Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-23 / 8. szám

8. szám. Budapest, 1884. február 23. 19. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA _______NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY.____ iLlegrjelen. e lap minden, ozomb­aton­. Előfizetések és reclamátiók kizárólag SENYEI FERENCZ IX., Soroksári-utcza 32. sz. küldendők. Ára : egész évre............................. 4 frt. félévre .................................. 2 frt. negyedévre .1 Egyes szám ........................10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a Szerkesztő­hez, IX., Soroksári­ utcza 63. sz., czimezendők. Hirdetések és ezek dija Neuim­ayer Ede könyvnyomdászhoz Váczi-körút, (Iparudvar) küldendők, egyesületi pénztáros úrhoz, Mily előny és haszon háramlik a köz­ségi iskolából az államra, társada­lomra és művelődésre ?*) - írta : Tanos Imre. Az élet nagy tanítómestere az idő és tapasztalás. Semmi sem akadályozta az emberiség fejlődé­sét, a művelődést és haladást annyira, mint az, hogy az emberek egymást nem ismerve, vagy job­ban mondva, félreismerve, tevékenységők nagy részét egymás elleni küzdelmekre fordíták , és mig igy egyrészről pusztítás — és rombolásnál egyebet nem igen tudtak felmutatni, megsemmisíték más­részről azt is, mit mások igyekezete teremtett köz­hasznú czélokra. A társadalmi fejlődés és művelődési történe­lem ezen jelenségének okát az irányadó tényezők tudatlanságán és önző nagyra­vágyásán kívül főleg azon körülményben találjuk, hogy a társadalmat és államokat képező emberiség nem volt tisztában létezésének fő czélja felől. Ha egyesek, ismerve ezen czélt és a hozzá vezető utat, kalauzul vállalkoztak, nem volt ki kövesse. És miként a sereg nélküli vezér nem folyhat be az ütközet kimenetelére és viszont a vezérlet nélküli sereg a véletlen játéka : úgy volt ez az emberiség fejlődésében is. A­hány felekezet — és nemzetiség —, annyi­féle minőségű részből áll a társadalom, annyiféle irányban neveltetik, annyiféle érdeket szokott tanú­sítani és követni. A felekezetek mint meg­annyi válaszfal emelkednek az egy társadalmat képező részek közé, és gátolják azt, mi a haladást legin­kább segítheti elő: az egyesült erővel egy közös czél felé való törekvést. Hogy a társadalom ily kedvezőtlen viszonyok között a művelődés azon fokáig jutott, melyen ma áll, még nem azt bizonyítja, hogy ezen körülmények jók és kedvezők voltak a haladásra, hanem inkább azt , hogy kedvezőtlen körülmények között is lehet előbbre jutni ; valamint nem lehet észszerűen állí­tani, hogy a sántító járására előnyös a sántítás, mert így is előbbre jut ! Igen, az emberiség haladott fokozatosan, de késlelkedve, sántítva. Minden lépésénél akadályozó fájdalom kíséri. Ezen akadály a különböző irány felé való törekvés és ennek eredménye : az egy­más elleni törekvés. De honnan jő az, hogy az egy egészet képző emberiség nem egy, őt, az egészet érdeklő­d­él felé tart, hanem — mintegy utánozva két ellentétes erőt — egymást paralizálja, egymást megsemmisíti ? A társadalmi fejlődés és haladás leglényegesb tényezői, a tanintézetek, mai is az állami érdeke­ket nem követő közegek gondjaira bízvák, holott ez az állami czélokkal ellenkező mellékérdekek elő­mozdítását eredményezi amazoknak rovására. Ezen állításunkat egy kis hasonlattal illustrálva bizonyítjuk. Egy termékeny kert tulajdonosa növényeinek satnya tenyésztekor nem csak a magot, talajt, égaljt stb. fogja vizsgálódása tárgyául tenni, hanem — ha azokat a növényzetre hátrányosaknak nem találta — az eddig teljes bizalmát brit kertész el­járása felett is fog vizsgálódni, hogy a bajon valamiként segíthessen. Hasonló az állam helyzete, hasznos veteményei, tanintézetei megtekintésekor. Itt is jó magot, alkal­mas talajt, kedvező égaljt stb. talál, és a plánta még­is satnya ! Szemügyre véve a kertész sáfárkodását, be­látja, hogy biz’ az nem érti mesterségét, csősznek sem való. Ahelyett t. i., hogy a zsenge növényeket ápolva, gáztól tisztán tartaná, hideg ellen óvná, idejében öntözné, stb. inkább privát ízlésének meg­felelő oly növényzet termesztésére használja a ker­tet, mely neki kuruzsló mestersége űzésére alkal­masnak látszik. A mellékczélokat hajhászó kertész : a fele­ *) Ezen, sok tekintetben fontos kérdés az 1870. egyetemes tanitógyülés által pályakérdésül tűzetvén ki, a birálók (Zichy Antal, Brassai Samu és Greguss Ágost) jelen értekezést pályadijjal tüntették ki. Ezen értekezés ismertetése után ftdő. Krammer Ferencz ur czikkére fogjuk észrevételeinket meg­tenni. Szerk. 8

Next