Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-12 / 37. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ KÖZLÖNYE. JEVELES-OKTATÁSÜGYI pÍETILAP. Felelős szerkesztő : Gyulai Béla,. Munkatársak: Dr. Ballagi M., V. Balogh L., Barabás Gy., Bója G., Bálint M., Dobján L. Dolinár Gy., Faluvégi A., Falvay A., Fillinger K., Fuchs F. Garami R., Goldberg J., Goll J., Gyertyánffy J., György Al., Halász Gy., Bönigsfeld A., Hübner J. Iványi A., Jablonszky N., Kapi Gy., Kálnay N., Kárpáti E., Kemencky K., Kerékgyártó E., Király K., Kiss Á., Kohn Gy., Kriesch J., Lakits V., Lederer A., dr. Márky L., Mayer M., Molnár Al., Molnár K., Molnár L. Morvay K., Neumann S., Németh G., Pédery Gy., Péterfy S., Pránier Ág., Rohr F. Roller M., Roth V., Ságh J., Schuch J., Schwarcz Gy., Szélig J., Stern M., Bretvizer J., Stojanovics I., Szarvas G., Szász L. Szente J., Tanos I, dr. Toldy L., Túry J., Ujházy F., Ullerich Gy., Wittinger J., Vajdafy E. és G., Vass M., Volf Gy. Weber S., Vizer E., Závodszky K., Zirzen J., Zsengeri S Megjelenik minden szombaton. a lap szellemi részét illető küldemények Ára : Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 a szerkesztőhöz Budapestre, nagy-diófa-utca 13. sz. ; frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soron- előfizetési pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intőként 10 krral számittatnak. rendek. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Budapest-Előfizetési pénzek postai utalványnyal küldendők. ten, váci-utca 18. szám ,,Nemzeti szálloda“ 37. szám. Budapest, 1874. Szeptember 12. IX. évfolyam. A heti és nagy szünidő. Hazánk nevelés- és tanításügyi történetének korszakot alkotó újabb idejében a heti szünidő itt-ott tárgyát képezte a felszólalásoknak és megtámadtatásoknak. Ez pedig csakis azért történhetett, mivel, mint mindenben, úgy ebben is eltérések uralkodtak és uralkodnak jelenleg is országszerte, az annyira szükséges egység e tekintetben teljesen hiányozván. Egyik községben csütörtökön egész nap, másutt szerdán, szombaton egy-egy fél nap, némely helyen csupán szerdán délután szünetel a tanítás ; ismét némely községben vagy hitfelekezetnél semmi szünnap nincs, és jogosultságát épen nem bírta még csak félnapra is kivívni. *) Sok helyen nagy hűhóval hozzáláttak az iskolaügy rendezéséhez, s legelsöbben szabályozták — vagy legalább akarták szabályozni — a szünidőt, de miután ez leginkább a tanítók mellőzésével — mint a nevelés és tanítás terén egyedüli theoretical s hosszas gyakorlati ismeretekkel és tapasztalatokkal bővelkedő szakférfiak illetékes véleményének meghallgatása nélkül — történik, ami szerintem nem csak menthetetlen hiba és botlás, hanem következményeiben tanító- és iskolára illetőleg tanulóra sérelmes, botrányos , el nem mulaszthatom ezen thémáról egyetmást e lapok utján nyilvánosság elé hozni. a szünnap, melyet nálunk is a többszázados usus törvénnyé emelt, minden gondolkodó és gyakorló tanférfiú előtt nem épen mint pihenő nap szerepel, hanem úgy tekinti azt , mint a taneredménynek előmozdítóját, főfactorát, tényezőjét. Ezen paedagogiai elvnek megfontolása alapján történhetett csak, hogy : a) a szünnap jogosultságát elismerték már a régibb korban a nevelészek mind, egyháziak, világiak, elfogadva azt tőlük tanintézetek. *) Valóban nem irigylésre méltó az izraelita tanítók és tanulók helyzete. Az elsők — tapasztalat szerint — rövid idő alatt lesznek invalidusokká, míg utóbbiakban a hosszú tanév és túlságos napi tanórák folytán e rendszabály az egész nemzetségen megboszulja magát. Hübner.