti utca, 5. sz.) kéretnek küldetni. — Első megrendelési idő leteltével, lapunk csupa elfogadását is megrendelésnek tekintjük. Zichy Antal ur megválasztása a „Népnevelők pesti egylete“ elnökévé. Előbbi számunkban írtuk, hogy Zichy Antal ur, budapest-kerületi tanfelügyelő, f. é. jan. 6-án a „Népnevelők pesti egylete“ elnökévé közfelkiáltás utján meg lön választva. Megváltjuk, e választás mig egyfelől reményekkel kecsegtet bennünket, addig más részről némi aggodalomtól, annak tekintetében, meg nem tarthatjuk magunkat. Reményleni — mit ne lehetne s mit ne reménylhetne az egylet oly férfiútól, mint Zichy Antal, kiben tehetség, képzettség, hazafiság, emberiesség, érdekeltség a nevelés, különösen a kerületebeli népnevelés és népnevelők ügye iránt a tökély azon fokain állanak, melyeken említett elnöki kellékeket a föntisztelt férfiúban öszpontosulva lenni nem egyszer tapasztaltuk s tapasztalták mások, kik őt ismerik ? Sőt többet mondunk : maga az ez év folytán kilátásba helyezett és Isten — a magyarok Istene — segítsége mellett bizonyára meg is valósulandó országos népnevelői gyűlés sem vethetné az általa elérendő siker reményének horgonyát senkiben nagyobb biztossággal, mint — a föndicsőitett tulajdonoknál fogva — Zichy Antal urban, ha őt azon tekintetből, hogy már a „Népnevelők pesti (tehát központi) egyletének“ elnökségét viseli, e minőséggel netalán szintén megtisztelné. Ellenben ha Zichy Antal urat, nem mint önálló egyént, hanem mint tanfelügyelőt — tehát kormány emberét — vesszük tekintetbe, — lehetlen, hogy egyfelől ugyan ismét remény, de más szempontból aggály ne szállja meg mindazok kebleit, kik az egyleti szabadságnak, különösen a „Népnevelők pesti egylete“ függetlenségének barátai. Mint tanfelügyelő, az ország központi tankerületének felügyelője, sokat lehet, sokat kieszközölhető nagysága nemcsak a magas közoktatási minisztériumnál, de maga a főváros hatósága s képviselő-testületénél is, mire akár anyagi, akár szellemi gyámolítás terén, említett egyletnek, céljai elérése tekintetéből, többi között az országos népnevelői gyűlés legközelebbi sikeres létesítése szempontjából, tagadhatlanul szüksége van , és ezt teljes bizalommal kérjük is, reményljük is a tanfelügyelő elnök úrtól. Ámde midőn ily reményekkel is tápláljuk magunkat, nem szabadulhatunk azon aggálytól sem, hogy ama remények teljesítése könnyen az egylet szabadságának, függetlenségének árává lehet. Megtörténhetik, hogy midőn egy kézzel az egylet reményeit, szükségeit (melyek — ha nehezebben is — más uton alkalmasint szintén teljesíthetők volnának) teljesítik, más kézzel annak önelhatározási jogát szorítják meg vagy épen megsemmisítik. S ki akar, vagy mely testület, egylet kívánkozik szabadságának, függetlenségének árán a legnagyobbaknak látszó boldogságnak is birtokába jutni, miután szabadság s függetlenség nélkül boldogságot képzelni sem lehet, vagy csak olyat, mint a kalitba zárt madárés egyéb állatoké, melyeket etetnek, meleg szobában is tartanak, de meglehet, maholnap minden könyörület nélkül levágnak? Nem azért hoztuk nyilvánosságra imént említett aggályunkat, mintha a