Néprajzi értesítő 35. évfolyam

Tanulmányok - Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre / Gunda Béla = 35. évf. 1. sz. 1–32., ill., 13 ábr., English summ.

Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Ha az erdélyi magyar és román népi műveltség néprajzi kap­csolatait vizsgáljuk először a magyar és román településtörténet né­hány problémájára kell visszapillantanunk. A településtörténeti kuta­tásokból tudjuk, hogy a magyarság már a X. század folyamán meg­szállta Erdély belső területét, a Mezőséget és a Hunyadi medencét s már a XII. század első felében ott találjuk a magyarokat a Küküllő és az Olt vidékén.­ A magyarság tehát a síkságokon, az enyhe dombos vidékeken telepedett le, ahol állattenyésztését, földművelését folytathatta. Ezzel szemben a románok csak a XIII—XIV. században Hunyad és Krassószörény megyék déli részén, a magas hegyi terüle­teken jelennek meg először s vándorpásztorkodással foglalkoznak.­ A magyarok és románok településük első időszakában tehát két különböző földrajzi övezetben foglalnak helyet. Nem szükséges részletesebben fejtegetni, hogy a két földrajzi övezet — síkság, domb­vidék és magas hegység — mennyire befolyásolja a műveltség for­máját s különösen a gazdálkodás képét. Kétségtelen, hogy a síkságra, dombvidékre települt magyarság élete a hegyekből leszivárgó román­ság részére olyan magasabb műveltségi színvonalat jelentett, amely­hez ez a pásztornép szívesen alkalmazkodott. Hogy a románok meg­jelenése a magyarság települési övezetében csak másodlagos, azt jellemzően visszatükrözik az erdélyi falvak határnevei, a dűlők rend­szere. Erdély különböző részén, így Szolnokdoboka megyében, Gyer­gyóban azt látjuk, hogy egy-egy vegyes nemzetiségű, magyar-román lakosságú falu hely- és dűlőnév anyagában a román eredetű hely­es dűlőnevek csak a határ távolabbi részében, a havasi részeken for­dulnak elő.­ Ebből az következik, hogy a falvak első betelepülői magyarok voltak, akik művelés alá vették a falut környező földeket s az egyes dűlőket, határrészeket magyarul nevezték el. Míg a később beköltöző románok csak a falutól távolabb eső földeket vehették mű­velés alá, aminek azután román nevet adtak. A román eredetű hely­nevek jelentékeny része irtványokra vonatkozik.­ A dűlők és határ­részek elnevezésének ez az eloszlása már önmagában is megcáfolja azt a román véleményt, hogy a románokat a később beköltöző ma­gyarság szorította vissza a hegyekbe.6 Ha ez a román elképzelés valószínű lenne, akkor a román és a magyar eredetű határ­ és dűlő­. 1 Kniezsa I.: Ungarns Völkerschaften im XI. Jahrhundert. Archívum Europea Centro-Orientalis, IV. Budapest, 1938. 372. I. 2 Tamás L.: Romains, romans et roumains dans l'histoire de la Dacie Trajane. AECO., II. Bp., 1936. 332-339.; Kniezsa I. : id. munk. 367. 1. 6 Szabó T. A : Nires-Szásznyíres település­, népiség-, népesedés és helynévtör­téneti viszonyai a XIII—XX. században. Erdélyi Tudományos Füzetek, 91. sz. Kolozs­vár, 1937. 14. 1.; Szabó T. A.: Gyergyói helynevek a XVII—XIX. századból. Ma­gyarország földrajzi nevei, 1. sz. Bp., 1940. 11. 1. * Szabó T. A.: Nires-Szásznyíres ... 14. 1. ; Opreanu S.: Contributiuni la toponimia din Tinutul Secuilor. Lucrarile Insti­tutului de Geografie al Universitatii din Cluj, II. 1924—25. Kolozsvár, 1926. 153. 1. Néprajzi Értesítő 1

Next