Népnevelők Lapja, 1907 (42. évfolyam, 1-25. szám)

1907-11-30 / 23. szám

240 NÉPNEVELŐK LAPJA Megjegyezte óráján pontosan a napot? — J. Meg. — Ó. Merre ment a hajó, napnyugatnak, vagy napkeletnek ? — J. Napnyugatnak. — Ó. Mindég? — J. Mindig. — Ó. Útjában maga is mindég nyugatnak tartott? J. Igen. — Ó. Tehát nem fordult vissza napkelet felé? — J. Nem. — Ó. Ha nem , akkor mindég a nap előtt járt? — J. Hogy volt, hogy nem volt, de valahogy mégis úgy volt. — Ó. Ha maga mindég a nap előtt járt, akkor maga azt mindég meg is előzte. Még pedig eleinte csak percekkel, később órákkal. Mivel pedig maga jártában, keltében azt az utat tette meg, amit a nap 24 óra alatt tesz meg, abból az következik, hogy maga a napot 24 órával, tehát egy egész nappal előzte meg. Vagyis maga még oda volt, idejéből egy napot veszített, így aztán megértheti azt is, hogy miért volt a fiumei újságon „csütörtök“ a maga óráján meg „szerda.“ Jobbadán. Hát akkor mégis csak jól jár ez az óra? — Ó. Jól bizony. Még pedig annyira jól, hogy hosszú utazása alatt egy minutum nem sok, de annyit se késett, se nem sietett. Nem az órában volt a hiba, hanem a maga fejében. De szerencsére úgy, ahogy immáron az is rendbe van hozva. — J. No de ilyet! Nem is hittem volna, hogy még ilyen is legyen ezen a kerek világon! — Ó. Meg van tehát nyugodva? — J. Már hogyne vónék? Ezt a dolgot, ha hazamegyek, el is mondom a tisztelendő urnak. Hogy fog rajta Uramisten bámulni ! Mert hát nem hiszem, hogy ő valaha ilyen csudát hallott volna. Az órás és Jobbadán kibékülve és kezet fogva , elégedetten szételoszlanak. Szabó Kálmán: Tanügyi élet. Két tábor. A lapok olyan tudósításokat hoznak mostanában megtartott gyűléseinkről, hogy a fővárosi tanítóság két táborra szakadt. Az egyikben vannak a higgadtak, a másikban a türelmetlenek. Nyugodt szemmel figyeljük ezeket a gyűléseket s első pillanatra olybá tűnik a dolog előttünk, mintha ebben az ítéletben volna némelyes igazság. Mennyi fel-feltolakodó érzést kell legyőznie annak, aki a higgadtságnak nevezett önmérséklettel tudja ma figyelni sorsának folyását ; de mennyivel nagyobb ostromnak volt kitéve az, aki végre is nem bírt megküzdeni magával és türelmetlen. Higgadtság és türelmetlenség! Ne állítsuk ezt a kettőt szembe egymással mi is s ne szakadjunk valahogy csakugyan két ilyen táborra, mert ez volna ügyünknek legnagyobb veszedelme. Okosan gondolkozni és tenni : erre nagy szükség van , de méltatlan cselekedetektől óvjon meg minket a mi magasztos tanítói törekvésünk. Erőre, imponáló egyetértésre és a legösszehangzóbb munkára, eljárásra törekedjünk. Álljon félre mindenki, aki ennek útjában van, mondjon le minden egyéni szereplésről, mert most az önzetlenség tüzét kell lángra lobbantani. S ha jól vesszük ki és ha nem csalnak jeleink, ebben az irányban kezdünk evezni máris. Egy-két ízléstelen közbekiáltást leszámítva, gyűléseink a komolyság bélyegét viselik magukon A lényegre nézve nem voltunk két tábor s ez mindenek közt a legörvendetesebb. S ebben járjon elől jó példával az is, aki vezet, meg az is, akit vezetnek ! A fővárosi tanítóság sorsa ma nagyon nehéz, ne tegyük nehezebbé magunk is. xLii. évfolyam Az egész lakosság rászorul a drágasági pótlékra. Ezt a kijelentést tette Palotai Rezső, főv. bizottsági tag, a kristályvíz főfőmatadora