Néprajzi értesítő 15. évfolyam, 1914.

Tanulmányok - A magyar kerek tükör / Mészáros Gyula = 15. évf. 1–2. f. 1–21., ill., 38 ábr.

A magyar kerek tükör, (Első közlemény.) Honfoglalás kora előtti művelődéstörténetünk mai napság is még a felkutatni való kérdések sorába tartozik. Nyelvtudományi, archeológiai és ethnographiai összehasonlító tanulmányoknak nem vagyunk ugyan híjában e téren, de bármennyire fejlett legyen is e felsorolt segédtudományok közül egyik vagy másik, attól az állásponttól még nagyon messzire vagyunk, hogy beletekinthetnénk a honfoglalást megelőző időknek mélységeibe és tiszta képet alkothatnánk magunknak arról a kultúráról, a­melyet a bevándorló magyarok magukkal hoztak keletről Pannóniába. Pedig ennek a kultúrának még ma is élő emlékei vannak. Nyelvi és tárgyi anyagból állnak ezek az emlékek. Ezen két csoport közül eddigelé­g nyelvészeti kutatásokkal haladtunk legelőbbre, úgy saját nyelvünk, mint a rokon finn­ugor és török-tatár nyelvek anyagának felgyűjtése és módsze­res összehasonlítása terén. És ámbár itt is sok még a tennivaló, a tárgyi emlékekkel még sokkal hátrább vagyunk. A honfoglaláskori archeológiai leleteknek még sokkal nagyobb része van a föld alatt, mint a föld felett, néprajzi gyűjteményünk pedig nem rég ideje jutott csak abba a helyzetbe, hogy némileg áttekintő képet nyújthat a magyar kultúra élő anyaga felett. De korántsem rendelkezünk még annyi idevágó, összehasonlítandó anyag­gal a dél-oroszországi és szibériai ősterületekről, hogy részletesebb pár­huzamok vonásába mélyedhettünk volna. Hanem azért az úttörés munkája már itt is megtörtént. Hampel József, Posta Béla, Jankó János, Nagy Géza kutatásaiban a régi és élő magyar tárgyi anyagot már itt és amott őshazai párhuzamok társaságában találjuk. Időközben azonban a Nyugat ethnographiai irodalmában újabb irányok és módszerek alakultak. A nyelvészet szövetkezik és egy úton halad az ethnographiával. A szót magát sohasem lehet elválasztani a tárgytól, a­melyet jelent. Együtt születik a kettő és elválaszthatatlan kapcsolat van köztük. A kultúrtörténet szempontjából sohasem lehet eredményesen vizsgálni, bon­czolgatni, összehasonlítani valamely szót a­nélkül, hogy ne vizsgálnánk, bonczolgatnánk és összehasonlítanánk magát a tárgyat is, melyet a kérdé­ses szó jelent. Etymológiai és jelentéstani tanulmányok a kiegészítésre való ethnográfiai kutatások nélkül csak fél úton maradnak. De nemcsak primitív szó- és fogalomanyagunkkal vagyunk így, hanem a történelmi időkből kimu­tatható kölcsönvételekkel is. Nyelvünk és honfoglaláskor előtti történetünk kutatói idáig kölcsönszókat, vendégszókat említenek. Pedig ott, a­hol tárgyi fogalmakról van szó, sohasem kölcsönszókat veszünk át, hanem átveszünk Néprajzi Értesítő. XV.

Next