Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-22 / 47. szám

NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ HÍV. KÖZLÖNYE. Felelős Szerkesztő: Péterfy Sándor. Társszerkesztők : Kerékgyártó Elek, Lakits Vendel, Both Vilmos és Szervizer Lajos. 47. szám. Buda-Pest, 1873. november 32. VIII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. 1 a­ lap szellemi részét illető küldemények Előfizetési ár : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, ne- Péterfy Sándorhoz Pest, Deák­ tér 3. sz. ; előfi ne­­gyedévre 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések té­r pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intézendők. petit soronként 10 krral számittatnak.­­ Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Pesten, váci­ utca Előfizetési pénzek postai utalván­nyal küldendők. j 18. szám ,,N­emzeti szálloda“. A tanfelügyelőségről. Igaz, tanügyünk az 1868 iki XXXVIII t c. megjelenése óta derekas fejlődésnek indult : kormányunk gondoskodik tanintézetekről, megállapítja a tanterveket, készíttet kézikönyveket s rendezi az iskolai felügyeletet, szóval megtesz mindent, a­mit megtehet, s közoktatásunk szemlátomást halad; azonban már a megindulásánál oly utat vágtunk be, melyen, da­cára minden haladásnak, nem fogunk oda jutni, hova minden népnevelésnek vezetnie kellene, a jó értelemben vett, népszabadsághoz. — Bureaucrati­sas után haladunk , népnevelésünknek nincsenek apostolai, hanem hiva­talnokai, kik addig tesznek valamit, míg a kormány parancsol, azontúl semmit, kik inkább feláldozzák mindenben saját akaratukat a kormány akaratának, csak, hogy ne kelljen szabadon gondolkodni, önállólag csele­kedni. Tanfelügyelőink meglátogatják évről évre a kerületünkben levő nép­iskolákat megkérdezik s pontosan jelentést tesznek arról, váljon megadja a gyülekezet mindazt, mit a törvény kimond, s valjon megtartja-e a ta­nító azon tantervet, órá- s lecke-rendet, melyet felsőbb helyen meghatá­roztak ; azonban, hogy a felügyeletük alatt levő tanítókat időnkint egybe­hívnák s bizalmas beszélgetés közben a helyi viszonyokkal megismerkedni igyekeznének, hogy megkérdeznék őket, váljon a kormány által kiadott népiskolai tantervek, rendeletek s határozatok megállhatnak-e a gyakor­latban s összeegyezhetők-e a helyi viszonyokkal, hogy megbeszélnék a ta­nítókkal — például a sok közül — a mulasztások, kézi­könyvek, fegyelmi kezelések s a részletes tanmód kérdéseit : arra közülök kevesen gondolnak, azt — tudtommal — még egyikük sem tette meg. Innen azon hideg el­lenszenv, mely tanfelügyelő s tanító között mindinkább mutatkozik; in­nen azon szolgai félelem, mely a tanfelügyelőben csak „nagyságos urat“ lát, legkevésbé nép-barátot. Öt évi munkálkodás már megmutathatja val­jon életrevaló-e s viszonyainknak megfelelő-e azon elmélet, melyet az iró­asztal mellett kidolgoztunk s melybe viszonyainkat beleszoritani igye­keztünk. De akkor ne resteljünk leszállani azokhoz, kiknek kezében a gyakorlat van. Valami történik ugyan e tekintetben a tanítói értekezlete­ken , azonban — nem említve azt, hogy ezeknek elég dolguk van egyleti ügyeik mellett a célba vett általános nevelészeti s módszertani elvek fej­tegetésével, kérdés, váljon létezik-e mindenütt tanítói értekezlet, nem fe­lekezeti-e az s tanfelügyelő-e annak elnöke? Ne várjunk mindent a kor­mánytól, a törvény határain belül még van elég szabadság s e szabadság jó és célszerű felhasználása szokta a legéletre­valóbb törvényeket szülni. (Lásd : Volksschulgesetz für das Königreich Sachsen. § 32. 4.).

Next