Néprajzi értesítő 35. évfolyam
Tanulmányok - Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre / Gunda Béla = 35. évf. 1. sz. 1–32., ill., 13 ábr., English summ.
Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Ha az erdélyi magyar és román népi műveltség néprajzi kapcsolatait vizsgáljuk először a magyar és román településtörténet néhány problémájára kell visszapillantanunk. A településtörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a magyarság már a X. század folyamán megszállta Erdély belső területét, a Mezőséget és a Hunyadi medencét s már a XII. század első felében ott találjuk a magyarokat a Küküllő és az Olt vidékén. A magyarság tehát a síkságokon, az enyhe dombos vidékeken telepedett le, ahol állattenyésztését, földművelését folytathatta. Ezzel szemben a románok csak a XIII—XIV. században Hunyad és Krassószörény megyék déli részén, a magas hegyi területeken jelennek meg először s vándorpásztorkodással foglalkoznak. A magyarok és románok településük első időszakában tehát két különböző földrajzi övezetben foglalnak helyet. Nem szükséges részletesebben fejtegetni, hogy a két földrajzi övezet — síkság, dombvidék és magas hegység — mennyire befolyásolja a műveltség formáját s különösen a gazdálkodás képét. Kétségtelen, hogy a síkságra, dombvidékre települt magyarság élete a hegyekből leszivárgó románság részére olyan magasabb műveltségi színvonalat jelentett, amelyhez ez a pásztornép szívesen alkalmazkodott. Hogy a románok megjelenése a magyarság települési övezetében csak másodlagos, azt jellemzően visszatükrözik az erdélyi falvak határnevei, a dűlők rendszere. Erdély különböző részén, így Szolnokdoboka megyében, Gyergyóban azt látjuk, hogy egy-egy vegyes nemzetiségű, magyar-román lakosságú falu hely- és dűlőnév anyagában a román eredetű helyes dűlőnevek csak a határ távolabbi részében, a havasi részeken fordulnak elő. Ebből az következik, hogy a falvak első betelepülői magyarok voltak, akik művelés alá vették a falut környező földeket s az egyes dűlőket, határrészeket magyarul nevezték el. Míg a később beköltöző románok csak a falutól távolabb eső földeket vehették művelés alá, aminek azután román nevet adtak. A román eredetű helynevek jelentékeny része irtványokra vonatkozik. A dűlők és határrészek elnevezésének ez az eloszlása már önmagában is megcáfolja azt a román véleményt, hogy a románokat a később beköltöző magyarság szorította vissza a hegyekbe.6 Ha ez a román elképzelés valószínű lenne, akkor a román és a magyar eredetű határ és dűlő. 1 Kniezsa I.: Ungarns Völkerschaften im XI. Jahrhundert. Archívum Europea Centro-Orientalis, IV. Budapest, 1938. 372. I. 2 Tamás L.: Romains, romans et roumains dans l'histoire de la Dacie Trajane. AECO., II. Bp., 1936. 332-339.; Kniezsa I. : id. munk. 367. 1. 6 Szabó T. A : Nires-Szásznyíres település, népiség-, népesedés és helynévtörténeti viszonyai a XIII—XX. században. Erdélyi Tudományos Füzetek, 91. sz. Kolozsvár, 1937. 14. 1.; Szabó T. A.: Gyergyói helynevek a XVII—XIX. századból. Magyarország földrajzi nevei, 1. sz. Bp., 1940. 11. 1. * Szabó T. A.: Nires-Szásznyíres ... 14. 1. ; Opreanu S.: Contributiuni la toponimia din Tinutul Secuilor. Lucrarile Institutului de Geografie al Universitatii din Cluj, II. 1924—25. Kolozsvár, 1926. 153. 1. Néprajzi Értesítő 1