Néprajzi értesítő 7. évfolyam, 1906.

Tanulmányok - Dévai székely-csángó keresztelő és lakodalom / Szabó Imre = 7. évf. 1. f. 1–10., ill., 5 ábr.

DÉVAI SZÉKELY-CSÁNGÓ KERESZTELŐ ÉS LAKODALOM. Az emberi élet három fő mozzanata a születés, nősülés és a temetés. A­ nép hosszú időn át sok érdekes szokást csoportosított köréjük, ezekkel is emelni igyekezvén e jelentőségteljes eseményeket. A dévai székely-csángókról régebben írt tanulmányaim kiegészítéséül ezúttal a keresztelőről­­és lakodalomról óhajtok megemlékezni. A dévai csángók mintegy másfél századra tehető bukovinai tartózko­dásuk alatt családi ünnepségeikbe is a környező, főképpen szláv elemektől sokat vettek át, de azért az eredetileg Csíkból magukkal hozott s továbbra is megtartott régi szokásaik mégsem vetkőztek ki eredetiségükből. Keresztelő, mi tagadás benne, náluk elég gyakran van, de ez csak rendén való, mert a magyar faj gyarapodása itt az oláhság tengerében elfér. Örül is a gazda életerős csemetéjének s ha bármily szegény is, nem mulasztja el benső örömét külsőleg is nyilvánítani s szívesen látja a nagy­számú komákat házánál. A keresztelés mindig szombati napon történik. Vallásos nép lévén szerintük azért, mert Szűz Mária napja. A kisded számára keresztszülei gyolcsot, fehérneműt s más apróbb ajándékokat visznek. Egyik sem mulasztja el a J­olozsná­t, a piros vagy kék pántlikával ékített vastagabb szál gyer­tyát, melyet magukkal hozott gyolcscsal körülcsavarnak s kereszteléskor a templomba is elvisznek, hogy megszenteljék (1. 1. á.). A jól bebonyált kis­dedet keresztanyja karjára véve, koma társaival együtt kocsira ül s a temp­lomba hajtatnak. Keresztelés után hazajövet, asztalhoz ülnek. Először valami savanyú levest, azután édes levest (húslevest) tálalnak fel, az élet borús és derűs napjait jelképezvén velők. A leveseket galuska, sült, főtt szilva és estruzsli (édes mákos és túrós tészta­nemű) s víg poharazás váltják föl. Az anya föloldásig nem megy az utczára. A földoldás szülés után rend­szerint 6. dolog idején 3—4 hét múlva történik, mikor is kisdedével a temp­lom sekrestyéjébe megy, a pap stóláját megcsókolja s kezében tartva a pappal az oltárig megy, ki ott a gyermek fölött imát mond s azt meg­szenteli. Megszentelés után az anya gyermekéért külön fohászkodik. A magával hozott gyertyákat a templom részére ajándékozza. Keresztelés után 6 hétre újra összegyűlnek a komák az újszülöttnél s ekkor minden koma rakott kosarakkal külön-külön visz kalácsot, sültet, tejbefőtt rizst s más fogyasztani valót, mit az egybegyűltekkel közösen vígan költenek el. E szokást különben Gradináu-nak nevezik. (L. 2. á.) Néprajzi Értesítő VII. 1

Next