Néprajzi értesítő 76. évfolyam, 1994.
Egy törvényjavaslat motívációi. Széchenyi István közlekedés-fejlesztési elképzelései és a tiszai hajózás múltja / Gráfik Imre = 76. évf. 5–22., ill., 10 ábr., bibl. 20–22., English summ.
GRÁFIK IMRE Budapest EGY TÖRVÉNYJAVASLAT MOTIVÁCIÓI Széchenyi István közlekedésfejlesztési elképzelései és a tiszai hajózás múltja. 1848 január végén Pozsonyban megjelenik Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről című munkája, pontosabban a Kovács Lajos és más munkatársai által szövegezett könyv, mely az ő neve alatt jelent meg. Ekkorra már gróf Széchenyi István a közlekedési ügy elismert szakembere, sok-sok külföldi tapasztalatot szerzett, világot járt utazó, a magyarországi változások egyik legaktívabb, áldozatokat is hozó szorgalmazója. A tervezetben a vasút - korabeli szóhasználattal - a vaspálya kapja a kiemelt s elsőrangú szerepet, de azt a hazai viszonyok reális ismeretében a folyók követik. „Mi a folyókat illeti: a vaspályák után legfontosabb közlekedési eszközök kivált a gőzhajózás keletkezése óta a hajózható folyók, mellyekkel a hazát olly bőkezűen látta el a természet. Ezek azonban mostani rendezetlen állapotukban részint még nem alkalmasak biztos közlekedésre, részint csekély sikerűek" (SZÉCHENYI 1848: 60). A kidolgozandó közlekedési rendszerben nagy figyelmet fordít a hajózható folyókra, mint a közlekedés természetes eszközeire, s ebben az összefüggésben helyezkedik el a Tiszával kapcsolatos elképzelése: „A Tisza folyó rövidítése, a medrének sok helyeken kitakarítása, miután e folyót a tett gőzhajózási kísérletek után Európa egyik hajózásra legalkalmasabb folyójának tarthatjuk. Különösen pedig figyelmet kellene fordítani a felső Tiszára, melly Váritól felfelé rohanó természete miatt sok ágakra oszolva a só a fa szállítást igen nehezíti" (SZÉCHENYI 1848: 61). A szerzőt illetve szerzőket a magyarországi folyamhálózat helyzetének áttekintése az alábbiak megállapítására vezeti: „Hajózható folyóink állapotát szinte, - sőt még inkább -a véletlen határozta el. Folyóink - még a Dunát sem véve ki, magántulajdonnak tekintetnek sokak által. Az, ami bennök a közé, és az egyeseké, annak korlátai soha kijelölve nem voltak. A hajózás, melly rajtok keletkezett, semmi szabályok által védve s rendezve eddig nem volt...Szükség tehát egyszersmind a hajózható Tisza, Bodrog, Szamos, Kőrös és Maros ! Elhangzott részletekben - előadói felkérésre, a szerzőnek a tárgyban végzett kutatásai, ill. feldolgozásai alapján készült összegzésként 1991-ben Szolnokon a Széchenyi emlékülésen és 1993-ban Budapesten a Közlekedés Magyarországon 1867-1914 című tudományos konferencián.