Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-18 / 42. szám
494 sohasem lépnek, hanem csak a látszat vagy a gyanúsítás ronda köpenye alól huhognak s igyekeznek nem ritkán atestamentomi fenyegetődzéseikkel is gátolni a megért kor józan haladását Minden igaz magyarban méltán fájdalmas érzést kelthet az, hogy nálunk nem csak a miveletlen nép marad a látszatnál, hanem a tudós emberek sem röstelik a rövidlátás vádát magukra vonni. Avagy bizonyítsák be azt, hogy kik községi iskolákat óhajtanak, azok a vallást akarják kiirtani, hogy az oly szülök, kik gyermekeiket felekezetietlen iskolákba küldik, nem hordják szivükön gyermekük erkölcsös és vallásos fejlődését, végre, hogy mindazok, kik neutrális iskolába küldik gyermekeiket e tárgyat illetőleg mindnyájan szánandó tévedésben és tudatlanságba vannak. — Biztosan állíthatjuk, hogy azon ezer meg ezer ellensége közül a községi iskoláknak, kik eddigelé e tárgyban szóltak vagy írtak, a fenyegetődzésnél és sértegetésnél tovább egy lépéssel sem mentek. Rajtunk a sor, hogy mi minden alkalommal férfias nyíltsággal megmondjuk , miért becsüljük mi többre a községi iskolákat még vallásos szempontból is a felekezeti iskoláknál. Nem onnan indulunk ki, hogy a felekezetek nem képesek jól szervezett iskolákat állítani, s nem képesek illő tanerőről sem gondoskodni noha nem kis mértékben állanak ezek is, hanem azzal kezdjük, hogy a mai népiskolai, vallásnevelés nagy tisztelet a kevés kivitelnek, valóságos szellemi odvos, s állandó harc a belső szabadság ellen. Elismerem a kivételeket még népünk zöménél is, de a legnagyobb résznél mégis csak az tapasztalható, hogy puszta vallásosság miatt téveszti életcélját : az általános világfejlődést, megveti az előre törekvést s figyelmére sem méltatja saját rendeletését. Merő vallásosságból hit ahoz, mi régi s oktalanul iszonyodik minden újítástól. A földnek többnemü áldásával kecsegteti sok tavasz népünket. Jön azonban egy késői fagy s ezerek reménye egy éjjel oda lesz ? S népünk mit tesz ? A vallás órákon bemagolt bibliai kifejezések csodatevő erejében bízva, elfolyni hagyja a telet megelőző évszakokat anélkül, hogy okos számítása által „biztosította volna övéit az időre, midőn a természet bezárja kebelét. Majd megsegít az Isten !“ sóhajtja népünk s karjait összefonva várja a sült galamb repülését. „Elküldi Isten pusztító angyalait a földre“, vagyis valamely járvány százával ragadja áldozatait. A tudomány vívmányaival siet segítni az emberiség egyik kis része a nagy tömegen. S népünk mit tesz ? Vagy félénken elfordul a segítő kéztől, vagy gyanúsító zúgolódással utasítja azt el. „Majd megsegít az Isten!“ mondja s a vallás órán beszivott azon elvnél fogva, hogy az úgy volt elrendelve“, nyugodtan nézi szeretteitek kidőlték Van a szerencsétlen néptömeg számára egy oly helyről is gondoskodva, hova megtakarított vagy a legtöbb esetben megszűkött filléreit elveszni hordhatja a lutria. Bizonyitgassuk-e, miszerint a betevők 9/10, de vallás órákon tanult ama bibliai tétel következtében kisérti meg a szerencsét, hogy : „kérj és megadatik, zörgess és megnyittatik neked ?“ „Majd megsegít az Isten“ mondja népünk s a biblia betűihez híven ragaszkodó anya éhező gyermekeitől is elvonja ama néhány fillért, melylyel Fortunának áldozni siet. Ily kinövései vannak a vallás oktatásnak, s igy lesz a legnagyobb áldás is átokká a szerencsétlenül vezetett emberiség legnagyobb részére nézve. Szomorú igazságok ezek nagyon, s ha Isten itélü székére adunk valamit, ezeken segíteni kellene. Segíteni lehetne pedig úgy, ha a vallás-