azon az értekezleten, amelyet a polgármester az adó felemelése ügyében hívott össze, mint azt a „Budapesti Hirlap“ban olvastuk. Ez a mondat így magában véve nem tartalmaz semmi különöset, de ha jobban taglaljuk , az a jelentése, hogy nemcsak a tanítóknak és tisztviselőknek kell drágasági pótlék, hanem mindenkinek, az egész budapesti lakosságnak. Sajnos, a mi fővárosunkban valóban van sok szegény ember, akiknek sorába bátran lehet beleszámítani a tanítókat és a kisebb tisztviselőket is. De hogy a budapesti háztulajdonosok, telekspekulánsok, nagykereskedők, nagyiparosok, gyárosok, bankigazgatók, nagybirtokosok rászorulnának kétszáz-háromszáz korona évi drágasági pótlékra, azt mi sem Palotai Rezső úrnak, sem más szónokló nagyságnak elhinni nem fogjuk. Mert, hogy a háztulajdonosoknak, akik hallatlan vakmerőséggel felstájgerolták a házbéreket, a nagykereskedőknek, akik kartellbe állva megdrágították a szenet és minden más cikket, tejet, kenyeret, húst stb, hogy ezeknek mérhetetlenül megnövekedő jövedelmük után ne kelljen nagyobb adót fizetniök, hanem még drágasági pótlékot kelljen kapniok : ez olyan abszurdum, amelynek hallatára tán még maga Palotai Rezső úr is utólag gondolkozóba esik. Mert ha nem tenné, kénytelenek volnánk megjegyezni ezt az,,érdemes“ nevet, hogy el ne felejtsük majd alkalomadtán. Egyúttal kijelentjük, hogy ez a nagymondás nem kristálytiszta igazság és aki csak ilyen igazságokat hirdet, az (kristály) vizet prédikál, de ő maga bort iszik. Veszedelmes eljárás, mert az emberek észrevehetik a csínyt s majd ők is bort kérnek s nem isznak a (kristály) vízből ! Különben, tanítók, tisztviselők, őrködjünk a bizottsági tagok lelkiismerete fölött, kiváltképpen a most következendő időkben, mert tanulságos dolgokat fogunk tapasztalni, amely tapasztalatokat a közjó érdekében majd értékesítenünk kell. V. Ünneprontók az inas-iskolában. Az utóbbi időben egyre jobban elszaporodtak az iparosinasok között a nemzetközi szocialisták, akik már a külső szakszervezeti befolyás alatt arra is bátorságot vettek, hogy a hazafias iskolai ünnepeket botrányos viselettel megzavarják. Követésre méltó példát nyújt e tekintetben a budapesti szabók ipartestülete, hogyan lehet a féktelenkedőket ráncba szedni, oly fegyelmi eszközzel, amelyet közvetlenül nem az iskola nyújt ugyan, de azért mégis meglátszik rajta az iskola fegyelmező ereje. Teljes egészében közöljük az ipartársulat hazafias, bölcs átiratát, mely a fent nevezett üggyel foglalkozik s azzal alaposan végez. 1354/907 sz. Másolat: Tekintetes Igazgatóság! A VII. ker. dob utcai szabószakirányú iparosinasiskola igazgatóságának arra a bejelentésére, hogy a f. évi október 6-án az iskola helyiségében megtartott hazafias ünnepet megzavaró, az iskola kötelékébe tartozó iparosinasok közül Berger Miksa és Mannheim Izidor harmadik osztályú tanulók mint felbujtók és a tanári kar intézkedéseinek ellenszegülők ellen, ipartestületünk elöljárósága a f. évi június hó 3-án kelt 711/907 sz. alatt a székesfőváros összes szabószakirányú iparosinasiskolák igazgatóságának megküldött, Spitz Gyula inas ellen hozott határozatában foglaltak szerint járt el. Ugyanis fent nevezett két fiút tanítómesterével az elnökség beidézte. A tanítómestereknek értésére adatott, hogy tanulóik erkölcsi nevelését is szem előtt