Magyar Néprajzi lexikon 2. kötet, F-Ka (1979)
G - garád
garabonciás 265 hosszú farka lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarja. A ~ ellen harangozással lehet védekezni, szokta is mondogatni: ,,a falu kutyái ( harangjai) igen harapósak, különösen a kisebbik." A ~ 13 iskolát végez, így bűvös könyvhöz jut. Bűvös könyve segítségével a levegőbe tud emelkedni. Sárkány húsából tesz a nyelve alá, akkor nem érzi a nap közelében a hőséget. — A képzetünk három rétegből áll: egy egyetemes pogány európai, egy középkori keresztény és egy pogány magyar képzetből. Az első a germán vihardémonnal (Wilder Jäger), a másik a középkori vándordiákkal (vagans, goliard) hozható kapcsolatba. Az utóbbi ördöggel cimboráló bűvésznek, varázslónak tüntette fel magát. A két idegen eredetű képzetbe beleolvadt a magyar táltoshit némely vonása is. A ~ szó görög eredetű, amely a latinon át olasz közvetítéssel került nyelvünkbe, ahol az eredeti 'halottidéző, szellemidéző' jelentést a középkor 'fekete iskola diákja' jelentés váltotta fel. Tévedés tehát pogánykori papi rendre („garaboncok") következtetni a ~ képzetéből. — 2. ~ a mondában: Jellegzetes•hiedelemmondatípusok: a) A ~ és a — sárkánykígyó 1. Fekete tyúk tojásából gyíkok kelnek ki, az emberek agyonütik őket. Másnap egy kis gyerek jön, keresi a gyíkokat: „Ezek lettek volna az én lovaim." 2. Télen egy ember gödörbe esik. Két óriáskígyó van a gödör fenekén. Nem bántják, sót nyalnak. Az ember is azt teszi. A ~ időnként meglátogatja őket, de az öreget nem engedi ki, csak hat év múlva. Az egyik sárkánykígyót neki kell megnyergelnie. Hazamegy, nemsokára meghal. Valószínűleg ponyváról elterjedt történet, pontos mását írja le a Gesta Romanorum (CXIV). 3. A ~ a kígyó szájába kantárt vet, ellovagol Szerecsenországba. Ott a szerecsenek felkoncolják a kígyót, húsát a nyelvük alá teszik, mert a kígyóhús (sárkányhús) hűsít. 4. Emberek aratáskor egy nagy lyukat találnak. Szalmával betömik, meggyújtják. Óriáskígyó jön elő és egy alacsony, széles, vörös bőrű ember kígyóbőrbe csavarva. Ráül, elszállnak. 5. Valaki lelövi a ~ lovát, a sárkányt. A ~ beszól az ablakon, fenyeget. Az ember reggelre meghal. 6. Templomkerülő vadász vasárnap rálő egy állatra. Sárkánykígyóvá változik. Elviszi a vadászt, aki hét napot tölt vele a levegőben. A ~ imádkozza le. — b) :A ~ iskolát. A ~ 13 iskolát végez, egy barlangban az ördög tanítja. 13-an vannak. Szerencsekerékre ülnek, egy feltétlenül lebukik. — c) tejkérés, vihar. A ~ aludttejet kér. Nem akarnak adni neki. Tejük vérré válik (béka ül benne). Vihar kerekedik. Aki megtagadta a tejet, az szenvedi a legnagyobb kárt, az adakozók megmenekülnek. A ~ a mezőn dolgozókat a közelgő viharra figyelmezteti. Szemtanúk látják, amint előhívja a sárkánykígyót. Akik nem hallgattak rá, károsulnak. A határban leereszkedő felhőből három ~ száll le, juhásszal bárányt süttetnek maguknak. Újra leszáll a felhő, elmennek. Ezek a legnépszerűbb mondatípusok. — d) A ~ és a könyve. Kocsira kéredzkedik. A kocsis (vagy utasa) az alvó ~ könyvébe beleolvas. A kocsi emelkedni kezd. Amikor abbahagyja, leszállnak. (Elterjedt típus.) Változatok: A ~ könyvébe néző személy távoli helyen (pl. a miskolci piacon) találja magát. Amikor visszalapoz, újra hazajut. A ~ könyvébe egy gyerek belelapoz. Először egy kis kígyó, majd egy nagy jön ki, rátekeredik a gyerekre, megfojtja. — e) A ~ és a kincs. 1. A ~ csordásbojtár segítségét kéri „lovai" (két kígyó) megnyergeléséhez. Nem szabad elvéteni a nyergelést, a kantárt a kígyó szájába kell vágni. A bojtár egy hét múlva rengeteg kinccsel tér haza, ti. a kígyók egy barlangban kincset őriztek. 2. Kígyók mágikus fűvel ajtót nyitnak a földbe. Egy juhász titokban utánozza őket, utánuk megy. Kincset talál, „emberalakforma" őrzi. Titoktartásra esketi. Egy telet tölt a föld alatt. Kiszabadulva a ~ „kipofozza" belőle a titkot, az emberformájú lény ugyanis az ő eltűnt „lova". Visszaváltoztatja. A juhász sajnálja, hogy otthagyta a gyémántkövet és a márványkövet, amelyet nyalogatva elmúlik az éhség (vö. a) 2., 3. A ~ egy zsák krumplit akar adni egy vargának, de az csak három szemet fogad el. Zsebében arannyá válik. — f) ~ táltos vonásokkal. 1. A ~ kezében a bot a holdig nő, felmászik rajta a felhőkbe. 2. ~ok viaskodása szőke és fekete bika képében. A szőke ~ társai segítségét kéri (verjék a fekete ~ körmét, heréjét stb.). Győz, megszabadul, ill. új küzdelem vár rá, ahol elpusztul. — írod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Holló Domokos: A garabonciás diák alakja a magyar néphagyományban (Ethn., 1934); Kovács Ágnes: Kalotaszegi adatok a lidércről, sárkányról, garabonciásról, rosszakról, prikolicsokról, boszorkányokról (Ethn., 1947); Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Bp., 1958); Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok (Savaria, 1963); Erdész Sándor: Drachentypen in der Ungarischen Volksüberlieferung (Acta Ethn., 1971); Pais Dezső: A garabonciás és társai (A magyar ősvallás emlékeiből, Bp., 1975). Diószegi Vilmos—Nagy Ilona garád: 1. tüskés sövényből, gallyakból, szalmából, trágyából, gizgazból rakott kerítés. Elsősorban a fátlan Alföldön készítettek így kerítést a porták, még inkább a — kertek ( —szálláskert), némely nyom szerint települések köré. Gyakori volt a ~ mint az —akol, —karám, —szalmakarám és más