Néprajzi értesítő 15. évfolyam, 1914.
Tanulmányok - A magyar kerek tükör / Mészáros Gyula = 15. évf. 1–2. f. 1–21., ill., 38 ábr.
A magyar kerek tükör, (Első közlemény.) Honfoglalás kora előtti művelődéstörténetünk mai napság is még a felkutatni való kérdések sorába tartozik. Nyelvtudományi, archeológiai és ethnographiai összehasonlító tanulmányoknak nem vagyunk ugyan híjában e téren, de bármennyire fejlett legyen is e felsorolt segédtudományok közül egyik vagy másik, attól az állásponttól még nagyon messzire vagyunk, hogy beletekinthetnénk a honfoglalást megelőző időknek mélységeibe és tiszta képet alkothatnánk magunknak arról a kultúráról, amelyet a bevándorló magyarok magukkal hoztak keletről Pannóniába. Pedig ennek a kultúrának még ma is élő emlékei vannak. Nyelvi és tárgyi anyagból állnak ezek az emlékek. Ezen két csoport közül eddigelég nyelvészeti kutatásokkal haladtunk legelőbbre, úgy saját nyelvünk, mint a rokon finnugor és török-tatár nyelvek anyagának felgyűjtése és módszeres összehasonlítása terén. És ámbár itt is sok még a tennivaló, a tárgyi emlékekkel még sokkal hátrább vagyunk. A honfoglaláskori archeológiai leleteknek még sokkal nagyobb része van a föld alatt, mint a föld felett, néprajzi gyűjteményünk pedig nem rég ideje jutott csak abba a helyzetbe, hogy némileg áttekintő képet nyújthat a magyar kultúra élő anyaga felett. De korántsem rendelkezünk még annyi idevágó, összehasonlítandó anyaggal a dél-oroszországi és szibériai ősterületekről, hogy részletesebb párhuzamok vonásába mélyedhettünk volna. Hanem azért az úttörés munkája már itt is megtörtént. Hampel József, Posta Béla, Jankó János, Nagy Géza kutatásaiban a régi és élő magyar tárgyi anyagot már itt és amott őshazai párhuzamok társaságában találjuk. Időközben azonban a Nyugat ethnographiai irodalmában újabb irányok és módszerek alakultak. A nyelvészet szövetkezik és egy úton halad az ethnographiával. A szót magát sohasem lehet elválasztani a tárgytól, amelyet jelent. Együtt születik a kettő és elválaszthatatlan kapcsolat van köztük. A kultúrtörténet szempontjából sohasem lehet eredményesen vizsgálni, bonczolgatni, összehasonlítani valamely szót anélkül, hogy ne vizsgálnánk, bonczolgatnánk és összehasonlítanánk magát a tárgyat is, melyet a kérdéses szó jelent. Etymológiai és jelentéstani tanulmányok a kiegészítésre való ethnográfiai kutatások nélkül csak fél úton maradnak. De nemcsak primitív szó- és fogalomanyagunkkal vagyunk így, hanem a történelmi időkből kimutatható kölcsönvételekkel is. Nyelvünk és honfoglaláskor előtti történetünk kutatói idáig kölcsönszókat, vendégszókat említenek. Pedig ott, ahol tárgyi fogalmakról van szó, sohasem kölcsönszókat veszünk át, hanem átveszünk Néprajzi Értesítő. XV.