Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-08 / 45. szám
45. szám. Budapest, 1884. november 8. 19. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA egjelen e lap ra inden. szó jobbaton. Előfizetések és reclamátiók kizárólag NAGY LAJOS A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez, NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. IX., Soroksári-utcza 18. sz. küldendők. Ára : egész évre............................. 4 írt. félévre .................................. 2 írt. negyedévre............................. 1 „ Egyes szám .........................10 kr. VIII. ker., Ősz-utcza 41. sz., czimezendők. Hirdetések és ezek dija Neumajer Ede könyvnyomdászhoz. Váczi-körút, (Iparudvar) küldendők, egyesületi pénztáros úrhoz, Melyek volnának a tanítói tekintély emelésének hathatós eszközei?') (Irta : M. Székely János.,) Századok, sőt mondhatnám ezredek múltak el anélkül, hogy e kérdés felszínre került volna, anélkül, hogy ez eszme megtestesítésével valaki foglalkozott volna. Tanító és tekintély századokon keresztül összeférhetetlennek tartatott ; a tanító fogalmával a szolgaság, lenézés és kicsinylés volt összeforrva. Ennek oka egyfelől a kor szelleme, másfelől a társadalom gondolkozásának irányítására befolyó tényezők voltak. Ismeretes dolog, hogy a legújabb korig az iskolák kizárólag az egyházak fennhatósága alá voltak helyezve; „az iskola mindenütt a templom tornácza, a tanító a pap egyházfia volt“ — Dr. Kiss A. — az egyházaknak pedig legfőbb törekvésük volt mindenha hatalmuknak és tekintélyüknek emelése s körükbe vonhatott minden más tényezőnek hatalmuk alá rendelése. Azonban a haladó kor szelleme a felekezeti irány helyett, a nemzetit emelte túlsúlyra; a jelszó: „a haza mindenek előtt“ elfoglalta az őt megillető helyet; a haza érdeke minden s így az egyházak érdekének is fölébe helyeztetett. Igen, az utóbbi pár évtiz — mely a „modern népnevelés kora“-nak neveztetik — hazánkban is érvényesítette az állam azon jogát, az államnak nemcsak hivatása, de kötelessége is hazafiakat, polgárokat nevelni úgy és olyan szellemben, a mint azt az édes haza legszentebb érdeke követeli. Ezen felfogás uj irányba terelte a népnevelés ügyét; a páriául nézett tanítónak polgárjogot biztosított, sőt az 1870-dik franczia-porosz háború óta a tanítói állás fontossága s igy a tanító tekintélye is emelkedett még a magasabb körök előtt is; s kell is, hogy emelkedjék, midőn Trefort közokt. miniszter ur ő nagyméltósága is axiómaként állította fel, hogy: „Tudatlan, koldus népek semmire sem valók, és semmire sem mennek.“ A ki a népnek tanítójául, tanácsadójául, szóval mindenéül van odaállítva, annak az előtt tekintélyének is kell, hogy legyen. De bárha e téren újabb időben sok történt, ma sincs olyan tekintélye a tanítónak, amilyennek a népnevelésügy nemzeti fontosságánál fogva lenni kellene ; hogy olyan legyen , azt a törvényhozás s mi tanítók idézhetjük elő. Ezen értelemben a tanítói tekintély emelésének hathatós eszközéül tekintem én a következőket: 1. A képzettséget. A tanító képzettségének is, mint minden más állás, mivelt egyénének, kétirányúnak kell lenni. Első a szak, második az általános képzettség, miveltség. 1868 óta mind a szak, mind az általános miveltség tekintetében nagy haladás, sok minden történt, de — felfogásom szerint — nem elég s nem a tökéletes helyes irányban. A tanítóképzőintézetek pláne — újabb időben — a 3 éves tanfolyamról 4-re emeltettek, anélkül, hogy ez a tanítói tekintély emelésére még a magasabb körök előtt, is csak legkevésbbé is befolyással lett volna, mert a belügyminisztérium, csak nem régen is, a tanító oklevelét — absolut értelemben — még a semmi teljes bevégzettséget fel nem mutatható 6 gymnasialis bizonyitványnyal sem minősítette egyenlő értékűnek s igy a helyett, hogy a tanitó tekintélyét emelte volna, azt Magyarország tanítóságának arculcsapására még lejebb szállította. Mennyivel czélszerűbb s pénzügyi szempontból magára az államra is kevésbbé terhelő lett volna, az előbbi Béves tanfolyam meghagyása azon megszakítással, hogy a t.-képzőintézetbe csak a 6 gymnasium vagy ennek megfelelő iskolát végzett növendék vétetett volna fel. Sőt én a jelenlegi beosztásnál azt is helyesebbnek tartanám, hogy a képzőintézeti tanfolyam lenne csak két év, de 6 gymnasiumnál kevesebb képzettséggel oda senki fel ne vétetnék. Az állam ezen beosztással sokat nyerne, a tanítóság képzettsége, ha nem emelkednék, de nem is sülyedne, s mégis a tanító nem lenne még egy polg. iskolát végzett növendék lenézésének is kitéve. Azonban a tanítóképző-intézet, mind a szak mind az általános miveltségnek csak az alapját adja meg , azt a maga egészében kidomborítani, kiegészíteni, künn az életben kötelessége a tanítónak. E czélból minden önérzetes tanítónak a szakmunkák tovább tanulmányozása, s a tanítás terén szerzett tapasztalatainak pontos bejegyzése mellett, kötelessége a jó műveknek olvasása ; de mert a nagy események folytonos figyelemmel kisérése is elengedhetetlen egy magát miveltnek tartó embernél, ezért az olvasó-egyesületnek — ahol ilyen van — szorgalmas látogatása, szóval a mennyiben a viszonyok megengedik, a hirlap olvasása alól, egy ta *) Felolvastatott a háromszékmegyei tanítótestületnek f. évi okt. 23. és 24-én Kovásznán tartott közgyűlésében Határozatai egyhangúlag kimondatott, hogy a felolvasás végén I. alatt foglalt 5 tételnek a népoktatási törvény revisiója alkalmával leendő figyelembe vételére egy memorandumban a magas kormány keressék fel. A hazai tanítótestületek pedig ezen kérelemnek pártolására s hasonlónak a minisztériumhoz leendő felterjesztésére szólittassanak fel. E dolgozat, valamely elterjedt szaklapban pedig tétessék közzé. 45