Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-08 / 45. szám
854 NÉPNEVELŐK LAPJA. nitó sem vonhatja ki magát, csak azon esetben, ha ránézve mindegy mások ama sújtó ítélete is, hogy ő nem méltó arra, hogy egy mivelt társaságban helyet foglalhasson. Ha a tanító, mint kötelességét lelkiismeretesen teljesítő szakember az iskolában, mint mivelt egyén a társadalomban megállja helyét, akkor a szeretet és tisztelet s édes gyermekük, a tekintély nagy részben biztosítva van. 2. Második, ami a tanító tekintélyét emelni hivatva van, a tisztességes és pontos fizetés. Legyen hát a tanító teljesen szakember, ki a nevelési és módszertani elvek alkalmazásában teljesen virtuóz, legyen meg hát a tanítónak egy mivelt egyénnél elengedhetetlen absolut miveltsége, de hiányozzék a tisztességes, megélhető állapot; kelljen a napi szükségek fedezhetése végett fűhöz-fához kapkodni az uzsorások, vagy teljesen miveletlen, még nevek leírására is alig képes vagyonos egyének karjaiba vetni magát; ami, a mai nyomorúságos és rendetlen kiadású 800 frt fizetés mellett múlhatatlanul meg kell, hogy történjék ; ne járhasson tisztességes — őt megillető — ruhában , nem fog, mint nem volt eddig soha a tanítónak tekintélye lenni. Hisz melyik nem tapasztalta volna, hogy a tudatlansággal párosult vagyon a tekintélynek örvend, míg a nyomorral küzdő, értelmes és mivelt egyénnek lenézés a sorsa. Elengedhetetlen tehát, hogy a tanítónak, kire az államférfiak, mint a nemzetek életében fontos tényezőre, oly gyakran s oly határozottan hivatkoznak, tisztességes fizetése legyen és az pontosan adassék. Ez okból óhajtandó, hogy a közs. iskolák, melyeknél a pontos fizetés csak fehér hollók módjára fordul elő, a főváros kivételével mindenütt, s a felekezetiek ott, hol a jelzett kívánalomnak szigorú pontossággal meg nem felelnek, államivá tétessenek ; önként értetvén, hogy azon összeget, melyet jelenleg az iskolafentartók iskolai czélra fordítnak, kötelesek lennének az adóhivatalba fizetni. E tisztességes fizetés nem lehetne kevesebb, mint faluhelyen 400 frt rendes fizetés, lakás és 10 % ötödik évi pótlék. Kis városon — 10,000 lakosság — 500 frt, lakás, vagy ennek megfelelő lakbér — illetmény és 10 ° C ötödik évi pótlék; nagyobb városokon, a viszonyokhoz alkalmazva, ennél is több. A tisztességes fizetés elengedhetetlen folytatásául tekintem én a tisztességes nyugdíjat is, mely a mainál méltányosabb kell, hogy legyen, s szerintem ez úgy történhetik, ha törvénybe lesz igtatva, hogy a tanító 30 évi szolgálat után nyugalomdíjul addig élvezett rendes fizetését megkapja. 3. Amit eddig elmondtam, azt 9/10-ed részben az állam törvényhozásának volna joga és kötelessége megtenni. De hogy a tanítónak tekintélye legyen, ahhoz az elmondottak nem elégségesek. Ahhoz szükséges, hogy a tanítóban a szigorú kötelességérzetet mindenki, még ellenségei is respectálják. A tanító azért tanító, hogy neki legfontosabb kötelessége a nevelés és oktatás legyen, s az semmi más teendő miatt hátrányt ne szenvedjen. Szükséges továbbá hogy a tanító élete a családjában és künn a társadalomban mintegy mintául tekintessék. A tanítónak a vallásosság, erényesség és józanság mintaképének kell lennie ; mert a kire nemzedékek élete van bízva, attól ezt joggal meg is várhatni. Különösen 3 dolog az, ami — feltéve, hogy elkövettetnék — a tanítónak tekintélyét — ahelyett, hogy emelné, teljesen tönkre teszi : a korhelység, hazard játék, s az ezekkel járó éjszakázás s a társaság meg nem válogatása. Lehet az ilyen tanító munkás, kitűnő szakember, teljesen mivelt egyén, nincs annak s nem is lehet tekintélye. A tanítót kritizálni különben is hivatva érzi mindenki magát s ha még olykor meg is feledkezik — magáról, mint közpályán működő egyén, csakugyan kihívja maga ellen a bírálatot. A tanítói tekintély rovására, illetőleg annak teljes tönkre silányítására történ az is, hogy ha mivelt emberhez nem illő társaságba keveredik s azokkal, s illetőleg annak tagjaival „bruderezik.