Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)
1870-09-11 / 37. szám
fs>0-st' I '[ szept. 11. i.*>'rö.j * »isænewisæ mamm NÉPNEVELŐK LAPJA. t* m>í ase we:***?* *« sa» * I 37. sz. III. évfolyam. B38-ÍS 4 É 3í8ü 6 SSe 315í ® 3* Megjelenik: vasárnap. Több szakférfiú közreműködése mellett szerkeszti Márki József tdr. kiadó-tulajdonos. Előfizetési pénz (% — 1 évre : t — 4 fr.) s kéziratok a szerkesztői s kiadói hivatalba (kecskeméti utca, 5. sz.) kéretnek küldetni . Első megrendelési idő leteltével, lapunk csupa elfogadását is megrendelésnek tekintjük. Szólásszabadság a népnevelők első egyetemes gyűlésén. Vádul hozzák föl a népnevelők első egyetemes gyűlése ellen, hogy a szólásszabadság belőle száműzve volt ; s e vádat nemcsak holmi hiteleket rég vesztett, korhadt szak- és nem szaklapok, hanem a különben helyes fölfogásu s higgadt jellemű „Néptanítók lapja“ is (34. sz.) hangoztatja. Amazokkal mit sem törődünk , de oly lap ítéletét, melyet 15 -16 ezer szakember olvashat s jogunk van föltenni hogy olvas, — szivünkre kell vennünk. Lássuk tehát a fönemlített vádat saját eredeti alakjaiban, a mint azt a hivatalos közlöny feltünteti. „A szólásszabadság, úgymond, nem volt eléggé biztosítva e naggyülésen.“ „Fekete pontjait az országos értekezletnek csak (!) a főgyülések képezték.“ Megjegyeztetik : „T. i. az első napnak a (!) kivételével, mellyel minden valódi ügybarát tökéletesen meg volt elégedve.“ Ezt mi is jegyezzük meg magunknak ; szükségünk lesz rá. — „Tudtuk, mond tovább a Népt. lapja, és előreláttuk, hogy egyes vérmes természetű szónokok*) elkapatva , szenvedélyüktől, át fogják hágni az ildomosság szabta határokat, a parlamentáris (!) illem szabályait ; hogy lesznek olyanok is, kik a tetszést és éljenzést hajhászván, nyujrá frázisokkal fognak igyekezni érvelésük hézagosságának (?) és szegénységének (?) takargatására ; és — ismerve (!) ily nagygyűlések természetét — abban sem kételkedtünk, hogy egyik-másik nagyszámú semmiséges (! ?) szóbeszéd pillanatnyi tetszést is aratand.“ „Azért óva intettük ügytársainkat ... És ha a nagygyűlés szívére vette volna szavainkat, nem kellene most jobbról-balról (miért nem még: elül-hátul, alul-fölül?) a gyámoltalanság (!), türelmetlenség és élhetetlenség (!!) fájdalom (?) nagyon is indokolt (?) vádját szótalanul zsebre raknunk.“ (Nem is rakunk—éretlenségeket).— „A nagygyűléseken bizonyos párt (?) részéről tapasztalt rakoncátlankodások (!) nagy csorbát ejtettek a néptanítók annyira féltett kincsén, tekintyén.“ — „A türelmetlenség szellemének tulajdonítható az is, hogy főgyűléseink paedagogiai vitatkozásokra időt sem nyertek és hogy az iskolai szervezés körül hozott határozatait az egyoldalúság (?)és az avval karöltve járó félszegség jellemzi “ (jellemzi). — Az egész gyűlést egy zajongó párt (?) terrorizálta (?) , aki nem beszélt ennek szája íze (esze) szerént, azonnal lepiszegtetett érvek helyett a torkok győztek*) ; igen szomorú egy eredmény; némi mentségére az szolgálhat, hogy — első kísérlet volt. — És ily előzmények után ne csodálkozzék a gyűlés, ha határozatai , kívánságai, hiányozván belőlük a tárgyilagosság, sehol oly viszhangra és készségre nem találandónak, mint találtak volna más (jó) viselet mellett. — Fájni fognak itt-ott ez őszinte szavaink. . . Akkora fogyatkozás azonban, minőt említett alkalommal tapasztaltunk, nem gyógyittatik mézes szavakkal, hanem a teljes igazság hű és szigorú felderítése által. E célt kívántuk föntebbi sorainkkal előmozdítani.“ Nagy vádak, súlyos vádak , s jaj neked, népnevelők egyetemes gyűlése, hi azok vád olvasása, miként határozottan állíttatik, a „teljes igazság hű és szigorú földerítése“ ! — mert akkor nem marad rajtad semmi becsület; dacára az azokat megelőző „mézes szavaknak“: „Mint az ügy legőszintébb barátjai akarjuk mindennek előtt**) a gyűlés jó eredményeit, fényoldalait (!) ecsetelni.“ Azonban, minden tiszteletünk mellett is a „Néptanítók lapja“ s annak jelen buzgó szerkesztője, különösen ama vádak emelője s írója Mayer Miksa ur iránt, — bátrak vagyunk kijelenteni, hogy a föllebbi vádak „teljes igazságát“ el nem ismerhetjük. Vannak az elősorolt vádak közt olyanok, melyek — nem akarjuk mondani, hogy rész akaratból származott, de igen is azt, hogy — pusztádon puszta ráfogások, melyeket *) A mi észleletünk szerént legvérmesebb természetűnek látszott s utólag tapasztaltatott is nt. Lojkó ur. *) „Piszegés“ és „torok“ — hogyan férnek ezek össze ? **) „Ház előtt, házak előtt, mindenek előtt“ értjük ; azt is értjük : „háznak, házaknak, mindennek előtte“ , de már ilyeket : „háznak előtt, mindennekelőtt, — megváltjuk, sehogy sem bírunk fölfogni, bármily állhatatossággal ismételje is azt a „Néptanítók lapja.“