Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-02-21 / 8. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ KÖZLÖNYE. EVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP, Felelős szerkesztő: Gyulai Béla. Munkatársak: Dr. Ballagi M., V. Balogh L., Barabás Gy., Bója G., Bálint M., Dobján L., Dolinár Gy., Falvay A., Fillinger K., Fuchs F. Garami R., Gobberg J., Goll J., Gyertyánffy J., György Al., Halász Gy., Jiönigsfeld A., Hübner J. Iványi A., Jablonszky N., Kálnay N., Kárpáti E., Kemencky K. Kerékgyártó E., Király K., Kiss Á., Kohn Gy., Kriesek J., Lakits Y., Lederer A., dr. Márky J., Mayer M., Molnár Al., Molnár K., Molnár L. Morvay K., Neumann S., Németh G., Pédery Gy., Péterfy S., Prámer Ág., Rohr F. Roller Al., Roth V., Ságh J., Schuch J., Schwarcz Gy., Szélig J., Stern M., Szervizer L., Stojanvics I., Szarvas G., Szász L. Szente J., Tamos I, dr. Toldy L, Ujházy F., Ullerich Gy., Wittinger J., Vajdafy E. és G., Vass M., Volf Gy. Weber S., Závodszky K., Zirzen J., Zsengeri S. Megjelenik minden szombaton. Ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számíttatnak. Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőhöz Budapestre, nagy-diófa-utca 13. sz.; előfizetési pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intézendők. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Budapesten, váci-utca 18. szám .,Nemzeti szálloda“. 8. szám. Budapest, 1874. Február 21. IX. évfolyam. Szemléltetés. Midőn a kis elemi tanuló az iskolába lépett, s némileg azzal megismerkedett, megbarátkozott : a tanítónak az a legsürgősebb s legfontosabb feladata, hogy a tanuló az írás-olvasás fokozatos haladása mellett a tárgyak helyes fogalmához és közelebbi megismeréséhez s ezzel összefüggőleg a beszédszervek folytonos gyakorlása következtében szóbőséghez, nyelvismerethez jusson. Ez pedig főkép beszéd- és értelemgyakorlatok, de különösen szemléltetés utján éretik el. Sokan a szemléltetést, annak gyakorlati kezelését, előadását olyan valami nehéznek, fölöslegesnek, haszontalannak tartják, hogy épen nem vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy azzal komolyan, lelkiismeretesen foglalkozzanak. De meg is látszik az ilyetén iskolából kikerült tanulókon ennek hiánya, mert nem tudnak gondolkodni, nem tudnak beszélni. A szemléltetés a mondott két okból a népiskola alsó osztályaiban roppant horderejű, mivel az értelmi képzésnek egyedüli s legalkalmasabb eszköze. Tanítása nem nehéz, mert a hozzá szükséges anyag, a természetben létező minden test, előttünk van s mintegy önként kínálkozik. Nem is fölösleges, mert a tanuló csak ennek segélyével jut sok ismeret birtokába és nem haszontalan, mert haszna majd később különösen az iratok fogalmazásánál fog előnyösen kitűnni. A szemléltetés oly egyszerű s természetes valami, hogy annak előadását, tanmenetét valóságos mulatságnak, gyermekjátéknak tartom. Olvastam valahol, hogy Pestalozzi, a nagy iskolareformátor, belépvén egykor iskolájába, látja, hogy segédtanítója szemléltetéssel foglalkozva épen létrát pingál a táblára. Azzal se szól — se beszél, kimegy az udvarra, és kevés idő múlva létrával visszatér az iskolába, oda állítja tanítványai közé és megmutatván, megmagyarázván alakját, alkatrészeit, célját sat., a tanulók a létrának tiszta fogalmával bírtak. Tanítótársához fordulván, mondá : „mindent, mit megmutatni, szemléltetni lehet, természetben kell szemléltetni . Itt tehát az elv, a szabály, miképen kell szemléltetnünk. — De hiszen valami nagyon természetes is az. Aki nem látta például a pesti lánchidat, bármennyit beszéljen neki valaki annak szerkezetéről, ha mind