Néprajzi értesítő 13. évfolyam, 1912.
Tanulmányok - A feketekörösvölgyi magyarság viselete / Győrrfy István = 13. évf. 1. f. 1–24., ill., 24 ábr. + 2 t.
következtében gazdagok. Egymás után vásárolják meg a környékbeli oláh falvak határait, sőt a belényesi határ nagy része is az ő kezükön van már. A többi község magyarsága is iparkodó nép. Valamennyi község mind református az egy Bélfenyért kivéve, mely római katholikus telepítvény. A felső völgy valamennyi felsorolt községében a magyarság van túlnyomó többségben. Eloláhosodásról ez idő szerint az egész Fekete-Körös völgyében szósincs; igaz, hogy magyarosodásról sem nagyon beszélhetünk. Az alábbiakban részletesen fogom ismertetni, főként a felső Körösvölgy magyarságának viseletét, az alsó völgynek pedig csak a régi letűnt viseletét fogom bővebben leírni. Összehasonlítás kedvéért a környékbeli oláhság viseletére is ki fogok térni olykor-olykor. Meg kell még emlékeznem a magyarság közt még az intelligens emberek körében is elterjedt ama balvéleményről, mintha a feketekörösvölgyi magyarság viselete oláhos volna. Ma már szinte kiirthatatlan az a hit még amatőr ethnographusok között is, hogy az igazi magyar népviselet az ellenzős, zsinóros, feszes magyar nadrág, a rámás csizma, a pitykés dolmány, a mente, darutollas kalap, stb. Nem ezekben a nemesektől levetett gúnyákban kell keresni a régi magyar jobbágyviselet emlékeit, hanem a legkonzervatívabb elem, a pásztorság vagy pedig a magyarság közé beékelt vagy vele közvetlen szomszédos, még a pásztornál is konzervatívabb nemzetiségek viseletében. Hogy egy pár példát említsek: a híres bakonyi czifraszűr ma már csak Slavónia északi részén él. A kecskeméti szűcsök a czifra subákat ma már csak a pestkörnyéki sváboknak szállítják. A sárréti czifra női ködmönt a békésmegyei tót asszonyok viselik. A fürtös guba, mely valamikor az egész Alföldön el volt terjedve, ma már a perifériákra szorult, Pest,Nógrád, Abaúj, Szabolcs, Bihar megye jelöli ma elterjedése határait. Ötven év múlva valószínűleg már csak a tót, rutén és az erdélyszéli oláh fogja viselni. Az Alföldön egykor általánosan elterjedt, ma már csaknem kiveszett czifraszűr mintegy 30 évvel ezelőtt indult hódító útra a Sebeskörös és a Maros völgyén s a bihari posztóvirágos szűr már Tordánál tart, az aradi hímzett szűr meg Déváig jutott. Száz év múlva talán a hazai oláhság nemzeti ruhadarabja lesz s az alföldi magyar ügy megtagadja, mint ma a bocskort, a derekatlan inget, szűrkankót stb. A konzervatív oláhság is halad, ha mindjárt öntudatlanul is. Gazdálkodásában, építkezésében utánozza a magyart. Igaz, hogy a magyar már teljesen beleélte magát az újításba, amikor a szomszédos oláh hozzáfog. De amilyen nehezen kezd valamihez, olyan nehezen is válik meg tőle. A Fekete-Körös alsó völgyén is átvette már a magyarság a mai színtelen alföldi viseletet, sőt nagyrészben a magyarság hatásának kitett alföldi oláhság is. A felsővölgyi magyarság és oláhság még őrzi az ősi magyar népviselet egyes darabjait. Igaz, hogy nemzetiségenként, sőt az oláhságnál falunként vannak olyan jellegek, melyeknek alapján az illető nemzetiségét, lakóhelyét, családi és társadalmi állapotát meg lehet állapítani, de ezek mind másodrendű jellegek. De az kétségtelen, hogy a Körösvölgy viselet tekintetében ahhoz a területhez tartozik, ahova nyílik, ahol a magyarság