Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-23 / 8. szám
8. szám. Budapest, 1884. február 23. 19. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA _______NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY.____ iLlegrjelen. e lap minden, ozombaton. Előfizetések és reclamátiók kizárólag SENYEI FERENCZ IX., Soroksári-utcza 32. sz. küldendők. Ára : egész évre............................. 4 frt. félévre .................................. 2 frt. negyedévre .1 Egyes szám ........................10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a Szerkesztőhez, IX., Soroksári utcza 63. sz., czimezendők. Hirdetések és ezek dija Neuimayer Ede könyvnyomdászhoz Váczi-körút, (Iparudvar) küldendők, egyesületi pénztáros úrhoz, Mily előny és haszon háramlik a községi iskolából az államra, társadalomra és művelődésre ?*) - írta : Tanos Imre. Az élet nagy tanítómestere az idő és tapasztalás. Semmi sem akadályozta az emberiség fejlődését, a művelődést és haladást annyira, mint az, hogy az emberek egymást nem ismerve, vagy jobban mondva, félreismerve, tevékenységők nagy részét egymás elleni küzdelmekre fordíták , és mig igy egyrészről pusztítás — és rombolásnál egyebet nem igen tudtak felmutatni, megsemmisíték másrészről azt is, mit mások igyekezete teremtett közhasznú czélokra. A társadalmi fejlődés és művelődési történelem ezen jelenségének okát az irányadó tényezők tudatlanságán és önző nagyravágyásán kívül főleg azon körülményben találjuk, hogy a társadalmat és államokat képező emberiség nem volt tisztában létezésének fő czélja felől. Ha egyesek, ismerve ezen czélt és a hozzá vezető utat, kalauzul vállalkoztak, nem volt ki kövesse. És miként a sereg nélküli vezér nem folyhat be az ütközet kimenetelére és viszont a vezérlet nélküli sereg a véletlen játéka : úgy volt ez az emberiség fejlődésében is. Ahány felekezet — és nemzetiség —, annyiféle minőségű részből áll a társadalom, annyiféle irányban neveltetik, annyiféle érdeket szokott tanúsítani és követni. A felekezetek mint megannyi válaszfal emelkednek az egy társadalmat képező részek közé, és gátolják azt, mi a haladást leginkább segítheti elő: az egyesült erővel egy közös czél felé való törekvést. Hogy a társadalom ily kedvezőtlen viszonyok között a művelődés azon fokáig jutott, melyen ma áll, még nem azt bizonyítja, hogy ezen körülmények jók és kedvezők voltak a haladásra, hanem inkább azt , hogy kedvezőtlen körülmények között is lehet előbbre jutni ; valamint nem lehet észszerűen állítani, hogy a sántító járására előnyös a sántítás, mert így is előbbre jut ! Igen, az emberiség haladott fokozatosan, de késlelkedve, sántítva. Minden lépésénél akadályozó fájdalom kíséri. Ezen akadály a különböző irány felé való törekvés és ennek eredménye : az egymás elleni törekvés. De honnan jő az, hogy az egy egészet képző emberiség nem egy, őt, az egészet érdeklődél felé tart, hanem — mintegy utánozva két ellentétes erőt — egymást paralizálja, egymást megsemmisíti ? A társadalmi fejlődés és haladás leglényegesb tényezői, a tanintézetek, mai is az állami érdekeket nem követő közegek gondjaira bízvák, holott ez az állami czélokkal ellenkező mellékérdekek előmozdítását eredményezi amazoknak rovására. Ezen állításunkat egy kis hasonlattal illustrálva bizonyítjuk. Egy termékeny kert tulajdonosa növényeinek satnya tenyésztekor nem csak a magot, talajt, égaljt stb. fogja vizsgálódása tárgyául tenni, hanem — ha azokat a növényzetre hátrányosaknak nem találta — az eddig teljes bizalmát brit kertész eljárása felett is fog vizsgálódni, hogy a bajon valamiként segíthessen. Hasonló az állam helyzete, hasznos veteményei, tanintézetei megtekintésekor. Itt is jó magot, alkalmas talajt, kedvező égaljt stb. talál, és a plánta mégis satnya ! Szemügyre véve a kertész sáfárkodását, belátja, hogy biz’ az nem érti mesterségét, csősznek sem való. Ahelyett t. i., hogy a zsenge növényeket ápolva, gáztól tisztán tartaná, hideg ellen óvná, idejében öntözné, stb. inkább privát ízlésének megfelelő oly növényzet termesztésére használja a kertet, mely neki kuruzsló mestersége űzésére alkalmasnak látszik. A mellékczélokat hajhászó kertész : a fele *) Ezen, sok tekintetben fontos kérdés az 1870. egyetemes tanitógyülés által pályakérdésül tűzetvén ki, a birálók (Zichy Antal, Brassai Samu és Greguss Ágost) jelen értekezést pályadijjal tüntették ki. Ezen értekezés ismertetése után ftdő. Krammer Ferencz ur czikkére fogjuk észrevételeinket megtenni. Szerk. 8