“ Axioma minden közmondás, s így ez is az — bár egy kissé drasztikus, hogy „ha korpa közé keveredel , megesz a disznó“ — ; vagy : „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.“ Azért tanító tekintélyének emlése szempontjából elengedhetetlen szükségesség a társaság megválogatása, a józanság határának szigorú megtartása s a hazard játékoktól való tartózkodás. 4. A jelzettekhez méltó fontossággal bir a tanitó önállósága és jellemszilárdsága is. Századokon keresztül, nem tekintetett egyébnek a tanitó, mint mások mulattatására szánt bohócznak, akarat nélküli bábnak, két rét hajolt udvaroncznak. Ilyennek van festve mindenütt, ilyennek van feltüntetve minden népszínműben. Hála istennek, ez a kor már letűnt, s azért a mai tanítóságnak egyik legszentebb kötelessége kettőzött szorgalommal mivelni magát, mert helyes és igazi önállóság csak értelmes és mivelt egyénnek lehet tulajdona. Ne legyen a tanító vak eszköze bárkinek is, a törvény korlátai között legyen önálló ; mondja ki véleményét, anélkül, hogy sértene; kerülje még az árnyékát is olyan valaminek, mely azt engedné sejtetni, hogy a nagyobbak kegyét hízelgéssel akarja maga részére megnyerni. Tanúsítson mindenhol és mindenkivel szemben jellemszilárdságot, önállóságot, senkit — annál kevésbbé tanító társát ne gyanúsítson, ne rágalmazzon , hirdesse az igazságot, őszinteséget s ekkor önmaga s az egész tanítóság tekintélyének emeléséhez, ha porszemmel is, de hozzájárult. 5. Nem lehet tagadni, hogy a tanító munkásságának legfőbb tere: az iskola. De nem az egyedüli. Mert aki úgy fogná fel állását, hogy rá az iskolán kívül semmi teendő nem vár, az téves gondolkozásának és önzésének adná félremagyarázhatatlan tanújelét. A szó nemesebb értelmében akkor lehet valaki néptanító, ha a népet nem csak oktatja, hanem — amennyiben tőle függ — igyekszik nyomorúságából, bajából kisegíteni. A tanító szerepe, mint Kossuth mondja, hasonlít a harmathoz, melyet ember, állat gázol, de nyomában virány kél. A társadalomban való munkálkodás, jótékony intézeteknek, hasonczélú egyesületeknek létrehozása, vagy az azok felvirágoztatásában való okos és tapintatos részvétel, nemcsak keresztényi, nemcsak emberi, de állásából kifolyó magasztos kötelessége a tanítónak. Azért az olyan tanítónak van és lehet tekintélye s csak azon tanító emeli igazán a tanítóság tekintélyét, ki nem vonul félre odújába, nem rejti véka alá a világosságot, hanem a neki adott tehetséggel szolgál az emberiségnek. Aki a társadalom terén való munkásságtól félrevonul, az vagy önző, vagy embergyűlölő, de semmiesetre sem valódi tanító. 6. Még csak egyet említek, ami a tanítóság tekintélyét nagyban emelni hivatva van. Ezt nem azért hagytam utolsónak, mintha legjelentéktelenebbnek tartanám, hanem, hogy a „finis coronat opus“ elvet alkalmazhassam. E tekintélyt emelő hathatós eszköz : a testületi szellemből folyó összetartás. Egyesek, testületek, mint nemzetek életében az egyetértés volt mindig az, mely diadalra segítette az ügyet , s visszavonulás volt az, mely mindig letiporta azokat, kiknek